Posts Tagged with téli ételek

Hét-főzz! Mire jó a leveleskel?

Nemrég a biodobozban volt egy kiló leveleskel. Ezt most csak így könnyedén idevetem, de igazából csak nemrég óta tudom, hogy ez a neve. Volt ilyen a nagyszüleim kertjében, de sosem ettük, egyfajta dísznövényként választotta le a haszonágyást a gyeptől. Nagymamám egyébként tormának hívta, de ő is tévedhetett.

A családom nincs oda a káposztaféléktől, így ennek az elfogyasztása rám várt. Szerencsére elég sokáig friss marad – és megsúgom, hogy miután nem annyira friss, még mindig ehető. Nem volt rutinom ezzel a növénnyel, szóval egyszerűen csak kísérleteztem vele és mindenbe, amit amúgy főztem, raktam egy kis leveleskelt is. Bevált a módszer, így keverve adott egy plusz ízt mindennek, de azt hiszem, kizárólag leveleskelből nem főznék, az nekem túlságosan menzakelkáposzta emlékeket idézne, még ha nem is annyira határozott is az íze.

Mutatok pár fogást, ami készült vele, ezúttal nem pontos receptekkel, mert nem jegyzeteltem főzés közben – inkább csak ihletként.

Ez itt például sárgarépa, szárzeller és leveleskel párolva, rizzsel összekeverve és retekcsírával megszórva. (Csíráztassatok ti is, egyszerű, finom és egészséges. Itt leírtam, hogy sikerül otthon is anélkül, hogy beposhadna.)

Ez egy kevésbé látványos, de annál finomabb zöldséges-húsos tészta. Hagymát, szárzellert, édesköménygumót és leveleskelt vágtam apró darabokra, egy nagy serpenyőben olajon pár percig pirítottam, aztán még hozzáadtam negyed kiló marha darálthúst, ezeket együtt sütöttem-pirítottam tovább, a legvégén kevés tejszínnel öntöttem fel, bár ezt majdnem teljesen elnyelte a ragu, viszont az íze érezhető maradt. Sóval-borssal és egy kis szárított mentával fűszereztem.

Reggelire is remek a leveleskel. Szalonnakockákkal és csiperkegombával pároltam serpenyőben, hozzá pedig egy tükörtojást sütöttem.

Vicces, hogy korábban az volt az érzésem, hogy soha nem láttam ehhez a zöldséghez receptet, de mióta tudatosan keresem, azóta láttam már levesreceptet és mindenféle pitetölteléket, szóval alig várom, hogy hozzájussak egy újabb adaghoz és ezeket is kipróbáljam. Legszívesebben megkérdezném, hogy ti használjátok-e és ha igen, hogyan, csak ugye a kommentárfunkció ki van kapcsolva. Azért ha van kedvetek, a FB-oldalon írjátok meg, nagyon kíváncsi vagyok!

Melegítsünk mínuszokban! Gesztenyés csirkés hajdinakása

2 hozzászólás Melegítsünk mínuszokban! Gesztenyés csirkés hajdinakása című bejegyzéshez

Írhattam volna persze rizottót is, ha az nem rizst feltételezne alapanyagként. Az elkészítése mindenesetre nagyon hasonló, az állaga is, mégis kicsit egzotikusabb. Meg persze ötelemes szemmel nézve is jobban illik a mínuszokhoz, mert a hajdina melegít, a rizs meg hűt. (Akinek meg ez eszetlen hókuszpókusz és babona, az most nyugodtan félrenézhet.)

A februárom fő témája az egészségesnek maradás volt. Hó közepén sikerült annyira átfáznom észrevétlenül egy rosszul fűtött teremben, hogy onnantól kezdve nagyon bújkált bennem valami. Párhuzamosan meg ott volt egy határidő hó végén, ami egyszerűen nem engedte meg, hogy betegen múlassam otthon az időt. Mondjuk egész hősiesen sikerült kitartanom melegítő ételekkel most vasárnapig, amikor is egy rosszul fűtött templomban kellett ücsörögnöm két órát, úgymond munkahelyi ártalom. (Semmilyen befolyásom nem volt a rendezvény hosszára, szerintem büntetni kéne a hideg templomban két órára nyújtott istentiszteletekért.)

