Még februárban elkezdtem a Color Affection kötését azzal a nem titkolt szándékkal, hogy ezen a darabon fogom megtanulni a rövidített sorokat. Az akkori elképzeléseim szerint az első szín egy padlizsánlila Regia fonal, a második Drops Alpaka türkiz, a harmadik pedig egy zöldessárga, kézzel festett Nina fonal lett volna. Aztán a Nina-féle csoda elég hamar átnyergelt az első Lily Magnóliámba, a Drops Alpakáról kiderült, hogy nemezelődik, ha nem vigyáz az ember és gépbe teszi, úgyhogy a projekt fagyasztóba került.
A lila egyszínű első szakasz majdnem kész volt már, így azt nem bolygattam, és vártam, hogy majd megtalálom a megfelelő két másik színt. A készletemet átrendeztem nemrég és ott nem találtam megfelelőt, így valami ellenállhatatlan fonalakcióra vártam vagy egy utazásra, ahonnan kiváló emlék egy gombolyag fonal. Végül múlt héten, a nyrá végi Lana Grossa kiárusításon találtam meg a két tökéletes színt. Így néznek ki együtt:
és itt látszik, hogy az első szakasz már majdnem teljesen kész. Egyébként időközben már elkezdtem a csíkozást is, a mustársárga-padlizsánlila csíkok vadítóak lesznek. Pont illene álmaim esőkabátjához. (Ha nem a konkrét cuccra mutatna a link, akkor a legalsó citromsárgát nézzétek.) Mondjuk még azt el kellene érni, hogy ne csak a sál illjen a kabáthoz, hanem a kabát is a pénztárcámhoz – de addig is lehet álmodozni.
Tetszett a bejegyzés?
2014-08-06 at 05:53
Azt úgy bírom, amikor a fonalak ilyen önálló életet élnek, és jól felülbírálják a terveket, meg eldöntik, mik lesznek, ha nagyok lesznek. Ütős kis hármas, az biztos, jó lesz majd készen látni. 🙂