Az Exploration stationt kezdtem el kötni valamikor másfél évvel ezelőtt, de végül a brioche résznél elakadtam és folytattam saját fejem után, felhasználva a Color Affection rövidített soros csíkjait és a Cameo pikós leláncolását. A befejezéstől számított 11 hónap után végül a szálak eldolgozásához is erőt gyűjtöttem és most íme, van egy újabb őszi kendőm. Persze csakis azért, mert ha van nálad esernyő meg meleg sál, akkor szép lesz az idő.
A felhasznált fonalak különféle zoknifonalak, a márkáját csak a sznátmenetesnek tudom megmondani: Zauberball Buntmetall. Halvány emlékem még a lazacszínűről van, az mintha Drops Fabel lenne. Elsődleges célom a technikai fejlődésen túl a zoknifonal maradékaim felélése, amelyet a Zauberball esetében tényleg tökélyre vittem, az utolsó centiig elfogyott és csak egész picit kellett csalnom a szakasz végén, ahol a bordó fonal vendégszerepelt néhány sima szem erejéig. (És még mondja valaki, hogy a kötés nyugalmas hobbi!) Figyelmes szemlélőknek feltűnhet, hogy a technikába egy helyen, pont a kendő legfrekventáltabb részén, a közepén kicsit elbizonytalanodtam. De majd jól magamra tekerem, akkor senki nem látja azt a néhány elkóborolt ráhajtást.
