A tunika, amit korábban már említettem, nagyon gyorsan elkészült és meg is vagyok elégedve vele. Ami még jobb, hogy a tulajdonosa is. Hátul gombokat kapott, ennyi az összes dísz. Na jó, tkp az egész csipke egy nagy dísz.
És igen, egy öt és fél éves már egy iedeje nem szereti, ha 1. írnak róla a blogban (mert pl. ha valami icceset írnék, akkor azon mások is nevetnének) 2. ha úgy fényképezik a neki készült ruhákban, hogy látsszon az arca is. Ez, kérem a fejetlenség oka. Azt hiszem, ez ilyen életkori cucc, végülis D. Tóth Kriszta is ez okból és kábé ebben az életkorban fejezte be a Lola-sorozatot. Mi mást tehet ilyenkor egy anya – megért és elfogad és engedélyt kér fejetlen fényképezésre, melyet meg is kap.
Valamikor réges-régen szabályos homokóra alkatom volt. Aztán lett kicsit teltebb homokóra. Aztán elkezdtem bliccelni a felüléseket. Azóta nem hordhatom régebbi kedvenceimet, a “semmi különös” rengeteg színben kapható, alakkövető pamutfelsőket. Tudjuk be ezt is az öregedésnek, és öregedni tudni kell, úgyhogy stílust váltottam. Az utóbbi időben csak olyan felsőket hordok, amelyek nem kötik a külső szemlélő orrára, hogy mennyire szeretem a péksütiket meg a tésztákat mindenféle szósszal, valamint a kerek, szögletes, lyukas és bármilyenmás csokit. Tavasszal csíptem el egy szuper felsőt: pólóanyag (tehát nem kell vasalni!) és tunika szabás. A derekához jár ugyan az öv, meg még gumírozott is, mégis olyan diszkrét. Már a boltban tudtam, hogy meg fogom varrni más anyagból is. Tulajdonképpen csak ez indokolta, hogy kiadjak érte 20 eurot. Jelentem, behozta az árát, alább a bizonyíték, a másolat, amely mindössze 4 euronyi anyagból és két óra ráfordítással készült.
És akkor nézzük lépésről lépésre! 1. Kifordítva látszik a kiindulási darab, amely nagyjából egy téglalap. Igaz, varrtak bele hamis raglánujjat – azért hamis, mert csak az elején van ez a betoldás, a háta tényleg csak téglalap. Úgy voltam vele, hogy megpróbálom, milyen, ha az eleje is az. Nincs jelentős különbség, így maradjunk az egyszerű verziónál. Tehát: végy két téglalap alakú jersey-t (esetemben ez 50×74 centi – 38-as méret). Ezen kívül csak némi gumicérnára lesz szükség, meg ollóra, vonalzóra, mérőszalagra, cérnára, varrógépre. A két réteg szín színre fordítva fekszik a földön, szerencsésebbek esetében az asztalon.
2. Bejelöljük a váll vonalát és a nyakkivágást. Ehhez lásd a következő két képet!
Kinagyítva jobban látszik, hogy a váll szélességére mindkét oldalról 13-13 centit számoltam (az 50 centis oldalon). Hogy kicsit csapottabb legyen, a hosszabbik oldalon fentről két centit mértem. A két pontot összekötve kapjuk a vállvarrás vonalát. A nyakkivágás mélysége természetesen fakultatív, nekem 6 centi középen, de nyugodtan bírna mélyebb kivágást is. Igyekeztem egyformára rajzolni az íveket a két oldalon 🙂 Hátul ugyanezt a folyamatot megismételjük, csak a nyakkivágás kevésbé mély. Ezzel a legbonyolultabb szabási tevélenység végére értünk.
3. a. Levágjuk a váll vonalát és a nyakkivágást is. Ez utóbbinál hagytam visszahajtásra másfél centit, a váll vonalánál nem, ott egyszerűen keskenyen varrtam (boldogok, akiknek van lock-juk).
