Már régóta tervezem, hogy horgolási kudarcokról is írok, hiszen ezek is éppúgy hozzátartoznak az életemhez, mint a jól sikerült darabok. A hétvégén például csökönyösen újra és újra bementem ugyanabba a zsákutcába, emiatt rengeteget bontottam, míg végül beláttam, hogy a tervem csak fejben volt jó ötlet.
Adott volt egy egyszerű granny csíkos takarókezdemény, amelyről már írtam korábban. Úgy képzeltem, hogy blokkokból áll össze, melyek nem egyszínűek, de egy színvilágon belüliek: egy pirosas-lilás, aztán egy lilás-zöldes, aztán egy zöldes-kékes, egy kékes-sárgás, majd egy sárgás-narancsos. Azaz minden blokkból egy szín hídként átkerülne a következő blokkba. Szerintem zseniális gondolat volt, tényleg büszke voltam magamra, hogy ezt kitaláltam. Most a húsvéti hétvégén terveztem, hogy a freeformozás mellett egy kicsit újra haladok ezzel a takaróval is, mégpedig a második blokkal, ami lila-zöld lett volna. Fonalat betáraztam – habár elvileg még március végéig tartott volna a fonalnemvásárlási fogadalmam, de kicsire nem adunk. Lakás kitakarítva, a főzést Apahajó vállalta az ünnepekre, a gyerekek felfedeztek maguknak egy új társast, szóval tényleg minden adott volt a sikerhez.
Én becsszó próbáltam sokféleképpen, különböző sorrendben, még piros sort is horgoltam bele egyszer, hátha jót tesz neki a fokozatos átmenet. Kezdtem zölddel, kékkel, lilával, de legkésőbb a hatodik sornál az volt az érzésem, hogy én igazából egy másik takarót horgolok, ami történetesen össze van nőve ezzel a pirossal. Gyönyörű takaró, de egy másik. Végül szívfájdalommal, de visszabontottam és visszatértem a lilás irányba.
Most úgy áll a helyzet, hogy még mindig elválik az új szakasz, de ha visszahozom bele a pirosat, bordót és korallszínt, akkor helyre fog állni az egyensúly. A kékeket és zöldeket pedig félreteszem egy következő takaróba, bármennyire tetszik is ez a másik színkombináció is.
Tetszett a bejegyzés?
2016-03-30 at 20:22
Ezt ismerem, életem első horgolása egy takaró volt, különféle színű blokkokból, egy blokk 12 négyzet. Köztük “átmenetiek”, legalábbis, amit én akkor azoknak gondoltam. Úgy néz ki az egész, mintha 12 különféle díványpárnát horgoltam volna össze. gondolok rá, hogy szétbontom párnákra. Szóval, a profizmus jele, hogy idejekorán rájöttél!
2016-03-31 at 04:22
Ez a “pedig olyan jól kitaláltam!” helyzet kifejezett jellemformáló erővel bír, a belátás meg nagyon jót tesz az elkészült munkáknak. A takaró pirosas-lazacos része nagyon közel áll a szívemhez, van egy kedves szőnyegünk, ami ugyanezekből a színekből áll össze, csak a lazac helyett okkersárga van benne.