Ezt a fonalat több más szintén lilás-pinkes motringgal együtt pár évvel ezelőtt vettem Soft Rainbow Muzsitól. Pulcsit szerettem volna kötni belőle – fogalmam sem volt még akkor, hogy mennyire nem jó ötlet az én kötési tempómmal és kitartásommal kettes tűvel pulcsit kötni. De szerencsére a korral megjött nálam a reális énkép is, úgyhogy tavaly év végén döntöttem: nem fogok én cérnából pulcsit kötni, inkább keresek hozzájuk kendőmintákat.
SBS-em ugyan rengeteg van, de pinkes-rózsaszínes még nem volt, így addig is, amíg kitalálom, hogy milyen kendőt szeretnék kötni, gyorsan – tényleg meglepően gyorsan – összehoztam ezt az SBS-t. Most nagyon vissza kell fognom a kezemet, nehogy a többiből is ez legyen, annyira kellemes meditatív tevékenység.
Hosszú szünet után megint visszatér a hagyományos szerdai poszt, ahol az épp folyamatban lévő kötéseket, horgolásokat mutatom meg. Gondolhatjátok, hogy bőven van matéria ehhez a rovathoz. Az egyik legkedvesebb, ugyanakkor mégsem nagyon haladó kötésem az Abalone Shawl.
Az alapanyagokat a novemberi bécsi fonalvásáron vettem, amiről röviden írtam az év végi visszatekintő posztomban. A szürke fonal hihetetlenül puha fair alpaka, a rózsaszínes pedig egy kézzel festett, metálszállal font Wollfeuerwerk kreáció. Érdekessége, hogy majdnem egyszínű, közben meg mégsem. Leheletnyit változik közben a pink árnyalata, néha kicsit lilásabb, néha rózsaszínes-sárgásabb, ugyanakkor minden a rózsaszín tartományban. Szeretni fogom a sálat, kétség nem fér hozzá, ha valaha elkészül.
Ennél a projektnél éreztem rá arra, hogy nem mindegy a tűméret. Sajnos már csak a kötés közben és én nem vagyok az a bontós típus, így most ennek ilyen fésületlenek a szemei. Talán a blokkolás javít rajta, de az biztos, hogy ha újra kezdeném, féllel kisebb tűt választanék. Erre ezután biztos jobban fogok figyelni.
Ennek a szösznek egészen kacifántos története van és még nincs is vége. A szivárványszínű szöszt egy Gyapjúnapon vettem. Viszonylag sokáig kerülgettem aztán, mert ahogy szétbontottam, látszott jobban, hogy a legnagyobb rész zöld színű, és valahogy ez lebénította az ötletelésemet, hogy mi lehetne majd a fonalból, ha megfonom. Egyébként szép Benetton-zöld, nincs vele semmi gond, csak más dolog szöszben látni meg aztán hordani. Így aztán pihentettem a dolgot várva az ihletre.
A másik szál nyersfehér, ezt ősszel kaptam Berlinben, ahol egy konferencián voltam szervezőként és a tolmáccsal beszélgetve kiderült, hogy mindketten fonalőrültek vagyunk, csak ő még nálam is régebb óta és sokkal inkább az. Az utolsó napon beállított egy nagy zacskó szösszel, hogy akkor ezt nekem hozta, fonjam meg. Gondolhatjátok, hogy mennyire meg voltam hatva.
El is kezdtem fonni otthon a fehér szöszt, és közben rémesen szenvedtem. A műanyag zacskóban ugyanis annyira feltöltődött az egész, hogy minden fonás után mehetett a rajtam lévő ruha a mosásba és még hetekkel később is fehér szöszök voltak minden ruhámon és a mosógépben is. Az égéspróba alapján valószínű zoknifonalnak való gyapjú volt, tehát tartalmaz műszálat is és az töltődött fel. Ez a kész fonal szempontjából még előny is, de a fonás közben nem volt könnyű bánni vele. A műszáltartalom még egy dologban borította az eredeti tervet. Festeni szerettem volna a kész fonalat, viszont a műszál nem vagy alig festhető, így ez az opció kiesett. Natúr fehér holmit viszont nem nagyon hordok, így jött a képbe a szivárványszösz. Megfontam a szivárvány kékes és lilás részeit, a zöldből és a pirosból csak egész kicsi ment bele. Utána cérnáztam a natúrt a színessel, és láss csodát, a zöldes szakaszok is egészen megtetszettek. Úgyhogy most épp a zöld szakasz maradékát fonom, majd cérnázom a natúrral azt is. Hogy pontosan mi lesz belőle, arról még mindig nincs tervem. A pirosas, narancsos részeket lehet, hogy nemezmadarakká változtatom. Szóval a szépséges szivárványszösz mégsem teljesen úgy végezte, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de azért így is tetszik.