Mindegy, végül főztem egy csirkelevest, ami majdnem mindenre gyógyír, meg határidő ide vagy oda, mégis megszavaztam magamnak másfél nap betegszabit, ami tényleg jót tett. Aztán másnap, amikor még jó sok volt a csirkealapléből, megfőztem ezt a hajdinakását.

Egy fej vöröshagymát apróra vágtam, wokban (de más öblös edény is megteszi) kevés vajon megpároltam. Egy dl hajdinát öntöttem hozzá, pár kavarásnyit pirítottam, majd felöntöttem 2 dl fehérborral. Ekkor eszembe jutott, hogy egy kis hüvelyes sose árt, így beletettem egy evőkanál hegyi lencsét is (főzési ideje fél óra és egybenmarad, nem mállik szét és nem színezi el a többi ételt. Kedvenc lencsém!) Picit meg is sóztam az egészet. Majd ahogy elpárolgott a bor, kezdtem adagolni a húsleves alaplevét. Persze ha nincs húsleves, simán szoktam én is biolevesporból készült lével főzni a rizottót, de azért a csirkelevest tényleg nem múlja felül semmi. Ezt tkp nem kellett tovább ízesíteni egyáltalán, csak folyamatosan adagolni a levest, amíg meg nem puhult a hajdina és a lencse.

Külön serpenyőben a levesben főtt csirkecomb tépett darabjait és kb 100-120 gramm főtt gesztenyét (készen vettem, nyilván otthon is lehet sütni, csak akkor előre kell gondolkozni) kevés vajon megpirítottam, ezt hozzákevertem a kásához. Külön pirítottam még feketeszezámot és napraforgót – de tkp bármilyen mag jó erre a célra, ami otthon van, pl dió kifejezetten passzolt volna. Tökéletes vacsora, meg reggeli meg ebéd. Ez nagyjából két felnőtt, két gyerek adagja a mi családunkban, de a két gyerek az fiktív, szóval mondhatunk három felnőttadagot is.

Céklás-pasztinákos marharagu

Eredetileg egy évtervező posztot szántam január elejére, ezt a marharagusat pedig a következő hétfőre. Aztán arra gondoltam, hogy az idei terveim azért nem annyira sziporkázóan érdekesek, viszont ez a recept tényleg nagyszerű, de elég hosszú ideig fő, tehát szabadság idején vagy hétvégén ideális. Szabadságon meg most vannak többen, szóval elsőbbséget kapott. Remélem, ízleni fog nektek is.

Személyes kedvencem a marharagu minden ízesítéssel (egy korábbi verziót már mutattam itt), vega ételek közül pedig a cékla visz mindent nálam. Ha ez a két dolog összekerül, az pedig egyszerűen csúcs! Ebben a receptben a zöldség dominált, persze a mennyiségek teljesen pocionálisak, úgy lehet variálni, ahogy épp az otthon lévő dolgok és a célszemélyek ízlése kívánja.

Hozzávalók: 30 deka pörköltnek való marhahús felkockázva, 1 nagy fej vöröshagyma apróra vágva, 3 közepes célka felkockázva, 40 deka pasztinák karikára vágva, 2 sárgarépa karikára vágva, 3 marék lencse – mindenképp olyan fajta, ami egyben marad, tehát nem vöröslencse. Én hegyi lencsét használtam, amit nem kell feltétlenül beáztatni és kb 40 perc alatt megfő. Fűszerezéshez pedig szemes fehérbors, bor (vörössel hagyományos, én most fehéret használtam, ami kicsit savanyított az egészen, szerintem használt neki), 6-8 szem borókabogyó, só és kb 1 dl passzírozott paradicsom.

