Csiribí-csiribá, egymás mellé került néhány pasztellszínű fonal, rácsodálkoztam, hogy mennyire jól mutatnak együtt, és azon nyomban össze is horgoltam őket csíkos-bogyós sapkákká. A szürke-rózsaszín már a Meskán, a zöld-rózsaszín még csak vár a sorára. Mindkettő újszülött méretű és csupa pamut. És mindkettő aktuális kedvencem – még ha máskor a harsogó színeket jobban szeretem is.
Az első nekem Bécset juttatja eszembe, a második meg egy rózsacsokrot – még gyerekkorom egyik szülinapjáról a nagyszüleim kertjéből.
Néhány gombolyagvég barnás-drappos árnyalatú fonalnak kerestem életcélt. Munkát kapott ezen kívül két pici fagomb, hogy aztán remélhetőleg egy hasonlóan apró babafejen találja meg a helyét. Amint lesz időm a horgolástól…ööö… a gyerekektől… listázom a meskán. Az a helyzet, hogy több sapit tudok meghorgolni egy nap, mint amennyit lelki erőm van feltölteni. Ezt lehet nézni így is, úgy is, én most úgy nézem, hogy örülök 🙂
És hogy el ne felejtsem: ez sem egy spanyol viasz sapi. Ezeket az elől gombos fazonokat már régen csodálom távolról az etsyn, alább látható egy haladó verziója. Cuki, igaz?
Hosszú szünet után ismét kedvem lett babakalapokat horgolni. Például itt van ez a visszafogott, minikarimás elbájoló hölgyeknek. Még elcsíphető a meskán.
Aztán ez a nagy kedvenc – csokibarna és épphogyrózsaszín Párizs szerelmeseinek. (Már gazdára talált.)
Aztán ez a vidám citrom-eper fagyit idéző sapka saját festésű tolnai gyapjúból. Még keresi szimpatizánsát. Ez meg egy klasszikus svájci sapka fazonú. A színkombináció ismerős lehet, készítettem már ilyet unokahúgomnak és meskára is – rekodidő alatt (talán 15 perc) kelt el, én lepődtem meg a legjobban. 🙂 És az abszolút kedvenc színkombinációm: barna sötéttürkizzel. Legszívesebben magamnak horgoltam volna ebből, de csak újszülöttsapkányi fonalam volt, úgyhogy utángyárthatatlan, akinek tetszik, még most csapjon le rá 🙂
És ez még nem minden, csak most hirtelen ennyi fotót találtam meg. Úgy tűnik, hogy a babafotós társaság egyre bővül, ami azért is jó, mert éjszakázás meg izgulás meg szoptatási nehézségek mellőzésével láthatok utánozhatatlan babaarcokat minden nap.
Az utolsó előtti mondattal kapcsolatban pedig a kérdés: ti hogy tartotok rendet a fényképeitek között? Mármint a számítógépen, úgy értem. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban még sokat kell tanulnom 🙂
Csiribí-csiribá, egymás mellé került néhány pasztellszínű fonal, rácsodálkoztam, hogy mennyire jól mutatnak együtt, és azon nyomban össze is horgoltam őket csíkos-bogyós sapkákká.
Az első nekem Bécset juttatja eszembe, a második meg egy rózsacsokrot – még gyerekkorom egyik szülinapjáról a nagyszüleim kertjéből.
