Vajkaramellás diótorta

Vannak receptek, amelyek abból indulnak ki, hogy az embernek egy torta  – igazából süti – elkészítésére egy teljes napja van.

Ez a recept is ilyen, még szerencse, hogy csak a hozzávalók listáját olvastam el, mielőtt belekezdtem – egyéb esetben bizonyára eltántorítottak volna az olyan mondatok, miszerint “tegye a tésztát fóliába csomagolva 4 órára a hűtőbe”. Meg az olyanok, hogy “a sütőformába simított tésztát tegye újabb két órára a hűtőbe.” Úgy gondoltam a képre nézve, hogy egy kicsit különlegesebb töltelékű linzertorával állok szembe, és annál bonyolultabb és sokkal hosszadalmasabb műveletekre nem voltam hajlandó. Azért persze a közbülső hűtési időket is jól kihasználtam és home office-t jelentettem a cégnél, végül is munkahelyi célokra sütöttem a tortát.

Voltak a receptben egyéb figyelemre méltó részletek is, például az, hogy miután begyúratott 671 grammnyi tésztát, azután azt mondja, hogy csípjünk le 200 grammnyit, a többit pedig tegyük vissza a hűtőbe későbbi feldolgozásra, ugyanakkor későbbi feldolgozásról nincs szó a receptben. Most az egy dolog, hogy az én sütőformám kibéleléséhez 200 gramm tészta nem lett volna elég, de amúgy is fura volt ez az egész nekem. Az meg a másik, hogy 100 gramm dió gyakorlatilag meg sem látszott a tortán – lehet, hogy a cukrász mérlege sztrájkolt, amikor a receptet írta. Na de mindezek ne rettentsenek el senkit, az itt következő torta a lehető legjobb diós süti kategóriában, s mindez annak ellenére, hogy az eredeti recept nem épp 100%-os pontosságú. Persze én már a szükséges módosításokkal írom:

Először a tésztát készítjük, ami nagyon hasonlít a linzer receptjére, csak épp nem hideg, hanem meleg, puha vajat használunk hozzá.
150 gramm finom kristálycukrot és 160 gramm vajat krémesre keverünk alacsony fokozaton. Miközben tovább verjük, hozzáadunk két tojást és addig keverjük, amíg teljesen egynemű lesz a massza. Ekkor lassanként hozzáadunk 320 gramm lisztet (még mindig alacsony fokozaton keverve). A meglehetősen lágy tésztából gombócot formázunk és folpackba csomagolva hűtőbe tesszük 4 órára fél-egy órára. Ezalatt nem keményedik meg, de mert nem ez az egyetlen programunk a napra, inkább megkötjük azt a kompromisszumot, hogy két-három evőkanálnyi lisztet gyúrunk még a tésztához, majd belelapogatjuk a tésztát egy vajazott-lisztezett tarteformába (piteformának is hívják). Ha jót akarunk magunkanak és gyakran sütünk ilyen jellegű sütit vagy quiche-t, akkor szert teszünk egy olyan formára, aminek az alsó lapja mozog, mert azzal gond nélkül szépen ki lehet emelni majd a kész sütit a formából.
Ami a tészta mennyiségét illeti, hogy az egész adagra szükség van-e vagy nem, az erősen függ a forma méretétől. Ha túl sok lenne a tészta, akkor lehet a legvégén még pár aprósütit kiszaggatni belőle, vagy rácsokat tenni a torta tetejére. Nekem kábé egy maroknyi maradt ebből a mennyiségből.  Ekkor a formát a tésztával még egyszer hűtőbe tesszük 2 órára annyi időre, amíg a tölteléket elkészítjük. Közben a sütőt is előmelegítjük 200 fokra.

A töltelékhez egy lábasba 360 gramm barna cukrot és 250 ml folyékony tejszínt öntünk, valamint 50 gramm vajat (lehet kemény is) és 2 ek lisztet. Ezt az egyveleget kevergetés közben forrásig melegítjük. Az elején még úszkálnak a lisztcsomók, ami elég ijesztő, de kellő kavargatással és az idő előrehaladtával ezek eltűnnek és egy inkább folyós karamellszószt kapunk. Amikor elkezd forrni, levesszük a tűzhelyről és kicsit hűlni hagyjuk. Kb. 10 perc múlva (nyitott ablaknál kevesebb) belekeverünk még két egész tojást és egy tojássárgáját, amit előzőleg kicsit fölvertünk.

Most már egész közel a boldog végkifejlet: elővesszük a formát, amit előzőleg kibéleltünk tésztával, beleöntjük a karamelles-tojásos masszát és egyenletesen elosztva megszórjuk aprított dióval vagy dió-mandula keverékével. Én kb. 5 deka mandulát és 15 deka diót használtam és szerintem ez a mennyiség ideális.
Vigyázva, hogy ki ne folyjon a töltelék, betoljuk a sütőbe és először 10 percig sütjük, majd a hőfokot csökkentjük 175 fokra és további kb. 30 percig sütjük, amíg a süti közepe is megszilárdul.

Végül a formában hagyjuk teljesen kihűlni, és csinálunk párszáz felülést, hogy előre ellensúlyozzuk a torta elfogyasztásával bevitt kalóriákat. A recept szerint tejszínhabbal tálaljuk, véleményem szerint azért mindennek van határa, az élvezeteknek is. Nekem a vajkaramellába süllyedt dió és mandula már önmagában a földre szállt mennyország.

Tetszett a bejegyzés?