4. Vállat összevarrjuk rugalmas anyaghoz való öltéssel vagy apró cikkcakkal. A nyakat gombostűzzük és visszaszegjük. Mivel a pólóanyag nem foszlik, elég egyszer visszahajtani és a varrásvonalat úgy placírozni, hogy minél közelebb legyen az anyag vágott széléhez. Fontos, hogy az anyagot varrás közben lazán tartsuk, ne húzódjon, mert akkor fodrosodik.
5. Most jön a dereka gumírozása. Mivel most már felül fix a póló, nyugodtan felpróbálhatjuk, hova esik ideális esetben a derék, hol fusson a középső gumiszál. Ezt jelöljük be gombostűvel (először egy is elég, aztán ha levettük, akkor körbe) Készítsünk elő hat gumicérnadarabot. A hossza jóval kevesebb, mint a derékbőségünk fele, hiszen jócskán nyúlik. Az a cél, hogy kinyúlt állapotban legyen kényelmesen a derékbőségünk fele illetve arra plusz 6-8 centi a könyebb kezelhetőség és a biztonság kedvéért. De majd a fölösleges gumit levágjuk a végén. Ahogy a képen látszik, én nem a cérna helyett fűztem be a gumicérnát, hanem kis cikkcakkal varrtam az anyaghoz. Lehet, hogy nem annyira elegáns, de olyan kezdőknek, mint én tökéletesen megfelel. Mind az elejére, mind a hátára 3 sorban gumíroztam. A gumi vezetésébe bele kell jönni – ezért nem rossz egy próbadarabon gyakorolni -, de nem boszorkányság. S bár ezúttal nem sikerült teljesen egyenesen, egymással párhuzamosan vezetni a három sort, a végeredményt ez nem rontja le. Anyagot választani tudni kell, ugyebár, egy nagyon mintás pólón nem látszanak a kis hibák.
Az egyszerűség kedvéért lefényképeztem, hogy milyen cikkcakk vált be a gumírozáshoz.
Így néz ki a színén.
6. Most van előttünk egy vállban összevarrt, derékban gumírozott valami, ennek most kimérjük az ujja nyílását. Nekem 16 centi lefelé a válltól mérve mind az elején, mind a hátán. (lásd fent a rajzomat) Kb 8-10 mm-t visszahajtottam, legombostűztem, s ezt a részt letűztem. Másik oldalon ugyanez a procedúra.
Ekkor érdemes közbeiktatni egy próbát, hiszen még nincs összevarrva az oldala, azaz nincs veszve minden. Nézzük meg, hogy ha a jelenlegi tervek szerint marad az ujja (gombostűvel jelöljük), akkor kényelmes-e belebújni, nem látnak-e be (belátnak-e eléggé – kinek mi a cél). Ha minden rendben, akkor jön az oldal összevarrása, ha nem, akkor a korrigálás.
7. Varrjuk össze az oldalakat, szín színre, itt se kell tisztázni, csak egyszerűen rugalmas öltéssel vagy apró cikkcakkal varrunk.
8. Az alját is felhajtjuk (papírforma szerint ikertűvel, de én ezt hanyagoltam, továbbra is a rugalmas anyaghoz való öltést használtam egy sorban), majd felpróbáljuk a kész tunika-pólót, keresünk egy keskeny övet, és rettentően boldogok vagyunk, hogy van egy szuper saját készítésű darabunk.