A nyárról halogatott sorozat utolsó előtti darabját láthatjátok ma, az utolsó majd karácsony után jön, mert az meglepetés. Ez a Zauberball fonal már rég keresi a nekivaló mintát, de mert csak valamivel kevesebb, mint egy gombóc volt belőle, így olyan semleges projektet kellett választanom, amelyet bárhol abba lehet hagyni. A szokásos sarktól növeszthető kagylómintát választottam, és nagyon elégedett vagyok. Persze másfél gombócból még jobb lenne, így amolyan zsebkendőcske méretű, de a színátmenetek már így is jól kijönnek. Kicsit kellett vele varázsolni, mert a majdnem egy gombóc nem egy darabban volt, de szerintem sikerült eltalálni.
Egyik nyári projektem volt ez a Mondbeere kendő. Egy csodaszép zöld zoknifonalat használtam fel hozzá, ha jól emlékszem, Lana Grossa volt, de a címkéjét már rég kidobtam. A kendőmintát is évekkel ezelőtt nyomtattam ki – úgy tűnik, ez egy ilyen lassan beérő projekt. A mintát persze saját képemre formáltam. Ha összehasonlítjátok a fenti linken található fotóval, akkor az enyémnek jóval szélesebbek a csipkerészei. Egyszerűen élveztem a csipkemintát, meg már kötés közben látszott, hogy jó lesz ez így. Itt már írtam arról, hogy milyen hibát fedeztem fel a mintában és hogy lehet kijavítani.
Blokkolás előtt inkább jelentéktelennek tűnő semmiség kinézete volt, a víz viszont csodát tett, a ráhajtásokból szép lyukak lettek.
És ilyen a teljes alakos fotó. Hosszúkás kendő, inkább sál, de ez jó, mert nem gyakorlott kendőhordónak készítettem, aki valószínűleg úgyis sálként hordja majd.
A kötésben nagyon kezdő szintre sorolom be magam. Ennek fő oka az, hogy csak addig vagyok viszonylag magabiztos, amíg a kottában minden lépés pontosan le van írva és amíg nem követek el valami hibát. A horgolással ellentétben a bontás kötésben nagyon megvisel, mert sosem vagyok biztos benne, hogy helyesen bontottam-e. Gyakran hiba esetén inkább úgy döntök, hogy teljesen újra kezdem a projektet – ennél a kendőnél is ez történt. Mondbeere/ Moonberry néven németül és angolul ingyenesen elérhető itt.
Maga a minta nem épp bonyolult, de a leírás nem teljesen egyértelmű, azaz kicsit olyan, mint amikor a kezdő szakács azzal szembesül egy receptkönyvben, hogy annyi lisztet tegyen a tésztába, amennyit felvesz. Csak itt ez így hangzik: “dabei vom linken Rand aus angleichen”, azaz a bal szélétől egyenlítsük ki. Hogy ez a félmondat, ami egyébként az angol leírásból teljesen hiányzik, mit is jelent pontosan, csak akkor derült ki számomra, amikor már sokadszor nem sikerült úgy a lyukminta, mint ahogy a képen látszott.
A harmadik szakasznál ugyanis nem két sor váltakozik, hanem négy, és erről a leírás nem tesz említést. Az egyik színe sorban a szélén lévő szaporítás után egyből kezdhetjük a kettő simán összeköt-ráhajtás váltakozását, a következő színe sorban viszont be kell iktatni egy sima szemet, ellenkező esetben el fog csúszni a lyuk. Valószínű rutinos kötők ezt automatikusan tudják, az olyan kezdők, mint én, a saját bőrükön tapasztalják meg ezt a törvényszerűséget és aztán soha többé nem felejtik.
Mivel erre a hibára teljesen egyedül jöttem rá, sőt, a megoldására is, úgy gondolom, felsőbb osztályba léphetek kötésből. Remélem, a következő osztály végére majd már megtanuljuk a helyes és magabiztos bontást is.
A minta egyébként nagyon hálás szerintem. Csücsöktől haladva növesztjük a kendőt, így akkor hagyjuk abba, amikor csak akarjuk vagy amikor a fonal elfogy. Zoknifonalból készült az eredeti, és mivel ebből a kategóriából én elég sokat halmoztam fel, biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó Moonberrym. Mindig Cameot se lehet kötni, ugyebár, mert az meg már kicsit unalmas.
