A nyárról halogatott sorozat utolsó előtti darabját láthatjátok ma, az utolsó majd karácsony után jön, mert az meglepetés. Ez a Zauberball fonal már rég keresi a nekivaló mintát, de mert csak valamivel kevesebb, mint egy gombóc volt belőle, így olyan semleges projektet kellett választanom, amelyet bárhol abba lehet hagyni. A szokásos sarktól növeszthető kagylómintát választottam, és nagyon elégedett vagyok. Persze másfél gombócból még jobb lenne, így amolyan zsebkendőcske méretű, de a színátmenetek már így is jól kijönnek. Kicsit kellett vele varázsolni, mert a majdnem egy gombóc nem egy darabban volt, de szerintem sikerült eltalálni.
Az idei szövéseimet valahogy nagyon nem akaródzott kirojtozni egészen mostanáig. Az időjárás jó motiváció, így az őszi szünetben nekiveselkedtem és el is készültem két kendővel. Most már csak három van hátra, de bizakodó vagyok, hogy még ebben a szezonban elkészülök velük.
Sajnos ennyi idő után már a fonal pontos nevét is elfelejtettem, csak azt tudom, hogy ez Bilum és hogy selyemtartalmú. Puha és fényes kelme lett, jó érzés nyakba venni. A széle nem sikerült olyan egyenletesre, mint korábban, és három ilyen csálészélű kendőt kellett szőnöm, mire rájöttem, hogy mi az oka. A csónakba illesztett műanyag cséve sorjái miatt akadt a szál, sokat szenvedtem is emiatt szövés közben, de magamnak tulajdonítottam a hibát. Most már tudom, hogy ha ilyen van, akkor szólni kell és a sorjákat levágni, mert ez se nem sorsszerű, se nem az én ügyetlenségem. No de ezzel együtt csodaszép sál lett, így nem szomorkodom.
A Stephanie’s wrap mintáját kezdtem el követni eredetileg, aztán a dolog lassan elkezdett önálló életet élni. A változások oka prózai, ugyanis jóval vastagabb fonalat használtam, mint a mintában előírt (800m/100g helyett Barka Libikókát, ami kb. kétszer ilyen vastag.) Így a projekt hamar óriási lett, annyira, hogy úgy a felénél világos volt: nem fogok tudni végigmenni az összes soron, hacsak nem múmiapólyát akarok látni a végén.
A színekkel is variáltam. Elvileg három színnek kellett volna végigmenni, én viszont szerettem volna felhasználni a meglévő Libikóka készleteimet, s több színem volt, ugyanakkor egy-egy színből a szükségesnél kisebb mennyiség. Emiatt aztán volt egy pont, amikor majdnem feladtam, mert épp ennél a kendőnél a színek nagyon számítanak, s az egész hatás azon múlik, hogy pl. a harmadik szekcióban (ahol három szín váltakozik) visszaköszönnek-e a második szekció színei.
Technikailag a rövidített sorok csatlakoztatása volt az újdonság, és leizzadtam kicsit, mire felfogtam, hogy mit is ír a minta. Amúgy nem bonyolult, csak ahogy ez már lenni szokott, leírva tűnt annak. Ezt az egyetlen újdonságot leszámítva csak rövidpálcákat kell tudni hozzá, amolyan chill out horgolásról van tehát szó. Valóban volt terápiás hatása rám is, október végén, amikor annyira ki voltam merülve, kifejezetten jót tett órákig semmi mást nem csinálni, kizárólag rövidpálcát horgolni.
Egy dolgt nem bírtam szépen megoldani: a csíkos részeknél az épp pihenő színek továbbvezetését. Azóta már olvastam erre egy megoldási lehetőséget, és tényleg működik, viszont ennél már nem tudtam alkalmazni. (A fonalat az új felvételig láncszemsorként kell vezetni oldalt, nem fonalként.) Hogy ezt a szépséghibát palástoljam, végül körben csináltam rá szegélyt: egyik oldalra egy klasszikus kagylósat, a másikra egy pikós kagylóst és a leghosszabb oldalra egy mélyreöltőset. Igaz, ott nem volt palástolnivaló, de valahogy hiányzott egy kis lekerekítés.
A kész darabot óriássálként fogom használni. Mivel hosszított formájú, emellett pedig elég vastag és tömör, nekem annyira kendőként nem tetszik. Tudom, ha kiöblíteném, akkor lágyulna, ugyanakkor kb egyharmadot nőne – és most ez nem hiányzik.
Összességében elégedett is vagyok, meg nem is. Nagyon tetszik az, ami elkészült és tudom, hogy a jól kihasznált darabjaim között lesz. Ugyanakkor nem az a könnyed darab, mint amilyennek a képeken látszik a ravon. Nyilván ennyit számít, hogy nem lace fonalat használtam. S bár egy darabig most nem fogok kendőt horgolni (nemfogokkendőthorgolninemfogokkendőthorgolni), azért egyszer szeretném megkötni ennek az eredetijét a Color Affectiont igazi vékony fonalból. Majd, valamikor. Addig meg élvezem, hogy ez végre elkészült.