9. Kimegyünk a játszótérre és bezsebeljük a dicséreteket.
Sok sikert a kipróbáláshoz, és ha valami nem érthető, szóljatok, amint gép előtt vagyok, válaszolok. (Ha tudok)
Az alábbi három ruhadarabban az a közös, hogy egyikre sem volt igazán szüksége Do-nak. Ha jobban belegondolok, teljesen fölösleges mind horgolni, mind varrni, bőven elég ruhája van a nyári szezonra még tavalyról. Csak néhány basic pólóval egészítettem ki Do ruhatárát, de a szoknyák és ruhák legfeljebb rövidebbek lettek tavaly óta, széltében továbbra is passzolnak. Esetleg egy vékony kardigán lenne még hasznos, de ahhoz horgolás helyett inkább kötni kéne tudni. Sebaj, azért varrtam – még jócskán télen – egy türkiz hagymaszoknyát Ottobre szabásminta és Zsukka útmutatása alapján. Egyszerű, nagyszerű, és gyakorlatilag az utolsó centiig elhasználtam ezt az anyagot, amiből összesen fél méter volt. Tökéletesíteni még lehetne a kivitelezést – nekem mindig bajom van a behúzásokkal, hogy nem tudom egyenletesen eloszlatni a ráncokat. De ne legyünk maximalisták, csinos és a színe is jó, és majd még gyakorlom további fölösleges szoknyák varrásával.
A kardigán leginkább technikai kísérletnek tekinthető: nagyi négyzet térbe konvertálásával készülő modell, leírása az alábbi linken található Eredetileg magamnak szerettem volna elkészíteni, de elriasztott, hogy egy bizonytalan eredmény kedvéért vegyek brutál vastag fonalból fél kilót meg brutálvastag horgolótűt, így gyerekmérettel próbálkoztam először.
Mindent ugyanúgy készítettem, mint a felnőtt modellnél, csak a fonal és a tű volt vékonyabb. (7-es tű és olyan fonal, amihez 6-os tűt ajánlottak. Egyébként Rübezahl márkájú volt, gyapjú-akril keverék, és kifejezetten nem volt kellemes dolgozni vele, szóval nem ajánlom. Cserébe nem volt drága – ez is valami egy kísérlet esetében.) A végeredményt lehet jól fényképezni, de alapvetően egy formátlan, nemcsinos T-alakú lebernyeg, ami még egy gyereken mutat is valamennyire, de pubertáson túl nem ajánlanám senkinek. Szóval maradtunk a kísérletnél: izgalmas, ahogyan síkból a térbe átlépünk, de hogy ezt magamnak nem horgolom meg, az is biztos.
És akkor most jön az, amiért viszont fenntartás nélkül rajongok. Egy tunikát horgoltam egy régi Lea Spezial-ból. Kicsit módosítani kellett a szemszámot, mert valahogy az én fonalamból és az én szoros horgolásommal még a 128-as is kicsi lett volna, de pár mintaegységgel többet horgolva tökéletes lett. Szellős csipke, lendületesen bővül. A felső részét Do kívánta rózsaszínből (nekem jobban tetszett volna az egészet egyféle fonalból, de a megrendelő kérése parancs) és azt teljesen a magam feje után horgoltam.
A fő változtatás a megkötős spagettipánt lett, ez eredetileg szélesebb fix-varrott pánt lett volna. Csak épp tudom, hogy mennyire szoktak ezek a pántok nyúlni, szóval inkább maradtam a megkötősnél. Külön posztot is érdemelne a téma, de most csak egy linkre van energiám. Doris Chan mutatja be azt az állítólag régóta ismert láncszemsort, ami rugalmasabb és minden szempontból jobb, mint a hagyományos. Én is ezt használtam ehhez a zsinórhoz, és biztos vagyok benne, hogy hagyományos láncszemsort soha többet nem horgolok. Ez a megoldás zseniális, és ha van egy kis időtök – tényleg kicsi, negyed óra elég – üljetek le és bogarásszátok ki, NAGYON megéri!
Még a fonalról: Pécsen vettem sok évvel ezelőtt, Oltremare BBB Filati, 70% pamut, 30% akril, van benne egy fényes fehéres szál, ami nekem nagyon tetszik. Ezenkívül elég jó alaktartó, szóval szeretem. Eddig csak apróbb holmikat horgoltam belőle, babafotózós sapkákat, ez lett a nagy projekt, amivel szinte az összes fonalat el is használtam. Vastagabb mint a Catania, 3,5-es horgolótűvel horgoltam, de akár 4-essel is lehetett volna. A rózsaszín fonal pedig Catania, ezt nem is ragozom.
