Nagy hajtogatós projekt kellős közepén vagyok, ígértem ötven origami darvat a Pay it forward játékban. Hajtogattam már egyszer hasonló okból tömegesen darvakat, szóval abból indultam ki, hogy benne van a kezemben a módszer. Aha. Szerencsére a youtube mindent tud, szóval gyorsan újratanultam a darut, aztán ha már ott voltam, akkor egy szív formát is kipróbáltam. És bár Valentin napot nem szoktam ünnepelni, de februárban van pár szülinap a családon belül, plusz babalátogatóba is megyünk hamarosan (ajaj, az szálelvarrást is jelent a babatakarón!), szóval a szíveknek bőven lesz helyük szülinapi meg boldogságkívánó képeslapokon.
Ezt a videót ajánlom, mert bár angolul van, de annyira egyértelműen látható a hajtogatás, hogy nyelvtudás nélkül is használható (vagy legalábbis úgy sejtem.).
Ha kész a szív, már csak harmonizáló színű keménypapírra és kétoldalú ragasztóra lesz szükség. Az A5-ös keménypapírt kettéhajtjuk vagy eleve képeslapalapnak való papírt használunk.
A kétoldalú ragasztóval nagyjából befedjük a szín hátoldalát, erősen rányomjuk a csíkokat.
Majd leszedjük a védőfóliát a ragasztóról és felragasztjuk a képeslapra. Azért kétoldalú ragasztót választottam és nem stiftet, mert a több különböző vastagságú részeket így a legegyszerűbb stabilan ragasztani, valamint a vékony origamipapírt ez a módszer biztosan nem áztatja szét.
És ha már a darvakkal kezdtem: lassan, de haladok azzal is.
Ez a jelmez már két éve készült, s ahogy a képen is látszik, kellőképpen elnyűtt állapotban van, sőt, a Kis Lovag már ki is nőtte. Viszont talán ennek ellenére segítség lehet néhány fiús anyukának, ha bemutatom, hogyan készül. Fekete vásznat, fekete cérnát, valamint piros filcet használtam fel hozzá, és kellett még némi kutatómunka a google-n különféle címerek és pajzsok témában. Mindennel együtt varrógéppel az elkészítés nem volt több, mint két óra.
1. A jelmez alapja két fekete vászonból készült téglalap. Ennek a méretét úgy lehet megállapítani, hogy a lovag által hordott egy pulóvert megmérünk vállban és ehhez hozzáadunk néhány centimétert mindkét oldalon: ez a szélesség, valamint lemérjük a lovagot a váll közepétől addig a pontig, ameddig a jelmez le fog érni: ez a hosszabbik oldala a téglalapon. Ilyen téglalapból kettőt szabunk ki (másfél centi varrásráhagyást ne feledjük minden oldalon!)
2. Még egy mérési feladat van: a fejnyílás. Ez úgy áll össze, hogy a téglalapok rövidebbik oldalát összeillesztjük (egyelőre csak gondolatban), aztán az egyik téglalapon, ami majd az eleje lesz, középen ejtünk egy pár centis bevágást, inkább többet, mint kevesebbet (mondjuk 5 centit, de ezen a ponton jó, ha a gyerek a közelben van és mielőtt eltisztázzuk a bevágást, felpróbáljuk a jelmezt.). Ennek a vágásnak a segítségével fog beférni a lovag feje.
3. Most jön a szélek eltisztázása: a két fekete anyagot körben overlock- vagy közepesen sűrű cikkcakköltéssel eltisztázzuk. 4. A vállaknál öesszvarrjuk (színt színre fordítva) mindkét oldalon és a varrást szétvasaljuk. Most már van egy nagy hosszúkás téglalapunk, amelynek a közepén egy luk és egy hasíték található – mint a fenti képen, csak épp a piros dekorációk nélkül. 5. A tisztázott széleket, ami a lovag oldalánál lesz majd, visszahajtjuk, gombostűzzük, majd egyenes öltéssel levarrjuk. Alább látszik, hogy nem kétszer hajtottam vissza, csak egyszer, elvégre ez egy jelmez és nem estélyi ruha.
6. Most jön a nyakrész: Felpróbáljuk először is a Lovagra, hogy lazán átfér-e a feje a lukon. Ha nem, akkor még kicsit mélyítjük az elején lévő vágást. Ha passzol a méret – vagy talán még egy picit nagyobb is, mert ezt tuti fogja még használni a farsang után is, és akkor ne járjon úgy, mint a mi kis lovagunk, akinek továbbszakadt a hasíték egy évvel később – akkor ezt a részt is visszahajtjuk. Ha itt nem tisztáztuk el, akkor keskenyen, de kétszer hajtjuk visszájára, gombostűzzük és keskenyen egyenes öltéssel levarrjuk. Én géppel készítettem, de az is lehet, hogy valakinek kényelmesebb ezt a részt kézzel varrni, mert jobban hozzáfér.
7. És most jön a legjobb rész, a dekoráció! Hogy a tisztázást megússzam, filcből készültek a piros részek. Az aljához előlre és hátulra egy-egy kb. 3 centis filccsíkot vágtam ki, majd mérés nélkül, csak szemre cikkcakkba vágtam be. A “fogak” kb. a csík szélességének feléig érnek be. Mindkét csíkot felvarrtam egyenes öltéssel a vászonra. Mivel a flicnek nincs színe-visszája, egyszerűen csak a fekete anyag színére tettem rá pár mm átfedéssel a filccsík tetejét és úgy varrtam. Nincs szétvasalva hátul.
8. A jelmez elején pajzs található. Hosszas kutatómunka után egy olyat láttam megvalósíthatónak, ahol egy András-kereszt található középen. Felrajzoltam papírra egy pajzsformát, rá az András-keresztet kb. 2,5 centi széles “keresztágakkal”. Kivágtam papírból az egészet, de csak a kereszten kívüli részt használtam fel. Azokat körberajzoltam a filcen, kivágtam, majd elhelyeztem a jelmez elején, hogy a fekete alapon kiadja a pajzsformát. Egy gombostűvel odaerősítettem és megint csak végigmentem a körvonalakon varrógéppel. (ld. a legfelső képet!)
Amennyiben az elől lévő hasíték túl nagy, akkor lehet még felvarrni kézzel kis kapcsot vagy patentot rá. A tunika alá fekete, piros (azaz a dekorációnak megfelelő színű) vagy szürke hosszúujjú pulcsit lehet venni, alulra fekete nadrágot vagy harisnyát. A fejre én annakidején horgoltam egy láncsisakot, amit már nem találok, de ha összeszedem magam, akkor megcsinálom még egyszer és jövök a leírással. A kard pedig Apahajó gondos munkájának köszönhetően több réteg hullámpapírból készült alufóliával körbetekerve. Igazán kiváló kis lovag volt, nem is értem, miért nem találtam egyetlen fotót sem róla. Ha valami nem világos, kérdezzetek nyugodtan!