Nagy lábosban először nagy lángon a húst kapattam meg minden oldalról, mintha pörköltöt készítenék, majd hozzátettem a hagymát is és kevergettem pár percig. Felöntöttem kb 2-2,5 dl borral és most már közepes lángon hagytam, hogy a bor elpárologjon. Ekkor beletettem minden feldarabolt zöldséget a lábosba és felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje, megsóztam és beletettem a borókabogyót, borsot is. Innentől kezdve két óráig csak arra kellett figyelni, hogy lassú tűzön puhuljon az egész és a folyadékot pótoltam időnként. Kb két óra elteltével beleöntöttem a passzírozott paradicsomot és már nem pótoltam innentől az elfőtt vizet, hanem hagytam kicsit besűrűsödni a szószt. Nagyjából két és fél órás puhulás után nyilvánítottam késszé.

A ragu, mivel nem a hús dominál benne, akár így, ahogy van komplett egytálétel lehet, vagy igény szerint lehet hozzá főzni kuszkuszt, quinoát is. Nehéz megmondani, hány adag, mert az ugye étvágytól függ, meg attól is, hogy körettel vagy anélkül eszi az ember, de szerintem 4-6 felnőtt biztos jóllakik belőle. Jó étvágyat – és persze boldog új évet Nektek!

 

 

Hét-főzz: Forradalom a főzelékfronton

A legjobb dolgok a világon tévedésből történnek, úgy is mint post it, amit annak köszönhetünk, hogy valaki elfuserált ragasztót feltalálás közben. Meg most az alternatív lisztmentes főzeléksűrítési módszerem, amit egyébként biztos nem én találtam fel, de ez ebből a szempontból lényegtelen.

főzelék

Az egész úgy kezdődött, hogy egy szombaton Apahajó után kiabáltam, amikor bevásárolni ment, hogy hozzon zabpelyhet is, ha lát, mindegy milyet. Ezt úgy értettem, hogy nem kell nyakát törnie érte, mert kibírok még két napot zabpehely nélkül, ő viszont úgy értette, hogy akkor most bárhonnan is zabpelyhet kell szereznie nekem. És szerzett is, a dm babakaja osztályán. Amikor a csomagot kinyitottam, már gyanakodtam, hogy esetleg mégsem kellett volna mondanom, hogy mindegy milyet. Hajszálvékony szeletkék voltak, olyan babakaja jellegű izé. Amikor először megkíséreltem kását főzni a pehelyből, nem akartam hinni a szememnek, a pelyhek ugyanis gyakorlatilag felolvadtak és maradt egy babapépre erősen emlékeztető ízetlen-szagtalan ragacsos izé. Én nem vagyok válogatós, de ezt tényleg csak azért ettem meg, mert nem akartam rossz példát mutatni a gyerekeknek.

Pár nappal a sokk után jutott eszembe, hogy mennyire remek lenne ez a zabpehely főzeléksűrítésre. Végre nem csomósodna össze a liszt, ráadásul mennyire egészséges, ötelemes szempontból kifejezetten télre való, mert melegítő gabona. A múlt héten pedig teszteltem és valóban, bevált, ezentúl csakis így sűrítek főzeléket.

Ez volt a kísérleti főzelék:

fél fej lilahagyma

5 centi póré

két közepes krumpli

egy nagyobb édesburgonya

2 centi vastag szelet egy fej zellerből

5 szem kelbimbó

egy gumó édesköménynek csak a szárrésze

képezték az alapot. Ezeket apró kockákra vágtam, olajon először csak a hagymaféléket pároltam kicsit, majd az összes zöldséget pirítottam, aztán öntöttem az egészre 4 deci vizet, kicsit sóztam, majd fedő alatt puhára pároltam az egészet kb. 8-10 perc alatt.

Mikor az egész megpuhult, fűszereztem kevés borssal, késhegynyi kurkumával, fél kiskanál római köménnyel és egy kiskanál garam masalával, majd beleöntöttem még kb két dl-nyi előre megfőzött csicseriborsót. (Ez kinek-kinek tetszése szerint lehet saját kezűleg főzött vagy konzerv.)