Bámulatos, ki hitte volna, hogy a fonalfaló kendőm ilyen gyorsan sétál át a WIP szekcióból a befejezett holmik közé! A horgolás gondolata és az elkészülés között még két hét sem telt el, ami nálam azért elég szokatlan, pláne, ha nincs semmiféle határidő, pl. szülinap.
A mintával egyébként meg vagyok elégedve, könnyen érthető, könnyen memorizálható és tényleg rugalmasan lehet vele fonalat falni akkor is, ha egy színből csak kevesebb áll rendelkezésre. Szerintem szép lenne szürke középrésszel és fagyiszínekkel vagy fekete középrésszel és bármilyen élénk csíkozással. A fehér közép plusz zöldes-kékes-lilás színkombináció is birizgálja a fantáziámat.
Ha valaki az eredeti mintát követi, akkor még sokkal nagyobb kendőt kap, pedig már így is elég hatalmas, a csücske nekem (158 cm magas vagyok) derékig ér és kb. 10-12 sorral kevesebbet horgoltam, mint az eredeti minta.
A múlt heti wipszerdában mutatott Marina kendő időközben elkészült, sőt, már át is adtuk a szülinapi bulin. Sok mesélnivaló nincs is vele kapcsolatban: a minta remek és hibátlan, a Barka Tó puha, a csíkos szakasz pedig tökéletes arra, hogy maradék zoknifonalakat fel lehessen használni hozzá akkor is, ha esetleg kicsit szúrósak. 4,5-ös tűvel horgoltam, így a gyerekmérethez nem egész két gombolyagot használtam a fehér fonalból és nagyon keveset az egyes csíkozásra használt színekből. Még van két és fél gombócom a fehér Tóból és csíkozásra való is akad, szóval szerintem nincs vége a Marina-hullámnak. Ez a minta olyan, mint a kávézás, nehéz róla lejönni, mert könnyű, fájdalommentes és nehéz bármi okot találni, hogy miért ne csináljuk.
A hetekig tartó horgolási válságomat végül két tényezőnek sikerült megoldani: az egyik egy spontán fonalshopping volt, a másik a május végéhez nem illő időjárás. Mert mennyivel jobb úgy maxi gyapjúfonalból készülő nyakmelegítőt horgolni, hogy tudom, holnap akár fel is avathatnám, ha akarnám. De tényleg, én kezdem azt hinni, hogy ausztriai életünk csak átmeneti, és a következő állomás minimum Dél-Franciaország lesz, de az sem kizárt, hogy valami egyenlítői ország. A naponta 20-25 fok különbséghez alkalmazkodni fel-le ugrálva túl nagy követelmény öregedő szervezetem felé.
Visszatérve a fonalshoppingra, ami azért a két tényező közül mégis a kellemesebb: a pinteresten találtam ezt a kendőt. A mintája is tetszik, de legjobban a színkombináció fogott meg. Azt hiszem, egyetlen nap- vagy mustársárga ruhadarabom sincs. A bézs és a sütőtökszín között még egy apró kiegészítő sem található a ruhatáramban, de még egy nyaklánc sem. Azaz de, egy vaníliaszínű len felső, amit viszont talán kétszer, ha hordtam. Hadilábon állok a feltűnő és a világos színekkel – mindkettővel mióta gyerekeim vannak. A feltűnőekkel, mert ha a gyerekek velem vannak, nem kell még színekkel is magamra terelni a figyelmet, bőven elég a hanghatás, a világos színekkel meg azért, mert a sötét ápol és eltakar. Nemcsak a plusz kilóra gondolok, hanem elsősorban a különböző foltokra, cipőtalp-, lekvár-, sár- és fűnyomokra, amelyek még akkor is a ruhámra kerülnek, ha ovi-iskola-munka előtt egy órát töltünk el együtt. Ne kérdezzétek, hogyan, de így van. Mire a munkahelyemre érek, általában úgy érzem, hogy a nap nehezén túl vagyok. Kicsit elkalandoztam – szóval a színkombináció: világosszürke, tehát nem feltűnő. Sötétszürke, szinte már fekete, de mégsem az, tehát ideális. És okker? Vagy napsárga? Itt a darabka merészség, élénkség, szín, ami jót tesz a léleknek, ugyanakkor nem túl sok. Amikor először megláttam, már tudtam, hogy egy ilyen színösszeállítású nyakmelegítőm lesz valamikor.