A Stephanie’s wrap már majdnem három hónapja van rajta a horgolnivalók listáján, csak a megfelelő fonal kiválasztása hiányzott. (Egy próbát azért készítettem gyerekméretben, csak hogy a technikát begyakoroljam.) Az eredetileg megadott fonal két okból nem jött szóba: egyrészt nagyon vékony, másrészt nagyon drága és ez egy ilyen méretű kendő esetén elég fontos szempont. Végül úgy döntöttem, hogy a Libikóka takaróból maradt gombolyagokból fogom meghorgolni az idei tél valószínűleg legnagyobb darabját. A fenti kép mutatja, mekkora nagy: ami eddig kész van belőle, az az első szekció és a második legeleje. Számításaim szerint ez az egész 10%-a. Nehéz pontosat mondani, mert minden sorban kell szaporítani, így mondjuk egy fehér csík itt még csak 131 ill 133 szem, de ez majdnem 270-ig megy fel, s aztán még mindig hátravan a harmadik szekció meg a szegély, ahol meg már nem is tudom hányszáz szem lesz egy sor. De megfelelő kitartás és unalomtolerálás után igazán szép és hatalmas wrap a jutalom, szóval megéri.
A technikai részletekről: a barna horgolásminta 3-as tűvel készült, a zöld 4,5-essel. Látható, hogy bár a zöld 3 sorral kevesebb, mégis nagyobb, mint a barna. Ezenkívül valahogy kevésbé szigorú a textúra, úgyhogy a 4,5-es tű használata mellett döntöttem. A fonal Barka Libikóka, superwash gyapjú – erről már tudom, hogy az első bevizezéskor még jócskán nő a horgolt darab és puhul is, ugyanakkor strapabíró is. Alább meg egy közelkép a textúráról.
A mintától el fogok térni valamennyire – már ami a színeket illeti, mert elsősorban a maradékaimat szeretném felhasználni, s csak végszükség esetén kipótolni új fonalakkal. A megadott három szín helyett ötöt fogok használni: sötétbarnát, olívazöldet, pisztáciazöldet, teveszínt és natúrt.
Az egész úgy indult, hogy megtetszett egy kötött wrap horgolt változata és Ninocskától megkaptam ajándékba. (Majd pár nappal később személyesen is megismerkedtünk, nagyon 21. századi történet ez. Köszi, Ninocska!) Komoly minta, egyrészt technikailag új volt, másrészt borzasztó sok és borzasztó vékony fonal kell hozzá. Gondoltam, hogy mielőtt ilyen komoly lépésre szánom el magam, kipróbálom, hogy egyáltalán értem-e a mintát. Olvasva nem értettem, de nem adtam fel, sokszor a horgolás közben világos lez, ami papíron nem.
A kísérlethez Cataniat használtam, bár tisztában vagyok vele, hogy nem ideális, viszont ebből volt több összeillő szín otthon. Meg Do úgyis a pamut sálakat szereti jobban, és az őszi kabátjához még úgysem volt passzoló sál, szóval szemet hunytam a fonal összetétele felett. Az eredeti minta 4 szakaszból áll. Az első egy egyszínű háromszög, a másik a háromszög folytatása csíkosan, a harmadik a háromszöghöz csatlakozó körülírhatatlan forma szintén csíkosan, a negyedik pedig egy hosszú csík. A háromszínű alkazatnál rövidített sorokat kell horgolni, amit bevallom én leírás alapján még horgolás közben sem értettem meg. Így aztán elkezdtem nézni a fotót, és igyekeztem valami olyasmit csinálni, amit láttam. Így már egész jól ment.
Persze, nem tartottam a szemszámot, így egy ponton a projekt átcsapott freeform horgolásba, és akkor már nem volt megállás. Folyt köv egyébként, még van vele egy-két nap munka.
Na de hogy a horgolás helyére is kitérjek: Bécs határától pár lépésre található a Himmelswiese. Elérhető a 38A-s busszal Cobenzl megállóig, onnan a vendéglő melletti kis úton indulva a Stadtwanderweg 2 táblát követve 10 perc sétára van az úgynevezett Oktogon am Himmel, egy kedves kis vendéglő kilátóterasszal. Szemben vele egy remek játszótér, itt piknikeztünk. Szóval ma a mennyei mezőkön horgoltam, úgy is érzem magam.
Do szerint túl erősen sütött a nap, így bemászott egy csőbe és előszedte a horgolását.
A játszótértől már csak pár lépés a Lebensbaumkreis (életfakör). Az ír hagyomány szerint az év minden szakaszához egy fa kötődik. Nem havonta, nem is hetente, hanem teljesen random módon elosztva. És attól függően, hogy mikor született valaki, más fa az ő személyes életfája. Nem ástam bele magam túlzottan a témába, csak a helyszínen lévő táblákat olvastam, de van néhány egészen mulattató hasonlóság a családtagok és a születésnapjukhoz tartozó életfa jellemzése között, egyikünknek például, aki történetesen tolmács, a hárs a fája, az pedig állítólag kommunikáció, meg antenna, meg társaság középpontja. Rólam, illetve a fámról pedig olyan csodaszépeket írtak, hogy zavaromban ide se merem írni. Szóval ha valakinek szüksége van kis egósimogatásra, tegyen ide egy kiruccanást.
