Tudom, most többen várnak tőlem Gouba élménybeszámolót. Ez ügyben még kis türelmet kérek, mondjuk pár napot. Van valami, amit már mindenképp szeretnék megmutatni, mégpedig a South Bay Shawlette névre hallgató horgolt csipkekendőmet. A mintáját ingyen le lehet tölteni innen – a regisztráció nagyjából fél perc. (Csak azok kedvéért, akik ugyanúgy utálnak regisztrálni, mint én.)
Még a Nyilvános Kötés Világnapján kezdtem el a horgolását, s lendületes start után hetekre félretettem. Most viszont kész, mégpedig pont idejében, mert így a tegnapi szeles vásározáson szuper jól melegített. (Na ugye, mégis írtam a Goubáról is!)
A kendő Ercsu-féle gyapjúból készült, én festettem először vöröskáposztával rondaszürkére, aztán ezt a félrecsúszott festést hónapokkal később korrigáltam eperszínű szintetikus festékkel, amelyet egyesek vízzel hígítva emberi fogyasztásra is alkalmasnak vélnek. A végeredmény finom árnyalatos átmenetekkel korallpiros vagy lazacszín lett, ki minek nevezi. Sokat szoktam bizonytalankodni, hogy milyen színek állnak jól nekem, de mondjuk ez tuti nyerő, úgyhogy rettentő boldog voltam, amikor elkészült a festés, és ráadásul 20 deka, azaz értékelhető mennyiség.
A közös kötős kávézáson Julcsi azt mondta, hogy ő biztos nagyobb tűvel állt volna neki. Akkor már nem tudtam változtatni rajta, de azt biztos, hogy legközelebb megfogadom a tanácsát. Találtam egy képet, ahol valóban sokkal csipkeszerűbb az eredmény, és az is nagyon tetszik.
Népszerű minta, elkészítette miss marple is, valamint theknittedcupcake is, valamint a német közös horgolós blogon sokan, pl Tina, sőt sokan mások – akik közül kiemelném az ápr. 26-i bejegyzést Lavendelmaschentől, mert pontosan ebből a fajta fonalból fogok én is még egy ilyen kendőt horgolni jó nagy tűvel.
Mit is mondjak? Azt hiszem, kötni egyelőre nem fogok megtanulni kendőt, de a kendőkötők által mesélt szenvedélyt már én is pontosan el tudom képzelni. A kendőkötés/horgolás persze időigényes, nem lehet minden második nap posztolni valamit, de talán nem is baj.
Ahogy egyébként korábban mondtam is, háttérbe szorultak nálam a horgolt sapkák. Kevés a hobbiidőm úgy általában, de ha mégis van, akkor inkább varrok. Csak a ruhák fényképezése egy újabb műfaj, pláne saját magamon, és ebben még nem vagyok túl jó.
A héten még szeretnék mesélni a Goubáról, de ezen kívül igyekszem magam minél távolabb tartani a számítógéptől. Ha már szabin vagyok egy hétig, kihasználom, hogy nem kell állandóan monitort bámulnom és újra játszóterezhetek meg efféle anyai örömök jönnek. Jó hetet nektek is!