A télen persze hiába kerestem okkert meg napsárgát. Most meg májusban, amikor a fene se akar gyapjúból kötni-horgolni, ott kínálta magát a boltban. Lana Grossa Meilenweit 8-szoros zoknifonal egyébként. Jó vastag, hogy gyorsan menjen a munka. Leheletnyit szúrós, hezitáltam is, hogy tényleg megvegyem-e, aztán győzött a szív az ész felett, és nem bántam meg: még elviselhető mértékű a szúrás.
Felvéve nem olyan szigorú csíkos, mint kiterítve, keverednek a színek. A fazon nagyon egyszerű: körben horgoltam olyan méretű hurkot, hogy egyszer megtekerhessem a nyakam körül kényelmesen. Közben ez a modell (szintén Pinterest-es találat) volt a fejemben. Nem lett azért ekkora, de az első lépést megtettem a túlméretezett cowl felé.
És ami meg a meglepetés-faktort illeti: amikor a FB-ra felraktam egy képet a készülő sálról, Kern Ági rögtön felhívta a figyelmem, hogy akár az ebben a bejegyzésben szereplő második sapka részlete is lehetett volna a képen. Hihetetlen, de mind a színek, mind a minta tökéletesen egyezik. Oké, lehet, hogy a göbök nem egyforma ritmusban ismétlődnek, de kísérteties az egyezés. Az ok persze részben érthető, ugyanis Ágival mindketten meghorgoltuk ugyanazt a Vogue mintát, amelyből ezt a fajta bogyót tanultuk. (ld. a fenti bejegyzés türkiz sapkája illetve tőlem ez a bejegyzés) Na de mikor volt az már – és mégis. Nálam a közvetlen előzmény egyébként a Mezzaluna kendő, amelynek szintén ilyen hálós-bogyós mintája van.
Hát így esett, hogy májusban maxi nyakmelegítőt horgoltam. És amiért itt az előzményekről és a háttérről ilyen rémesen hosszan írtam, az egy felhívás. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a Pinteresten ezeregy fonalas és egyéb ötletet mentettem el azzal a felkiáltással, hogy majd egyszer megcsinálom vagy csinálok valami hasonlót. Az ötletek gyűlnek, a megvalósítás valahogy elmarad. (Kivéve most, ezért jól meg is veregetem a vállamat.) De jön a nyár, tombol az alkotókedv, így most azt tervezem, hogy júniusban, júliusban és augusztusban legalább egy-egy pinterest-es ötletet megvalósítok és aztán posztolom is. Minden nyári hónap ötödikére tervezem az erről szóló posztot. Ha pedig valaki csatlakozik hozzám és a saját inspirációs mappájából, pinterestről vagy egyéb helyről megvalósít egy régen tervezett ötletet, posztolja és ír nekem egy mailt, akkor a bejegyzés végén szívesen belinkelem. Valósítsuk megy együtt régi terveinket! Lehet, hogy valakinek egy hatalmas ágytakaró lesz, lehet, hogy csak egy sütirecept vagy más apróság. Nem a méret számít, hanem az a tény, hogy nemcsak álmodozunk, elmentjük, kifénymásoljuk, hanem tényleg megcsináljuk. Bárki jöhet, akinek blogja van, nincs határidő, lehet csak egy alkalommal csatlakozni vagy csak kétszer. Én akkor is megpróbálom tartani az elhatározásomat, ha senki sem jelentkezik, de ha többen vagyunk, persze sokkal mulatságosabb, úgyhogy gyertek sokan! 🙂
Vannak fonalak, amelyek egyszerűen nem akarnak elfogyni. Ez például egy Lana Grossa elasztikus zoknifonal. Szellemesnek tűnt, meg ideális sapkaalapanyagnak, hiszen felveszi a fej méretét. Ugyanakkor csak egy nagyon körülhatárolt hőmérsékletben hordható, igazán hidegben nem, melegben szintén nem. Mondjuk ha valakinek van 6-7 sapkája, akkor egy ilyen is elfér, miért ne, szóval Do-nak is horgoltam tavaly egyet. És még több más kisebb projekthez is használtam, pl. újszülöttsapihoz ajndékba (itt viszont hiába az elasztikus szál, mire ősz lett volna, kinőtte a kis bébi, úgyhogy majd kap pótsapit.)
A sapkához most csősálat horgoltam, és mert a tekerés miatt vastagabb lesz a sál, tényleg melegít. Kb. fél 10 dekás gombóc felhasználásával készült a szokásos minta alapján. És még mindig van egy teljes gombóc – rémes. A végén kénytelen leszek arra használni, amire való, zoknit horgolni!
A gombolyagon belül rózsaszínek, fehérek és szürkék váltakoznak valami fura szabály alapján. Olyan mint a régi jó magnókazetta: van A oldal meg B oldal, a kettő teljesen különböző.