Ha valaki már kipipálta a kötelező látványosságokat Bécsben, akkor ezt a kis kirándulást is szívből ajánlom Cobenzlre. Gyerekeknek a játszótéren kívül még a Bauernhof is érdekes lehet, amely a buszmegállótól csak pár lépésnyire van, felnőttek (és a mieinknél sportosabb gyerekek) pedig ha bírják, és nem ragadnak le a helyi vendéglőben, akkor még utazhatnak pár megállót Kahlberg felé a 38A-val, onnan pedig indulhat a gyalogtúra.
Az egész úgy indult, hogy még vagy 5 éve hirtelen felindulásból vettem pár gombolyag fekete fényes fonalat – talán Ibizát, vagy valami ilyen nyaralóhely nevűt, már nem emlékszem pontosan. Amilyen szép volt a fonal, annyira borzalmas volt vele dolgozni, laza fonású volt és semmilyen tűmérettel nem bírtam vele, folyton akadt a tű, és semmilyen tartása nem volt. Nem emlékszem már, hogy hány projektet kezdtem el belőle és hányszor bontottam vissza. Egy szerepben működött jól: amikor K-nak készítettem a lovagjelmezéhez láncsapkát, olyasmit, mint ezen a képen látható. Sajna csak rettenetes telefonos képeket találtam az én verziómról, így a megmutatásuktól most eltekintek. Na de még a lovagjelmez után is maradt vagy négy gombóc a fonalból és őszintén szólva már kicsit hiúsági kérdést is csináltam belőle, hogy kifog rajtam és foglalja a helyet. És akkor tadamm, megláttam a geisha stólát (tervező: Kristin Omdahl, ez itt pedig Ravelry link, lehet, hogy kell hozzá regisztráció, hogy működjön.) Nekem egyébként könyvben van meg a minta.
Bár fogalmam nem volt róla, hogy mire lesz elég a fonalam, azért belevágtam. Kicsit keskenyebbre kezdtem, mint előírták, és a hosszából is hiányzik pár sor, de még így is jó lett volna, ha az egyik oldali szélcsipke után el nem fogyott volna a fonal. Azaz maradt még, de csak pár méter. És akkor gondoltam egy nagyot, magamra dobtam, csavartam egyet rajta és megállapítottam, hogy egy tökéletes keppszerű felső van a kezemben, csak össze kell valahogy a két rövidebb oldalát kapcsolni. Végül összehorgoltam úgy, hogy a lehető legszimmetrikusabb legyen (ha előre tudom, hogy így fejezem be, akkor már a csipke horgolásakor össze lehetett volna kapcsolni). Szerintem ha valaki nem tudja az előtörténetet, annak fel se tűnik a kényszermegoldás.
Ami eddig a fonal hátránya volt, azaz hogy nincs tartása, az ennél a mintánál egyértelmű előny. Annyiféleképp lehet hordani, és minden alkalommal máshogy esik – máshogy, de lágyan, puhán, könnyedén.
Alább néhány fotó magamról – azért remélem, ennek ellenére látszik a lényeg.
Amit még erről a mintáról fontos tudni: egyrészt nagyon egyszerű, tényleg bárki belekezdhet, aki tudja az alappálcákat. Egyedül a zárócsipkénél kell némi gyakorlat abban, hogy hogyan olvassunk horgolásmintát, de kis bogarászással ezzel is meg lehet birkózni. Nagyon tetszett még, hogy az első sor nem láncszemsor, hanem a láncszemeket úgy kombinálja pálcákkal, hogy tkp. két sort horgolunk egyszerre. Így könnyebb számolni is a mintaegységeket meg amúgy is szellemes megoldás, ha valaki nem barátja a kezdő láncszemsornak.
Egy végtelen projekttel jelentkezem. Egyrészt azért végtelen, mert reményeim szerint egy elől csavart wrap lesz belőle, amolyan Möbius-stóla féle, csak sima kötéssel. És ez a másik oka, hogy miért végtelen: bámulatos, hogy 8-as tűvel is mennyire lassan haladok a kötéssel. A fonalat egyébként kábé egy éve Ahamától kaptam ajándékba, Rigato – puha, vastag, csodás őszi színek a feketészöldtől a majdnem sárgáig. Egy 40 centi széles sávot kötök teljesen simán, minta nélkül. Ha pedig elérem a megfelelő hosszúságot (ó, csak legyen elég a fonal!), akkor egy mohair csipkeszegélyt tervezek rá – persze ezt már horgolással. Ha nem jön ki a megfelelő hosszúság, akkor kénytelen leszek freeform horgolással kiegészíteni, viszont úgy talán a csavarintás túl sok lenne. Majd meglátjuk, egyelőre csak kötök rendületlenül, csak elfogy valamikor a fonal. Hogy a kötés mennyire fonaltakarékos egy hobbi, hihetetlen!
