Posts Tagged with torta

Citromos tarte

Még évekkel ezelőtt próbáltam ki egyszer egy citromos tarte receptet, ahol a krém készítése közben megállapítottam, hogy az úgy, ahogy le van írva, tuti nem fog menni, illetve nem adhatja a várt állagot. (Ugye, ugye, mindig lektorálni kell a fordítást, mert ha kimarad egy mondat, annak recept esetén végzetes következményei lehetnek.) Akkor valamit változtattam és fel is írtam valahova azzal a szent elhatározással, hogy beblogolom, legyen meg az utókornak. Legalább 20 kilónyi főzős újságban ugyanis elég nehéz megtalálni szükség esetén a kipróbált és bevált recepteket. Ehhez képest a poszt elmaradt, én pedig Kristóf szülinapjának reggelén pánikszerűen rohangáltam a lakásban a receptet keresve.

Amikor nem találtam délelőtt 10-ig semmit, kerestem egy random tarte receptet, amiből elkészült az alapja:

250 gramm liszt, kis só, 125 gramm puha vaj, egy tojássárgája. Ezeket gyorsan, de alaposan morzsalékos tésztává gyúrtam, majd apránként két-három kanál hideg vizet adtam hozzá, amíg végül összeállt a tészta. A recept szerint ennek így gombócban mennie kell a hűtőbe pár órára, de ha rám hallgattok, akkor ezen a ponton kivajazzátok-lisztezitek a tarte formáját és kinyújtjátok a tésztát, majd beleteszitek a formába. Ha így kerül a hűtőbe, akkor nem kell megint felmelegítnei a tésztát, hogy ki lehessen nyújtani.

Végül ezen a ponton előkerült a keresett magazin, de sajnos a felfirkantott receptmódosítás nem volt benne, így elkezdtem ugyan a recept szerint, de egy ponton muszáj volt a neten keringő egyéb citromkrémreceptekhez fordulni. A befutó krém végül így állt össze:

Két teljes tojást és még négy tojássárgáját felvertem 75 gramm sütőcukorral egy fém tálban. Azért fontos, hogy fém legyen, mert majd gőz fölé kell helyezni. Ebbe belecsavartam egy bio zöldcitrom és egy bio normál citrom levét (összesen kb 60 ml volt, ha kevésbé lédús a citrom, akkor többet kell használni.) és hozzáadtam a két citrom reszelt héját is. Ha nem bio a citrom, akkor inkább a bolti szárított-reszelt héj menjen bele. Szintén belekevertem nagyjából 375 gramm creme fraiche-t (három doboz kispoharas kiszerelést). Ha ez nincs, akkor helyettesíthető tejszín és tejföl fele-fele keverékével vagy zsíros tejföllel.

Egy nagyobb lábas alján kevés vizet forraltam, erre tettem a fém keverőtálat. Elkezdtem kézi habverővel lassan kevergetni, így teljesen feloldódott a creme fraiche. Ekkor türelem kellett, mert elég sokáig kellett folyamatosan kevergetni, mire a krém besűrűsödött. Ekkor elzártam a tűzhelyet és félretettem hűlni a krémet.

A tésztát akár már eközben is lehetett volna készre sütni, én csak ezután tettem meg – először vakon 20-25 percet, majd beleöntöttem a krémet is és azzal további 25-30 percet. Érdemes a végén figyelni, hogy mielőtt megbarnul a citromkrém, vegyük ki a sütőből. Amint a képen látszik, ezt olyan 95 % sikerült abszolválnom, ami haladás, mert legutóbb sokkal barnább lett a teteje.

Itt a recept szerint még meg lehetne szórni porcukorral, de nekem már szórás nélkül is extrém édesnek tűnt, szóval legközelebb csökkentem majd a cukor mennyiségét a krémben. Mindenesetre az ünnepelt ehetőnek találta, én pedig kicsit megkönnyebbültem, mert ez a szülinapi torta nekem mindig nagy stressz és lélekben nem nagyon hiszek benne, hogy a végén nem kell majd last minute cukrászdából hozni a sütit.

