Téli reggelek, téli reggelik

A téli reggeleknek is megvan a maguk bája. Reggel kinéznek a gyerekek az ablakon, felkiáltanak, hogy esik a hó! Aztán gyorsan átszaladnak a lakás másik végébe, ahol az utcára néznek az ablakok, és leellenőrzik, hogy ott is esik-e.

Persze ha ez március közepén történik, akkor a a báj mellett ott van a sóhajtás is, hogy miért és nem igaz, hogy megint. Mert olyan jó volt már múlt héten balerinában menni dolgozni és olyan jó volt újra joghurtot reggelizni. Hidegben egész egyszerűen nem csúszik a joghurt, rögtön fájni kezd utána a torkom.

Ezért aztán át kellett fogalmaznom a reggelimet, legyen meleg is és joghurt is egyszerre.
Egy almát egy kiskanál vajon és kevés vízzel, valamint fél kiskanál fahéjjal félpuhára pároltam. Müzlistálkába tettem, rákanalaztam egy deci natúr joghurtot és locsoltam rá egy kiskanálnyi juharszirupot (nem életszükséglet, de olyan jó karamellás ízt ad), s máris túljártam a tél eszén.

Amíg nem volt potenciális joghurtos időjárás, többnyire meleg gabonakását reggeliztem. Így készül:
Előző este egy kislábosba kanalazok 3-4 evőkanál zabpelyhet vagy vegyes gabonapelyhet. (Nem cornflakes-re gondolok, hanem olyanra, amit bioboltban vagy a Spar bioosztályain lehet kapni). Rászórok és/vagy alapon aszalt gyümölcsöket, ahogy épp kedvem és hozzávalóm van: mazsolát, darabolt barackot, vörösáfonyát, szilvát. Úgy tapasztaltam, hogy ha mazsola van benne, akkor minden más édesítő, a méz is felesleges, de ha az nincs benne, akkor mézet vagy juharszirupot azért kíván a kása. Most következik a folyadék: semmiképp sem tej, hanem vagy víz, vagy almalé és víz fele-fele arányban. Fedje el a folyadék a kása többi hozzávalóját, sőt, picit lehet még több, ugyanis meg fog az egész duzzadni. A lábast lefedem éjszakára.
Reggel aztán gyorsan felmelegítem a kását. (Ha van kedvem, még egy fél felkockázott almát is hozzáteszek és egy-két percig párolom.) Főzni nem kell, az alapanyagok már megpuhultak éjszaka, de nekem jót tesz valami meleg édes télen reggelente. Megszórom fahéjjal, s máris kész. Nem bonyolultabb, mint megkenni egy vajaslekváros kenyeret, viszont az az előnye, hogy ez az adag kása egészen ebédig jóllakat, míg a lekvároskenyérről ugyanez nem mondható el. Próbáljátok ki, amennyire rosszul meg középkoriasan hangzik a kása szó, annyira finom.

Tetszett a bejegyzés?