Júliusban hosszú-hosszú vágyakozás és tervezés után eljutottam Judit szövőműhelyébe. Azért is tartott sokáig eljutni ide, mert hétvégén időpontot kapni nem könnyű, de ez csak a külső ok. A belső ok az volt, hogy nehezen engedtem meg magamnak még egy potenciális hobbit – van már elég így is. És hát igen, jól sejtettem, nem volt elég a kipróbálás. Azóta már voltam egyszer szeptemberben is szőni és még bőven van terv a fejemben.
De ha már hobbihalmozás, azért a szövésnek mégis van előnye a többi hobbimhoz képest. Mivel ezt nem otthon csinálom, ezért egy-egy napot ennek a tevékenységnek dedikálok, és az egy nap alatt valóban elkészül egy “termék”, általában stóla vagy sál. Otthonra marad még a rojtozás, de azért ez nem olyan sok és valahogy nekem sokkal kellemesebb, mint a fonalelvarrás a horgolásban.
Ezt a sálat hajszálvékony pamutfonalból szőttem nagyon egyszerű mintával. Volt A színnel egy egyszínű rész, aztán A és B színnel csíkozva, aztán B színnel egy nagyobb egyszínű, lezárásként pedig három csík A színnel. Juditnál egyébként hihetetlen szofisztikált mintájú kendőket is szőnek a lányok, de természetesen ezt hónapokig, évekig kell gyakorolni, amíg idáig eljut valaki. Azért az egyszerűség nekem kifejezetten tetszett is, és nagyon elégedett voltam a végeredménnyel.
Amikor megtudtam, hogy királykék és fűzöld felvetések vannak szabadon, akkor nyilvánvaló volt, hogy nem magamnak fogok szőni. Először anyukámnak szerettem volna, de ő nem szerette volna, így ideiglenesen hazahoztam. Nézegettem, csodáltam, aztán egyik sógornőm megjegyezte, hogy neki eléggé tetszik, így most majd ő kapja meg, hozzá tényleg illenek ezek a színek.
A szövés mágikus, de tényleg, nagyon egyszerű mozdulatokkal és egy adag monotóniatűréssel lassan, milliméterenként születik a sál. A színe sosem olyan, mint a két fonal színe, hanem a felvetés és a beleszőtt fonal színe keveredik és néha, mint itt a lila részen, szabályosan irizál, vibrál. Most nem áradozom többet, nézzétek meg a közeli képeket, szerintem fantasztikus a színek játéka!