Posts Tagged with vacsora

Hét-főzz: Sobatészta szezámos lazaccal

Nem tudom, ismerős-e nektek az a jelenség, hogy bizonyos hozzávalók egyszercsak megjelennek a kamrapolcon/szekrényben/fiókban, és már egy héttel később is teljes az értetlenség, hogy mit keresnek ezek itt. Nálam ezek tipikusan távolkeleti konyhai alkatrészek, úgyis mint adzukibab vagy most éppen a sobatészta. Olvastam nyilván egy receptet, amihez kellett sobatészta, hetekkel utána megörültem neki, hogy kapható, betáraztam, aztán nem találtam meg a receptet vagy nem is kerestem. Aztán eltelt egy év és közeledett a lejárati dátum – bár mit tud lejárni egy száraztésztán. Mindegy, nekiveselkedtem és kerestem receptet hozzá. Elég kiábrándító volt olvasni, hogy gyakorlatilag egy sima levesbe mártogatva szokták ezt a tésztát enni, bár igaz, hogy meg van bolondítva egy kis szójaszósszal meg mirinnel a leves. Na de mirint égen-földön nem kaptam, szóval titkos megkönnyebbülésemre ezt az alapverziót el kellett vetnem. Így a recept abszolút nem autentikus, mindössze annyi keleties van benne, hogy só helyett szójaszószt használtam és megszórtam szezámmaggal. Viszont a gyerekek is megették, az ilyen receptek pedig érdemesek a megörökítésre.

A sobatészta egyébként hajdinalisztből van, így extra egészséges és mégsem “túl egészéges” az íze – ahogy a gyerekek nálunk a teljes kiőrlésű tésztát jellemzik. Forrásban lévő vízben 4 perc alatt készül el, igazán villámgyors.

A feltéthez harminc deka friss lazacpisztrángot használtam, nyilván ízlés szerint mindenféle filézett friss hal jó hozzá. A halszeletet kisebb kockákra vágtam és serpenyőbe, egy evőkanál olvasztott vajra tettem. Szintén hozzáadtam egy répát hosszú, vékony csíkokra vágva. Egyenletesen leöntöttem az egészet egy citrom kifacsart levével. Kevergettem egy keveset, hogy színe legyen, utána pedig öntöttem rá egy deci fehérbort és lefedtem, hogy teljesen átpárolódjon. Amikor nagyjából késznek ítéltem meg, még megszórtam egy kevés csírával, egy evőkanál pirított szezámmaggal és kis szójaszósszal beállítottam az ízeket.

A feltétet és a leszűrt tésztát egy tálban összekevertem, a felnőtt részbe pedig még egy kevés ruccola is került. Most elfogyott a minekisvettem sobatészta, de attól tartok, ez a nem autentikus recept annyira bejött nekünk, hogy hamarosan megint lesz otthon soba. Addig azért megpróbálok valamit az adzukibabbal is kezdeni, az is már lassan iskoláskorba lép.

 

 

Hét-főzz: Brokkolis gombás quiche

Nem tudom, hogy tényleg igaz-e vagy csak az észlelésem torzult, de nekem úgy tűnik, mintha január eleje óta folyton lebzselne otthon valaki. Az első hét még iskolai szünet, utána mintha lett volna egy-másfél hét, amikor mindenki intézményben volt és én nyugodtan foglalkozhattam a feladataimmal. Utána elkezdődött a szokásos félév végi betegség. Utána volt egy hét iskolai szünet, ami aztán észrevétlen átfolyt betegségbe, aztán megint rövid normalitás és megint betegség. Most már igazán elég a folyamatos készenléti állapotból. Nem mintha alapból ez az orvoshoz járáson kívül sok feladatot jelentene, legtöbb esetben némi ránézés és teafőzés pont elegendő, mert szegény beteg úgyis alszik. Na de a főzés. Összekoordinálni, hogy ne legyen semmi nemszeretem alapanyag semmiben – ez az igazi kihívás. Általában nem sikerül és akkor jön a húsos az egyiknek, húsmentes a másiknak, de zöldség se legyen benne. Hát a múlt héten volt az a nap, hogy azt mondtam, nem érdekel, azt főzök, amihez nekem van gusztusom, aztán akinek nem tetszik, azt rettentően sajnálom eszik szalámis kenyeret.

Hétköznap nem állok neki tésztát gyúrni, így az most sima bolti quiche-tészta volt, a töltelék pedig a következő:

5 nagy fej gombát, egy kis fej vöröshagymát és fél fej brokkolit apró darabokra vágtam. A hagymát és a gombát kis olajon fedő alatt puhára pároltam, majd amikor ez megvolt, még egy percre hozzáöntöttem a brokkolit is.

