WIPszerda: A nagy stashrendezés

Szeretem az interneten nézegetni azokat a képeket, amelyek más emberek fonalkészletét ábrázolják. Mindig megnyugtat, hogy az enyém nem is olyan nagy. De azért elég nagy ahhoz, hogy néhány molycsaládnak biztosítsa az életfenntartást. Van az a bibliai bölcsesség, miszerint “Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti.” Úgy általában szeretem, amikor a kétezer éves szöveg hirtelen friss és aktuális értelmet kap az életemben, de speciel amikor nemrég egy saját fonású fonalamban fedeztem fel molynyomokat, és eszembe jutott a fenti bibliai idézet, akkor le tudtam volna mondani erről az örömről. Gyorsan el is döntöttem, hogy nem adok több esélyt a molyoknak, rendezem a készletemet és egyszer s mindenkorra megoldom a tárolási problémáimat.

A tárolás alapvető problémája a folyton változó készlet, azaz hogy itt is, ott is a lakásban megjelennek egy fonalboltos túra után kosarak, dobozok fonalakkal, sokszor el is felejtem, hogy mi hol van, meg azt is, hogy egyáltalán létezik. A kosarak sokszor mélyek, és ami alul van, az mintha nem is lenne számomra – nem így a molyok számára, akik kifejezetten szeretik a háborítatlan evést. A mély dobozok további hátránya, hogy a megfelelő színért túrni kell meg fúrni, pedig a legjobb az lenne, ha egyszerre látnám magam előtt a választékot.

Mikor megvolt a vízió, hogy mit is szeretnék, keresni kezdtem a megfelelő berendezési tárgyat, amiben igényem szerint lehetne tárolni a fonalakat, és egyre biztosabb volt, hogy a fiók az optimális megoldás: egy rétegben pakolható, átlátható, rendes. 

Az Expedit polcban eddig három dobozt foglaltak le különböző fonalas dolgaim. Az egyikben Cataniák és egyéb pamutfonalak, valamint az összes tű-mérőszalag, szemjelölő, efféle kiegészítő volt teljes káoszban. Ezenkívül meg sok Catániából készült próbahorgolás, valaminek az elkezdése, definiálhatatlan cuccok. Ezeket a holmikat nagyon megritkítottam és csak néhányat hagytam meg, amit viszont a következő hetekben szeretnék befejezni. Girlandok lesznek belőlük és egy kis terítő, amire majd csinálok egy blogjátékot.

A dobozból pedig három fiókot csináltam: alul a kütyük, a felső kettőben a fonalak.

A másik két Expeditből kiszórtam rengeteg lomot. Tényleg, őrült mennyiségű ronda, nemsikerült, mégsemtetszik holmit őrizgettem, hogy majd freeformba felhasználom vagy mittudomén mire csak jó lesz. Nem lett jó, viszont rengeteg helyet foglalt. Még a felfejtésre sem volt méltó a nagyobb része, így ezeket most végre kikukáztam.

A másik új tárolási megoldás egy eredetileg íróasztalhoz való fiókos elem öt fiókkal. Az egyikbe a Bravo fonalaim mentek, ezekből takarókat horgolok és állandó utánpótlás várható, amíg be nem fejezem a jelenleg is készülő két takarót. A másikban a zoknifonalaim egy része található, azok, amelyek eddig összevissza voltak a lakásban.

Egy fiókot kaptak a freeformhoz való effektfonalak – na itt éreztem egyedül, hogy fel kéne javítani a tartalmat, mert olyan fonnyadtak a színek, miután a szép narancsos-pirosas sálamhoz elhasználtam a legszebbeket. Egy következő fiók a sapkafonalaknak van lefoglalva, az ötödik pedig mindenféle vegyes szép fonal, amelyekből csak kevés van.

A többinek eddig is volt helye – bár nem annyira dekoratív, de legalább a molyok számára is kevésbé hozzáférhető, nem utolsósorban pedig legalább én tudom, hogy melyik dobozban mi van: általában nagyobb mennyiségek ugyanabból a fajtából.

A megmentendő régen elásott holmi kategóriában mutatok még két wip-et. Mindenki látja, hogy ez itt kérem egy zsebszörny 60%-os készültségben:

Ez pedig egy Marina kendő, csak elfogyott a fonal és még nem tudom, mivel folytatom:

Hát így zárul nálam a nyár, ösztönösen rendet rakok, mintha mindjárt kezdődne a suli. Bennetek is megvan ez a rendrakó ösztön augusztus végén? Bennem most a rendrakáson túl kialakult egy nagyon világos kép arról, hogy a jövőben szeretném, ha a fiókos részben elférne minden fonalam, és a polcok felszabadulnának. Most erre gyúrok, azaz fonalfalás megint indul ezerrel. Drukkoljatok!

Tetszett a bejegyzés?