Catania készleteim csappantása kedvéért kezdtem el ezt a sapit horgolni még abban az időben, amikor a horgolt mandala nem volt akkora sztár, mint most. Nem is gondoltam rá, hogy a sapka teteje tulajdonképpen egy mandala – egész addig, amíg most egy kedves Anyahajó-olvasó fel nem hívta a figyelmem rá. Persze ezzel bogarat ültetett a fülembe és nem kizárt, hogy további mandalás sapkák is fognak születni annak ellenére, hogy már igazából a sapkahorgolás nem annyira élvezet, mint régen volt. De a mandala persze más, azt szeretem csinálni.
Legtöbbször egyszerű rövidpálcás utolsó sort szoktam horgolni sapkák aljára, amibe esetleg még gumicérnát horgolok, de most eszembe jutott, hogy a ráksor is milyen szép szegély lenne, szóval az lett a lezárás.
Eredetileg egy unokahuginak készült, kíváncsi vagyok, hogy vajon még mindig jó-e neki vagy már csak a kistesójának. Még szerencse, hogy mindketten lányok!