Felvertem két tojást, tettem bele 3 evőkanál tejföl és tejszín keverékét, kevés borsot és sót, összekevertem az egészet.

Egy piteformát kivajaztam-liszteztem, kibéleltem a tésztával, ráöntöttem a brokkolis-gombás keveréket, arra rászórtam egy marék felkockázott szalonnát, két marék reszelt sajtot, majd leöntöttem az egészet a tojásos-tejszínes keverékkel.

Légkeveréssel sütöttem 190 fokon addig, amíg szép barna lett a teteje, ez úgy 25 perc körül volt.

Természetesen alapból elutasította a nagyközönség az elfogyasztást, de később bevallották, hogy tizes skálán öt vagy hat pontot azért ért a produkció, ezt pedig adott zsűritagoktól én kifejezett elismerésnek vettem. A zsűri két kevésbé problematikus tagja pedig azon vitatkozott, hogy ki ehet több szeletet vacsira a maradékból, így melegen ajánlom nektek is. Egyébként hidegen is, úgy is finom.

Zöldülünk

Hihetetlen, hogy a mínuszokból mennyire gyorsan lett szinte nyár! Mondjuk nem panaszkodom, nekem ez pont megfelel így meg ennél melegebben. A tányérokban is egyre több a zöld, mára két receptet hoztam – ha már megint ekkora szünetet tartottam a posztolásban.

Az első egy majdnem szimpla gombás rántotta, viszont mivel shiitake gombával készítettem, így különösen jó íze lett. A tetejét snidlinggel és lencsecsírával szórtam meg. A csíráztatásról itt írtam régebben egy posztot.

A másik zöld étel egy izgalmas kísérlet. Életemben először próbáltam ki a kucsmagombát. Kiderült, hogy jobban is felhasználhattam volna, de nem abban az értelemben, hogy ez ne lett volna finom, hanem lett volna olyan recept, amiben jobban érvényesül az íze. Viszont ebből az a jó hír következik, hogy ebbe a receptbe ezek szerint bármilyen gomba megfelel, a legegyszerűbb sampinyon is.

Egy sütőedényt kibéleltem levelestésztával. Serpenyőben fokhagymásan vajon lesütöttem egy nagy salátástálnyi friss spenótot, 10-12 cm póréhagymát karikára vágva és néhány fej felszeletelt gombát pici sóval, borssal fűszerezve. Hozzákevertem egy nagy felvert tojást. Rátettem a spenótos gombát a leveles tésztára és addig sütöttem, amíg a leveles tésztának szép színe lett. Ekkor megszórtam az egészet kockára vágott fetával, még néhány percre visszatoltam a sütőbe. Remek és elég gyorsan elkészülő vacsora. Egyetek sok zöldet tavasszal, emeli a hangulatot 🙂 Jó étvágyat!

Hétvégi kényeztetés lazaccal

Állítólag az kívánja a halat, aki stresszben van. Nem tudom, hogy tényleg igaz-e ez, az viszont biztos, hogy én rendszerint péntekenként jövök haza azzal, hogy halat nekem, de rögtön. Nálunk a hal általában serpenyőben sült vagy alufóliában párolt változatban kerül asztalra, de ha nem akarok akkora mennyiséget venni, akkor dúsítom mindenfélével – így is remek az íze, de kicsit takarékosabb fogás.

Ez a tésztás serpenyős akár maradék tészta felhasználására is jó, ez esetben a halas zöldség elkészülte előtt egy percre még beletesszük a hideg főtt tésztát és összemelegítjük.

A zöldséges lazacos öntet így készül: 15 centi póréhagymát és 3-4 nagyobb sárgarépát felkarikázok és vajon, egy deci vízzel, lefedett serpenyőben kevés sóval, borssal és szárított mentalevéllel majdnem puhára párolok. Eközben felvágok szeletekre 4-5 fej gombát és kockákra 30 deka lazacot. A lazacot besózom és megszórom borssal.

Amikor a répa már puha, újabb kiskanálnyi vajat teszek a serpenyőbe és beleöntöm a gombát és a lazacot. Fél citrom levét ráfacsarom. A lazackockákat forgatom villával, hogy mindenütt megsüljenek. Végül egy-két löttyintésnyi tejszínt adok hozzá.

Tálalás előtt összekeverem a kifőtt fusilli tésztával.

