Találós kérdés: vajon hol készült ez a kép? Talán Afrikában? Vagy Olaszországban? Megfejtés a kép alatt.
“Nem, nem, nem lakunk mi olyan messze” – idézhetnék gyerekkori kedvenc mesekönyvemből. Nem, dehogy voltunk Afrikában vagy Olaszországban, sem más egzotikus tájakon. Csak kiugrottunk a Donauinselre, egész pontosan ide.
A Wasserspielplatz egyesíti a tengerpart és a kertes ház előnyeit, kiegészítve még a gazdaságosság tagadhatatlan vonzerejével. Az utazás ugyanis lakástól a helyszínig kábé 35 perc, metróval elérhető – erős idegzetűek biciklivel érkeznek. Az időjárás ugyan némileg rizikós, esetünkben délelőtt tavaszias, délután viszont augusztusi hőség, tehát ha átlagolunk, egy kellemes június végi napot kapunk. Adott a homokos part, egyes részeken a kiskavicsos meder, vannak pálmafák, a víz pedig garantáltan fulladásbiztos még bébiknek is. Éljen a szülők stresszmentes pihenése – ehhez képest mi az, hogy a beúszásokról le kell mondani.
Ha van ilyen pumpálni- vagy tekernivaló, akkor Kristóffal egy darabig biztos nincs különösebb tennivaló.
Anya pedig nyugodtan fényképezhet kavicsokat.
Ha ezen a fémizén ugrál valaki, akkor két dolog történhet. Ha elég nehéz az illető, akkor a ráugrástól víz fog feltörni. Ha meg nem, és elcsúszik a vizes fémen, akkor napokig sivít, hogy fáj a feneke.
Ez a híd is remek, igazi dzsungelfíling, s ha többen másznak rajta, akkor dübög rendesen. Két végén létra van, azon is remekül le lehet esni, teszteltük.
Aztán van még a tutaj, amit kézi erővel lehet hajtani, s bár a gyerekek erre a feladatra szívesen alkalmaznak felnőtteket, de ez igazán szükségtelen, gyerekek is meg tudják oldani a feladatot. És ha véletlen beleesnek a vízbe, az se veszélyes, itt is csak vagy térdig ér. A vicces harcsaszoborból időnként szökőkút lesz, háttérben pedig a Duna.
Aztán van még sok más játék is, például egy óriási homokozó, amelynek vízellátása is van, meg az egész piramisalakú, hogy jól lehessen mindenféle vadvízi tájat kialakítani.
Ahogy azt már Bécsben megszokhattuk, ez a program is ingyenes. Az viszont, hogy mindezt – meg még sok kulináris finomságot – félig ismeretlen bécsi magyar bloggerekkel, Nikollal, Notburgával valamint Nils Holgerssonnéval és Táltos Bandival próbáltuk ki: megfizethetetlen.
További képek Nikolnál, akinek ezúton is köszi a szervezést és a remek ötletet!
Tetszett a bejegyzés?