Ebből a sütésből egyébként maradt négy tojásfehérje, meg még volt egy másik is a hűtőben, szóval a következő posztban majd arról mesélek, hogy mihez kezdtem ezekkel.

P.S.: Jól látjátok, tortagyertya helyett újrahasznos ádventi gyertyákat vetettünk be. Jövőre még egyszer lehet használni ezeket, aztán ezek a szülinapok, amikben 1-2-3-4 szerepel bármilyen kombóban és egy számjegy csak egyszer, sajna egy darabig, egész pontosan 7 évig szünetelnek.

Hétfőzz: Lábjegyzet egy máktortához

Nem gyakran sütök tortát, sőt, a tortáim igazából nem is torták abban az értelemben, hogy több lapból állnak, amelyek között krém található. Ha valaki ilyet akar szülinapra a családból, az cukrászdai tortát kap, mert szerintem mindenki foglalkozzon olyan dolgokkal, amelyekhez a legjobban ért. Én szívesen készítek kevert sütit csodaszépen feldíszítve, meg kalácsot, meg még akár macaront is, ha úgy adódik, de a torta nem az én asztalom. Szerencsére vannak családtagok, akiknek csak az a lényeg, hogy miből áll a szülinapi süti, jelen esetben sok mák és sok tojáshab volt a kívánság.

A receptet teljes egészében HahoPihe Konyhájától vettem, mindössze a cukor mennyiségét csökkentettem le. Nem szándékosan, hanem mert kevesebb volt otthon a szükségesnél. Ahogy az lenni szokott a kevert sütiknél, kevesebb cukorral is finom lett.

Még annyit próbálok memorizálni a jövőre nézve, hogy a tojáshab mennyiségét is simán felére lehet csökkenteni – és a másik két tojást félretenni például macaronhoz – mert valahogy ez a vastag tojáshab réteg nem sül meg annyira egyenletesen keményre, mint ahogy én szeretem. Persze ez csak apró részlet, összességében mindenkinek nagyon ízlett, és pont ezért archiválom is itt, mert szülinap lesz jövőre is.

Kisnyalka másodszor

nyrozsak

Amikor tavaly azt mondta az egyik táboros, hogy számára az év Nyalkától Nyalkáig tart, még azt hittem, ez azért biztos költői túlzás. Most már hajlok rá, hogy egyetértsek. Bár csak most voltam másodszor a Colette-féle kisnyalkai alkotótáborban – és mi ez ahhoz képest, hogy az idei a hetedik volt -, de már otthon éreztem magam, sőt, visszavágytam. Úgy nagyjából tavaly augusztustól folyamatosan. Az alkotótábor mint műfaj eleve luxus számomra. Egy hétig semmi másra nincs gondom, csak horgolhatok, rajzolgathatok, hímezhetek vagy ami épp eszembe jut. Az idő kitágul – és ez kihatott az egész évemre. Az a tapasztalat, hogy mennyire jót tesz a belassulás, a hobbizásba való belefeledkezés, segített abban, hogy az év közben is nyugodtabb lelkiismerettel toljam a takarítást a prioritási listám sokadik helyére és előrevegyem az alkotást, tárgykészítést, fonalak fölötti merengést. Szóval örömmel készültem Nyalkára megint – bár sokkal kevésbé tudatosan, mint tavaly. Szigorúan véve a felkészülést teljesen elbénáztam.