Hét-főzz: Kecskesajtos-narancsos lepény

kecskesajtos

Azt hiszem, a készen kapható leveles tésztát már sok dolgozó anya foglalta hálaimába: elég sokáig elmarad a hűtőben, hogy vész váratlan vendég esetén pillantok alatt túrósbatyuvá, sajtos stanglivá vagy akár komplett ebéddé váljon. Ez a lepény a komplett ebéd kategóriában indul, már ha elegendő mennyiségű hozzávaló is társul hozzá. De nemcsak vendégségre, de mondjuk sima hétvégi ebédre is fincsi és tényleg gyorsan elkészül.

Mennyiséget csak óvatosan írok, mert ahány gyártó, annyiféle méretű tészta. A tésztát mindenesetre kinyújtjuk és a széleit felhajtjuk, hogy a töltelék majd a tésztán maradjon.

Két-három egész tojást felverünk és annyi kemény kecskesajtot reszelünk bele, hogy kenhető legyen, de azért inkább sűrű. A kencét egyenletesen elosztjuk a tésztán, úgy egy centi vastag legyen a sajtos, tojásos egyveleg. Óvatosan sózzuk és bőkezűen hintsük meg kakukkfűvel (lehet szárított is, pl Herbáriás kakukkfűteából) a lepényt.

Narancsból vágjunk fél centi vastag szeleteket, szabadítsuk meg héjától (hacsak nem kezeletlen bio a narancs) és egyenletesen osszuk el a lepény tetején.

200 fokon alsó-felső sütéssel 25-30 percig süssük vagy amíg szép középbarna lesz a tészta széle.

Hét-főzz! Diós padlizsánkrém

padlizsán

A padlizsánkrém és a padlizsánsaláta olyan receptek nálam, hogy volt eddig két bevált elkészítési mód és azt nem nagyon bolygattam. Vagy joghurttal, fokhagymásan, citromosan, vagy paradicsommal és cukkinivel, paprikával készítettem. Idén valahogy úgy alakult, hogy felfedeztem magamnak a diót sok új összefüggésben, nemcsak édes, hanem pikáns receptekben is. Miért is ne társítsam egyszer padlizsánnal?

A korábbi hagyományos receptem nem változott sokban, ugyanakkor az íz egészen izgalmas lett. Egy családi vacsorányi adaghoz

1 padlizsánt megszurkálva, alufóliába csomagolva átsütünk. Ez minimum egy óra, de másfél is lehet.

Ledarálunk vagy aprítógépben felaprítunk egy maréknyi diót.

Kockákra vágjuk a padlizsánt.

Az aprítógépbe beletesszük a padlizsánkockákat, egy deci natúr joghurtot, egy fél citrom levét, egy-két gerezd fokhagymát és pépesítjük az egészet. Ha a fokhagymát kevésbé csípősen szeretjük, akkor előtte külön meg lehet futtatni olajon és úgy hozzáadni a padlizsánhoz.

A padlizsánpépet most sózzuk ízlés szerint és hozzákeverünk még 4-5 kanál jó minőségű olivaolajat. Pirítóssal, pirított pitakenyérrel, olivabogyóval tálaljuk, de jól társítható hozzá a valódi juhfeta vagy a főtt krumpli is.

Hét-főzz: saláta erdei gombából és avokádóból

Vannak azok a napok, amikor hazajövök a munkából és már az úton érzem, hogy a szokásos köret plusz valami zöldség nem elegendő energiapótlás ahhoz, hogy kompenzálja a napot. Ilyenkor valami töményre vágyom, valamire, amiben minden hozzávalónak intenzív íze van és szaftos is az egész. Na egy ilyen nap estéjén készült ez a tömör saláta, amely egyébként csak három fő hozzávalóból áll: avokádó, erdei gomba és póréhagyma.

avokádó-gombasaláta

Az erdei gombát vajon bőséges citromlével, kis sóval, borssal, dijoni mustárral megpároltam. Mivel sok levet eresztett, ez a jóízű szaft volt tulajdonképpen a salátaöntet.

Az avokádót felkockáztam, a pórét felszeleteltem. A gombát összekevertem a nyers hozzávalókkal, majd megszórtam pirított feketeszezámmal és már kész is volt a nagyon kellemesen laktató saláta. Egy-két szelet pirítóssal az igazi, amit ha az ember szeretne, akkor kockára vágva a salátába is keverhet.

Azért is remek ez a recept, mert az ötelemes konyha alapelvének is megfelel, miszerint nyáron is érdemes legalább részben főtt hozzávalókból készíteni az ételeinket, hogy ezzel is erősítsük magunkat az őszre. Ugyanakkor a nyers hozzávalók miatt kellemesen hűsít és frissít. A feketeszezám meg amúgy is az örök élet titka – ha esetleg nem tudtátok ezt, akkor nézzétek meg Kicsi Vú videóját!