A Blogger már nem támogatja böngészőm használatát, így a mai bejegyzésnek nincs címe, nem enged a cím mezőbe írni ugyanis. (update: végül engedett) Mondjuk amúgy is vacakoltam, hogy mi is lehetne a cím. A “parktikus horgolt tartó (13.)”-t elvetettem. Ha két centivel hosszabb lenne és beleférne a szempillaspirál meg a szemceruza, akkor nevezhetnénk praktikusnak, így csak szép. Vagy mondjuk átnevezhetném pénztárcának és akkor tényleg praktikus is lenne. Szerintem az lesz, ami általában szokott: majd használat közben kiderül, hogy mire jó. Mert nálunk még a tartókáknak is lehet életcéljuk.
És így készült: A tuniszi horgolás próbadarabját kettéhajtottam, összehorgoltam egy oldalt széltében és egyet hosszában, a felső széles nyílásba megfelelő méretű cippzárt varrtam kézzel, apró fércöltésekkel. A tuniszi minta elég stabil – én meg elég lusta -, így a béléstől nyugodt szívvel eltekintettem.
Mondhatnám, hogy kész, de még egy apróság hiányzik. Az iskolakezdéssel már nem lehetett tovább halogatni a saját névvel – mármint a Do saját nevével – ellátott szőtt szalag megrendelését, és ha már úgyis ott voltam, akkor magamat is megleptem egy “handmade by Anyahajó” feliratú szalaggal. Már csak két-három hét izgalom, és meglátjuk, hogy mutat.
