Úgy tűnik, mint ha egész áprilisban nem horgoltam volna – ami nem teljesen igaz, de tény, hogy a jó idő-utazás-munkahelyi stressz nem kedvez sem a blog rendszeres frissítésének, sem a horgolós terveim megvalósításának. A hónap fő attraktiója egyébként a Mezzaluna kendő, amellyel ha lassan is, de elérkeztem a finisbe. Még pár sor és a szegély van hátra. A fonal egyébként a kedvenc Zauberball: Blaukraut bleibt Blaukraut. Aki háromszor egymás után gyorsan kimondja, az nyert.
Ha pedig épp van egy kis időm és mégsem horgolok, akkor futok. Vagy nevezzük inkább kocogásnak – a tempó nagyon kényelmes, a táv is semmiség, de most először történik, hogy nem adom fel a tavaszi első próbálkozás után. Sőt, mintha kezdene egy kis függőség is kialakulni, valami leheletnyi rossz érzés, ha egy nap nincs időm megtenni a szokásos körömet. Csodák márpedig történnek!
A 2012-es Vogue Crochet különszámának legutolsó modellje már az újság átlapozásának pillanatában megtetszett. Kis módosítással horgoltam meg végül: nem mohair fonalból és nem több szín váltogatásával, hanem egy 15 dekás óriásgombolyag színátmenetes Zauberball-ból (Indish Rosa árnyalat). Mivel ebből a fonalból a motívumok blokkolás után jóval nagyobbak lettek, kevesebb kört horgoltam. Izgalmas, ahogy minden motívum kicsit más színösszeállítású.
Ugyan a gyapjú valamivel kevésbé tartja az alakját, mint a mohair, viszont szerintem jóval kellemesebb érzés a bőrnek és így stólaként és sálként is viselhető, lágy esésű és ha akarom meleg, ha akarom, szellős.
Egy pszichodrámás csoporttársamnak készítettem apró köszönetként egy óriási segítségért.
A Zauberball fonalakat mióta megláttam, nagyon szeretem. És ahogy telik az idő – ellentétben más kapcsolatokkal – az a vonzalom csak fokozódik. Új és új színek, árnyalatok, fonási módok gondoskodnak arról, hogy minden egyes fonalboltos látogatásomkor találjak még egy olyan fajtát, amit korábban nem ismertem. Mondjuk nem minden alkalommal hagyom magam elcsábítani – ezt azért vegyük be a protokollba. Egy régi sálprojektből maradt valamennyi narancs-lila-vörös fonalam és unalmamban elkezdtem ötszöget horgolni belőle különösebb cél nélkül. Mivel ezeket a színeket csak horgolni szeretem, viselni nem, lakberendezési tárgyban kezdtem el gondolkozni. Most szép lassan növesztem – azóta már új gombolyagot kellett kezdenem – s majd meglátjuk, mekkora lesz. 2 és feles tűvel, mert mazochista vagyok. Ez a relax-horgolásom. Ha semmi máshoz nincs agyam, vagy filmet nézek, csinálok hozzá egy-két kört.
Ez egy olyan hét, amikor két SBS-t mutatok, igaz, már kicsit régebben készült el. A Blaukraut bleibt Blaukraut nevű árnyalatot választottam egy kolléganőm kendőjéhez, ezek a kedvenc színei. Köszönetképp horgoltam, ő látja el ugyanis a gyerekeket nagy mennyiségben német nyelvű gyerekkönyvekkel.
Blokkolás közben jócskán nőtt a kész darab, ami a kendőnek jót tett, a lelki világomnak azonban rosszat. Elkezdtem ugyanis még decemberben a kórházban egy végeláthatatlan kardigánprojektet ebből a fonalból. A kész kardigán képén látszik, hogy nincs blokkolva, sőt, víz se érte. Ez azt jelenti, hogy ha a minta szerint horgolom, akkor csak addig lesz jó a méret, amíg először víz nem éri. Oké, hogy gyapjút nem mosunk gyakran, sőt, igazából csak párában szellőztetünk, de mindig történhetnek balesetek, ami miatt mégis mosni kell. A kardigán sorsa így egyértelmű: ami eddig elkészült belőle, azt bontani kell. Félek, hogy átszámolgatni az egész mintát nem tudnám, úgyhogy most fájdalmas búcsút veszek ettől a tervtől. Na de marad a kérdés: mit kezdek 50 deka, azaz rémsok Zauberball fonallal? Ötleteket hálásan fogadok “Balukraut bleibt Blaukraut” jelszó alatt.
