A Hol lakik az idő? című képeskönyvet vakon rendeltem meg valamelyik karácsonyra, csak mert a borítón lévő kép megtetszett. A mese egy kislányról szól, akire senkinek nincs ideje, pedig pont arra a kérdésre keresi a választ, hogy hol lakik az idő. Végül maga indul felfedezőútra egy este – jellemző, hogy a szülők észre se veszik, hogy elmegy otthonról – mégpedig a város nagy toronyórájához. Ott minden bátorságát összeszedve felmegy a toronyba, találkozik az órásmesterrel, akit először mesealaknak vél, s vele beszélget el arról, hogy az idő tényleg egy szörnyeteg-e.
A történetet már egy négyéves gyerek is pontosan érti és olvasás közben szülőként én is nézőpontot tudtam váltani és beleképzeltem magam a gyerekek helyébe, akik épp reggel és este, amikor legtöbbet együtt vagyunk, napi minimum harmincszor hallják a siess, ne vacakolj annyit, nincs idő, majd később és efféle mondatokat.
A másik kedvenc könyvem az időről Michael Ende Momo című meseregénye. Nem gyerekkoromban ismertem meg, de később, amikor hetedikeseknek tartottam róla drámaóra-sorozatot, magam is meglepődtem, hogy mennyire hipp-hopp beszívta a gyerekeket a történet és többen el is olvasták az osztályból a könyvet, pedig nem volt kötelező. Tavaly karácsony előtt – mert szerintem nagyon karácsonyi a hangulata akkor is, ha a történetben semmi utalás nincs erre – megpróbáltam felolvasni a gyerekeknek, de mert a könyv nem színes, képek alig vannak benne, még az első fejezetet sem bírták végig, úgyhogy félretettem későbbre.
Nemrég megvettem dvd-n és tegnap megnéztük a filmes változatot. Nem voltam biztos benne, hogy nem túl korai-e még, és Kristófot (4,5) még valóban nem kötötte le túlságosan – leginkább azzal volt elfoglalva, hogy a szereplőket betegye a számára releváns fiókokba (gonoszok és jók). Do viszont (6,5) teljesen a történet hatása alá került, s az esti lefekvésnél még vagy 20 percig mesélte újra és újra a sztorit illetve a számára legizgalmasabb részleteket.
Hasonlóan a Hol lakik az idő-höz ez is egy olyan mese, amelyik a felnőttek világának abszurditását mutatja meg a gyerekek szemüvegén keresztül. Nincs benne semmi kioktató hangnem vagy olcsó tanulság, de csodálkoznék, ha valaki úgy tudná végignézni/olvasni, hogy nem gondolkodik el azon, ahogyan az időhöz hozzááll: gazdálkodik az idővel vagy hagy időt magának csak úgy. Egymás mellett és egymással szemben áll a mérhető idő és a kitüntetett pillanatok, a haszonelvű hozzáállás, az időkihasználás és az ünneplés, az idő nagyvonalú pazarlása azokra a dolgokra és emberekre, amelyek és akik fontosak számunkra.
Persze az élet nem olyan fekete-fehér, mint a mesék, és az időt beosztani épp gyerekek mellett nem hogy nem bűn, de életfontosságú, de ugyanilyen fontos szerintem az időt nyugodt szívvel elpazarolni tudni.
Kedves Nézőink, szünidei emelkedett gondolatok című különkiadásunkat láthatták 🙂
Tetszett a bejegyzés?
2012-07-19 at 18:03
szia, figyellek ám 🙂 kint vagy az oldalamon, és mindíg elolvasom a bejegyzéseidet, annyira kellemes és szórakoztaztó a stílusod…imádom olvasni.
várom a novellás köteted megjelenését 🙂
2012-07-19 at 19:16
A Momo nálam is nagy szerelem, fiatal felnőttként ismertem meg, mikor gyerekeket táboroztattam és az idő volt a "kerettörténet":)
2012-07-20 at 05:52
ez jo, az idorol ugyis mindig jo beszelni. szerintem a momo-t daninak oda is adhatom mar. meg, meg!:-)
2012-07-20 at 17:53
ó, köszi. Könyves terveim egyelőre nincsenek, de ki tudja, mit hoz a jövő. 🙂
2012-07-22 at 08:29
Jajj, én is szerettem a Momot, de talán ideje lenne újraovasni, már csak a hangulatára emlékszem. Endétől érdemes mást is olvasni, volt az a tekervényesen hosszú című pl., nagyon jó mesék voltak benne, meg a tükör a tükörben, ami meg inkább felnőtteknek szól.
Kikerestem, eza hosszúnevű, ismered?:
2012-07-22 at 08:31
Lemaradt a cím: A sátánármányosparázsvarázs pokolikőrpuncsPancslódítóbódítóka
2012-07-26 at 14:13
Ó, a Momo nálam is nagy kedvenc volt. Azt hittem nem gyerekkönyv. 🙂
2012-07-29 at 09:36
Igen, a tükör a tükörben is szuper volt, lehet, hogy újraolvasom? A másiknak a német címe is totál cuki, ha megtalálom a könyvet megírom.
2012-07-29 at 09:36
Ez mondjuk sok mesével így van 🙂