Végül hozzáadtam a nevezett zabpehelyből három evőkanálnyit, továbbá két evőkanálnyi tejszínt és kicsit kavargattam, hogy a zabpehely elolvadjon. Tökéletesen krémes főzelék lett a végeredmény anélkül, hogy ipari mennyiségű tejszínt kellett volna belerakni vagy össze kellett volna turmixolni a zöldségek egy részét.

A kelbimbóhoz még egy kis széljegyzet: rém egészséges étel, ráadásul télen mindent meg kell becsülni, aminek szezonja van. Mégis, bevallom, a kelbimbóból egyszerre nagy mennyiséget nem tudok enni, valahogy mindent túldominál az íze és még a sokadik fogmosás után is mintha érezném. Ez az öt kelbimbó elég viccesen hangzik, viszont pont annyira adott kelbimbóízt a főzeléknek, amennyire még nem túl sok számomra.

Ez a mennyiség három tányérnyi, de teljesen szabadon lehet emelni a hozzávalók mennyiségét, a lilahagymát másfélére cserélni. Én tényleg csupán azt csináltam, hogy ami amúgy is volt a hűtőben, azt aprítottam bele. Jó étvágyat nektek!

Hét-főzz: Serpenyős ebéd hygge-napokra

2 hozzászólás Hét-főzz: Serpenyős ebéd hygge-napokra című bejegyzéshez

Az osztrák iskolaév egyik nagy előnye, hogy újév után nem rohamtempóban kezdődik újra a tanítás, hanem csak január 6. után. Igaz, ez azzal jár, hogy sokszor tényleg december 24. az első szünidei nap, de én ennek látom a jó oldalát is. Karácsony előtt van a levegőben valami felfokozottság. A két ünnep között kezd lelassulni minden és igazán kuckózós hangulatba én újév után kerülök. Ekkorra minden kötelezettségnek vége, nem kell a boltok zárvatartásához fejben kalkulálni, hogy mennyi tejnek, kenyérnek, WC-papírnak, zsebkendőnek kell feltétlenül otthon lenni. Ez az első januári hét tényleg nem szól másról, csak a pihenésről. Ilyenkor minden évben kirakunk egy nagy puzzle-t, kifejezetten újévi tevékenység ez nálunk, mert ekkora nyugi soha máskor nincs az évben. A puzzle ilyenkor mindennel szemben előnyt élvez, például a terítés is másodlagos, ott eszünk, ahol épp nincs a puzzle, a puzzlerakás rövid szünetében.

asztal

A hűtőben persze még van néhány dolog az ünnepekről, de már semmiből sincs annyi, hogy önállóan elég lenne egy ebédhez. És mert idén konkrétan olyan szél volt ezekben a napokban, hogy az ember a kutyáját se engedné ki, nemhogy maga boltba menjen, inkább összeraktunk mindent, ami volt és készítettem egy igazi hygge-feelinghez passzoló serpenyős ebédet. (Zöldséget nem emberi tápláléknak vélő kiskorúaknak be kellett érni maradék bajor virslivel. Nem tudják, mit mulasztottak.)

Egy pasztinákot, három nagyobb sárgarépát, öt kis szem édesburgonyát, fél fel lilahagymát, egy nagy gerezd fokhagymát és 20 centi jégcsapretket feldaraboltam és olivaolajon először mindenütt megpirítottam, aztán kis vizet hozzáadva fedő alatt puhára pároltam. Szárított zöldfűszert vegyesen, sót és borsot szórtam rá, ráfacsartam egy fél citrom levét és a már puha zöldségekhez hozzáadtam 10-15 dekányi előfőzött szelídgesztenyét.

serpenyosminden

A gesztenye egyébként az idei tél sztárja nálam. Ez egy hosszú történet mélységekkel és magasságokkal, most csak annyit mondok, hogy sok kísérletezés után úgy döntöttem, hogy jobb nekem, ha a vákuumcsomagolt, előfőzött gesztenyét veszem meg nem éppen olcsón, cserébe egész biztosan hibátlan és azonnal felhasználható állapotban. Így minden héten eszünk gesztenyét nagyon különböző formában és már nem akarnék lemondani róla. Feltekeri a belső hűtést, jóllakat és remek az íze. Egyszóval került egy adagnyi ebbe a serpenyős ebédbe is, a maradékot meg megették a gyerekek, a gesztenye ugyanis nem számít zöldségnek szerencsére.