nynyalkafolyosó

Tavaly listát írtam hetekig, miket szeretnék kipróbálni, elkészíteni. Három hétig állt nyitva a bőrönd, hogy mindig belepakoljam, ami épp eszembe jut. Semmit nem bíztam a véletlenre. Idén másképp alakult. Annyit tudtam, hogy a nyalkai hét döntő lesz a könyvem szempontjából, sokat szerettem volna haladni vele, és mindenképp szerettem volna ennek sikerétől függővé tenni, hogy valóban vállalni tudom-e a megírását. Mert ha Nyalkán sem, akkor mikor fér bele az életembe egy ilyen hatalmas projekt? Ugyanakkor az előző hetek nagyon kaotikusak voltak, az utolsó pedig az időjárási frontoknak köszönhetően mintha nem is lett volna. A tervezett fonalboltos kiruccanásomat ki kellett hagynom, amikor szombaton zárás előtt fél órával mégis eljutottam egy helyre, már annyira zizi voltam, hogy nem tudtam, mit akartam venni. Így aztán nem csoda, hogy Nyalkán megjelentem két mérőszalaggal, két strandpapuccsal, ellenben a megfelelőszínű gyapjúfilceket és a kedvenc szoknyámat otthon hagytam.

nynyaklanc

A tábor első két napján annyira jól haladtam, hogy kedd délután elfogott a pánik: túl kevés fonalam van! Elkészültem ugyanis egy nyakmelegítővel és egy nyaklánccal. Az elsőről azt gondoltam, hogy jóval tovább fog tartani a mérete miatt, a másodikról meg azt, hogy sokszor vissza kell bontani, mire rájövök, hogy hogy is kell csinálni. Egy több évvel ezelőtt horgolt nyakláncot akartam ugyanis újra elkészíteni. Ehhez képest villámsebességgel elkészültem, és ott álltam ezután fonal nélkül. Na jó, ez túlzás, mert volt nálam még sok Catania meg mindenféle maradékok freeformhoz, de semmi bontatlan gombóc fonal. És még hátravolt öt nap! A kedvenc fonalaimtól, amelyek feldolgozására amúgy év közben annyira kevés idő marad, 150 km választott el. Rémes!

A sokadik hiba, amit a felkészüléskor elkövettem, a nemgondolkodós projekt hiánya volt. Nem vittem magammal semmi olyat, amit csevegés közben, szinte vakon lehet horgolni. Persze a freeform is lehetett volna ilyen, ha nem lett volna célom, hogy lépésről lépésre leírjam a készítését. Szerdán aztán, teljes kétségbeesésemben a telefonomra letöltve megtaláltam a Marina kendő leírását, ami pont ilyen beszélgetős, nagyon egyszerű kendő, és meghorgoltam a freeform maradékaiból.

nymarina2 nymarina1

Majd elkezdtem egy másik maradékból, egy Drops Alpaka Silkből is, bár ebből csak kevés volt, majd még szereznem kell utánpótlást. Ez a kendő végül lenyugtatott, és csütörtökön már neki tudtam állni az újabb freeform holmiknak, amiket aztán szépen, fegyelmezetten le is írtam a könyvhöz. Persze a környezet hangulatához alkalmazkodva kézzel, füzetbe, mert a laptopot kinyitni valahogy nagyon nem illett oda. Azért utolsó este mégis megtettem: le akartam ellenőrizni, hogy hány leütésnél tartok nagyjából, van-e remény, hogy összehozok egy könyvnyit vagy nem. Szerencsére van 🙂

nyfüzet

Hogy milyen hatása lesz az idei Nyalkának? Még nem tudhatom, de sejtem. Colette, a Zöld Múzsa bloggere olyan finom és szép tortákat sütött nekünk, hogy szerintem ezt a mumust is kinyúvasztom és következő táborig sütök néhány tortát.

nytorta nytorta2

Majd nyugodtan kérjétek számon rajtam jövő nyár eleje felé, hogy sikerült-e!

Befejeztem továbbá egy freeform sálat, amit már tavaly óta folyamatosan növesztgetek. Ez a projekt megérdemel egy külön bejegyzést, úgyhogy amint normális fotókat sikerül készítenem róla, azonnal mutatom. Remélem, Nektek is több időtök van nyáron a hobbizásra és nálatok is sok szépség készül!