Emlékeztek a fonalrendezős posztra? Akkor találtam meg a rengeteg használhatatlan félbemaradt projekt között ezeket a színes granny négyzeteket, amelyek sok éve várnak valami hasznosulásra. Hogy milyen sok éve, azt azzal tudom érzékeltetni, hogy a többi négyzetből anno Do babájának horgoltam kistakarót – és igen rég volt az, hogy utoljára babát vett a kezébe. Na de most minden a helyére került, a granny négyzetek egy vidám, színes girlanddá fűződtek össze, amely remekül illik gyerekszobába és fotóháttérként is használható. Hogy leendő tulajdonosa mit lát benne, az majd kiderül. Ez a girland már megy abba a dobozba, ahova a Kössük össze! Jótékonysági vásárra készülő dolgokat gyűjtöm. Már tavaly is megkerestek, akkor valahogy el voltam úszva időben, idén viszont idejében észbe kaptam, így belefér ez a projekt is.
Itt egy egészalakos fotó is:
A paraméterek pedig: Catania fonal, a négyzetek 3-as tűvel, az összehorgolás 3,5-tel. A váltás nem lényeges, csak időközben szeretem a Cataniát kevésbé szorosan horgolni, ezért a nagyobb tű.
Ha kinézek az ablakon nálunk, akkor azt hiszem, a mai napon ez a cucc a legszínesebb dolog, amit látni fogok. Ezért is adok hálát minden nap ezért a remek hobbiért, mert így még a legszürkébb időben is vannak a közelemben színek.
A Pici Piacról bizonyára hallottatok már – legalábbis azt hiszem, hogy az itteni olvasótábor és Pjulcsy olvasói között nagy közös halmaz van, Julcsi pedig rendszeresen beszámol a Pici Piacról, ahova ő is jár. De ismeritek-e a MagikMe kezdeményezést? Amikor a Pici Piac és a MagikMe neve közös plakáton szerepelt, kíváncsi lettem, hogy találkozik ez a két dolog. Bencze Mariannt, a Kultpult tulajdonosát, a bécsi magyar kulturális élet egyik mozgatóját és Katona Esztert, a Pici Piac megálmodóját kérdeztem a szombati bécsi rendezvényükről.
(A bejegyzésben található képeket a Pici Piac engedélyével vettük át. Fotó: Fazekas Tamás, LuxLine Photo. Köszönjük!)
Anyahajóblog: Pici piac: mi is ez, hogy kezdődött és mi kapható itt?
Katona Eszter: A Pici Piac egy igazi baba-mama-gyerek dizájn vásár, ahol magyar tervezők kínálják kifejezetten kismamáknak, gyerekeknek, családoknak készített minőségi termékeiket (baba, gyerek és kismama ruhák, cipők, játékok, babaszoba dekoráció, baba-mama kiegészítők, ajándékok, bio és natúr termékek) vagy szolgáltatásaikat. A Pici Piac különlegessége, hogy olyan anyukáknak ad lehetőséget a személyes bemutatkozásra, akik legtöbbször egyedül vagy egy-egy társsal közösen, manufakturális keretek között, maguk készítik termékeiket a hasonlóan szépre, kreatívra, különlegesre vágyó anyuka társaik és családjaik számára. A Pici Piac célja, hogy egy olyan rendszeres vásárrá váljon, ahol a családok jól érzik magukat, szívesen jönnek vásárolni, kikapcsolódni, nézelődni és a hazai gyerek dizájn világban elérhető újdonságokat felfedezni – itthon és külföldön egyaránt.
Kik árusítanak vagy állítanak ki?
K. E.: A bécsi vásáron 25 magyar márka képviselteti magát, a kiállítók teljes listája megtekinthető itt: http://www.babyberry.hu/minimarket
Mit szeretsz legjobban a Pici Piacban? Mi a különleges benne?
K. E: Boldog vagyok, hogy a Pici Piaccal lehetőséget tudok nyújtani más vállalkozó anyukák számára, hogy bemutathassák magukat egy szélesebb közönségnek, akik nyitottak az itthon készülő jó minőségű kézműves, dizájn és sokszor hiánypótló termékekre. Sok kiállítóval a Pici Piac kapcsán ismerkedtem meg, és úgy érzem, a kezdeményezésem abba az irányba tart, hogy kialakuljon köztünk egy szoros összetartás, ahol egymást támogatjuk, erősítjük és nem konkurenciaként tekintünk egymásra. Büszke vagyok rá, hogy a kiállítók között egyre több együttműködés jött létre, limitált kollekciókat dobnak közösen piacra, barátságok fonódnak és sokan a Pici Piac révén ismerték meg egymást. Külön-külön a legtöbb márka egészen kicsike, de együtt már jóval erősebbek, láthatóbbak, érdekesebbek vagyunk – és úgy tűnik, ezt a vásárlók, az anyukák is értékelik, a Pici Piacot már várják, készülnek rá és nem csak gyönyörű termékekkel térnek haza egy-egy vásár után, hanem hazaviszik a történetét is, vagy annak az élményét, hogy személyesen az alkotóval beszélgethettek, megismerhették a tervezőt, akinek a kezei közül került ki az adott szépség. Az anyukákat jó érzéssel tölti el, hogy társaikat támogatták, itthon, sok-sok törődéssel készült termékeket vásárolhattak, különleges, egyedi kincsekre bukkantak és joggal büszkék is rá, hogy ezeket a Pici Piacon szerezték be és nem mondjuk egy olcsóbb kínai tömegterméket vettek meg. A kiállítók pedig rendkívül motiváltak, hetekig, hónapokig készülnek a Pici Piacra, különleges termékeket terveznek, alkotnak, és alig várják, hogy személyesen is találkozzanak vásárlóikkal, rajongóikkal, hiszen legtöbbjüknek ez a vásár az egyetlen alkalom, hogy megmutatkozzanak teljes valójukban és elmesélhessék, mitől különleges minden egyes darab, amit készítettek. Fantasztikus látni a lelkesedésüket, és a vásár után kapott visszajelzések és köszönő levelek adnak nekem erőt abban a 2-3 hónapban, amikor időt és energiát nem kímélve igyekszem még jobbra és jobbra megszervezni a következő Pici Piacot.