Amikor levettem a tűzről a serpenyőt, még feldarabolt radicchio salátát is tettem rá a színe miatt, meg mert ez ad hozzá egy kis kesernyés ízt. Viszont vigyázat, szerintem a radicchio kifejezetten nem szereti a melegítést, szóval csak arra az adagra érdemes tenni, amit azonnal elfogyaszt az ember. Tálaláskor lehet fetával vagy parmezánnal feltupírozni, de ez tényleg csak opcionális, mert anélkül is nagyon gazdag az íze.

Hétfőzz: Gyökérfőzelék a biodobozból

1 hozzászólás a(z) Hétfőzz: Gyökérfőzelék a biodobozból bejegyzéshez

Biodobozból főzni télen talán még nagyobb kihívás, mint más évszakokban. A tartalom nagyjából a különféle gyökérzöldségekre, almára, hagymára és káposztára korlátozódik. A gyökérzöldségekkel tavaly már elkezdtem az összebarátkozást, de a fehérrépa-pasztinák vonalon azért még tudok fejlődni. A gyerekkori fehérrépás emlékek eléggé traumatizáltak ahhoz, hogy magamtól sose jusson eszembe ilyesmit vásárolni, pláne betervezni a menübe. Most viszont ott álltam egy rakás pasztinákkal és kétféle színű sárgarépával, vettem egy nagy levegőt és főztem egy gyökérfőzeléket.

gyoker1

Öt pasztinákot,

három sötét és négy világos sárgarépát

egy nagy fej hagymát

15 centi jégcsapretket

két krumplit

egy fej zellerből egy kb 2 centi vastag szeletet és

egy pici almát héjával együtt

megtisztítottam és feldaraboltam.

Egy levelesfazékban kevés olajon picit sülni hagytam az egészet, közben megkavartam párszor,

aztán felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje plusz két centi

és addig főztem, amíg az egész meg nem puhult.

Ekkor botmixerrel pürésítettem,

belecsavartam fél citrom levét

sóztam, borsoztam és pici kurkumát adtam hozzá a színe miatt.

Első étkezéskor főzelékként ettük egy szelet sült, marhából készült hamburgerhússal, második étkezéskor levesnek tituláltam és parmezánnal megszórva, egy kiskanál tejföllel ízesítve ettük. Meglepően édeskés, cseppet sem fás, mint a régi emlékeimben éltek a hasonló ételek, szóval azt hiszem, újra legyőztem egy régi rossz emléket.

gyoker

Minden, mit ebben az évszakban…

… kívánhat az édesszájú ember, belefér egy átlagos méretű római tálba. Úgy is mint alma, körte, dió, mandula, kókuszcsipsz, marcipán és fahéj.

romai-alma-nyersen

Persze nem kell elsietni, ez egy komótos édesség. Ezért is mutatom most a receptet és nem hétfőn – ki tudná kivárni a következő nyugis hétvégét, amíg lesz ideje kipróbálni? Tehát először is be kell áztatni vízbe a tálat úgy fél órára, aztán elsőre csak az almát, körtét, fahéjat, kókuszcsipszet és nyers marcipánkockákat kell beletenni a tálba, hozzá egy pohár vizet és három kis vajforgácsot. Ezt akkor fedővel a tetején úgy 40 percig sütjük, vagy addig, amíg a körtébe is belecsúszik a beleszúrt villa. Ekkor a fedőt leszedjük, megszórjuk mandularudacskákkal és dióval a sült gyümölcsöket és további 5-10 percig sütjük, hogy színt kapjon a mandula is. Ekkor aztán puristák és fogyókúrázók magában, luxuskedvelők pedig tejszínhabbal vagy vaníliaszósszal leöntve tálalják, de csak óvatosan, mert pont olyan forró, amilyennek egy novemberi délutánon a desszertnek lennie kell.

romai-alma1