A plakáton a Pici Piac neve együtt szerepel a MagikMe kezdeményezéssel. Mit jelent ez?
Bencze Mariann: A MagikMe a KultPult meghívására és nagy örömére vezeti a Pici Piac idején a kreatív programot június 18-án a bécsi Loffice-ban. Az együttműködésünk arra irányult, hogy tavasszal e-mailekben, később, a májusi Rutkai Bori koncerten személyesen is felhívjuk az itt élők figyelmét az integrációs játékeszközök hiányára és fontosságára a játszótereken. A Loffice és a KultPult együttesen akarta a MagikMe törekvéseit támogatni, hogy Bécsben is elhelyezhessék a mozgáskorlátozott és egészséges gyerekek számára egyidejűleg használható Pillangó nevű játékukat, ezért gyűjtést hirdettünk, amit tulajdonképpen a Pici Piac idején összesítünk.
Az öt szülő által alapított egyesület a Bécsben élők pozitív visszajelzéseit beépítve ténykedik majd tovább – együttműködésünk egyik kiemelt pontjaként pedig kreatív foglalkozást tartanak az első Pici Piacon. A Rutkai-koncert után is nagyon jól érezték magukat velük a gyerekek, most is szeretettel várjuk őket!
Hol és mikor lesz Pici Piac Bécsben? Ez egy egyszeri alkalom vagy később is lesz még?
K.E.: Most szombaton, vagyis június 18-án 11-től délután 6-ig lesz az első bécsi Pici Piac, egy fantasztikus helyszínen, a Loffice Wienben. Terveink szerint, ha jól debütál az első vásár, akkor mindenképpen szeretnénk folytatást még az idei évben.
És ha valaki a bécsi lehetőséget elszalasztja, akkor hol és mikor találhat meg benneteket?
K.E: Budapesten kéthavonta rendezünk Pici Piacot, a következő alkalmak a belvárosi Central Passage-ban lesznek: július 10-én és szeptember 11-én.
Vannak olyan Budapestnél kevésbé szerencsés városok, ahol nem minden héten, csak évente néhányszor rendeznek színvonalas kézműves- és dizájnvásárt. Ráadásul erről sem a városban járva-kelve plakátokról értesülhetünk, mert ilyet egyet se láttam, hanem onnan, hogy egy magyar kézműves szól, hogy ő is ott lesz. A képeket látva bizonyára kitaláltátok már: Zazáleáról beszélek, aki tavaszhozó színekkel jött Bécsbe.
Az Edelstoff vásárt egy gyárcsarnokban rendezték, ami csak egész kicsit volt melegebb, mint az utcán állni, ennek ellenére tömegek jöttek és a hangulat is remek volt. Bőven voltak magyar standok, néhány alkotót már ismertem a WAMP-ról, mások munkáit most láttam először. Ami számomra furcsa volt: két – egyébként osztrák – standnál is érdeklődtem, hol lehet a termékeiket online megvásárolni és mindketten azt válaszolták, nincs webshopjuk, csak vásárokon vannak jelen és még csak kivételesen sem lehet e-mailben rendelni. Kár, mert egyébként komolyak voltak a szándékaim, csak épp az ehavi büdzsébe nem fért volna bele. Egyébként már máskor is feltűnt, hogy a Dawandán, Etsy-n alig-alig van alkotó Ausztriából, vagy legalábbis jóval kevesebb, mint amennyit egy olyan bohém és extravagáns dolgokat kedvelő városból, mint Bécs várni lehetne. Szóval úgy tűnik, a magyar kézművesek ebben a tekintetben jobban lépést tartanak a korral.
No de nem olyan sokat nézelődtünk Nils Hogerssonnéval, hiszen ott volt Zazálea, s vele beszélgettünk – szigorúan ügyelve arra, hogy lehetőleg vonzzuk a vevőket. E célból még egy csodaszép kékszemű bébit is bevetettünk, a márka új reklámarcát, Lilit.
Wet Brush asztalát is megcsodáltuk. Ő az akvarelljeivel illetve azok nyomataival jött Bécsbe, és itt is maradt – mármint nem ő, hanem a párizsi metróról festett képe, amely ezentúl frankofón családtagomat emlékezteti a régi szép időkre álmaira.
Statisztikákat nem tudok, de valószínűleg a december a legerősebb hónap Bécsben turizmus szempontjából. A karácsonyi piacokra óriási tömegek zarándokolnak el – főleg Magyarországról. Pedig a legtöbb piac nem jobb színvonalú, mint a Vörösmarty téri, sok pedig kifejezetten rosszabb. A tömegnyomor meg néha akkora, hogy határozottan összeszűkül a gyomrom. Jövő hétvégén, november 20-án viszont igazán színvonalas program ígérkezik: 100 alkotó a DaWanda-ról egy bécsi hotelben vásározik, a standok a szálloda szobáiban lesznek, tehát a különleges hangulat garantált.
Én azon a hétvégén hazautazom, tehát sajnos nem fogok tudni kiruccanni, viszont szívesen terjesztem a hírt. Részletek a plakáton!
