A sárga Scheepjes Secret Garden fonal egy két évvel ezelőtti Gyapjúnapon ejtett rabul, azóta nézegetem, csodálom – és nem jutott eszembe, hogy mit tudnék készíteni belőle. Persze nem azért, mintha nem lenne remek a fonal, nagyon is az, sőt, túlságosan is az. Selyem és pamut keverék, a selyemből a puhaságot és a fényességet, a pamutból az alaktartóságot és stabilitást kapta, szóval tényleg tökéletes. Vastagsága alapján még pulóver is lehetne tavaszra, őszre, csak ahhoz sajnos túl keveset tároztam be magamnak. Mindegy, pont jó is, hogy várta még a sorsát, mert ikersapikhoz kerestem éppen valami különlegességet.
A finom színátmenetek miatt a két sapi pont nem teljesen egyforma, de azért mégis látszik, hogy van közük egymáshoz.
A minta egy Be beanie! könyvből van félig-meddig – kicsit változtatnom kellett rajta az eltérő fonalvastagság miatt.
Álom ezt a fonalat horgolni, annyira kellemes a tapintása, és annyira szépen jönnek egymás után a színek. A többi árnyalat is eléggé vonzó, tartok tőle, hogy nem ez az utolsó találkozásunk egymással.
Idén nagyon korán sikerült megvenni Do télikabátját, még javában rövidujjúban jártunk. Viszont én már be voltam sózva, mert a tavalyi sapkáját rommá hordta (belinkelt képen balról a második) és egy pillantás a naptáramba elég volt ahhoz, hogy lássam, vagy szeptember végén lesz a gyereknek kabátja meg sapkája, vagy november közepén. Akkor már inkább a túl korai időpont mellett döntöttünk.
A kabát- és cipővásárlás Do esetében színes, szélesvásznú, egész estés program, pontosabban inkább egész napos, ez ő is tudja meg én is. Nem azért, mint annakidején az én gyerekkoromban, amikor a szülők és gyerekek ízlésének közös nevezőjét tartott sokáig megtalálni. Nálunk méretproblémák vannak. K-val bemegyünk a cipőboltba és 10 perc után cipővel távozunk. Do-val bemegyünk a cipőboltba és ami tetszik, nincs a méretében, ami meg nem tetszik, azt minek vegyük meg. Legalábbis az első boltban, a másodikban és a harmadikban még így gondoljuk. Aztán a negyedikben megfogadjuk, hogy bármi lesz a méretében, megvesszük – de sajnos semmi nincs. Az ötödikben már mindenki bőg és vagy távozunk cipő nélkül vagy random veszünk piros lakkcipőt a hótaposó helyett. Na hát most kis híján ugyanezt sikerült kabátfronton is előadni. Do ugyanis az utóbbi évben nagyon megnyúlt, majdnem olyan magas, mint én. Emellett maradt ugyanolyan vékony, mint volt, úgyhogy a vastag, bélelt kabátokban úgy nézett ki, mintha botsáskát csomagoltak volna egy komplett medvecsalád lenyúzott szőrébe. Amikor ezt megemlítette, sajnos tényleg igazat kellett adnom neki, így egymás után raktuk vissza a vállfákra a szebbnél szebb színű kabátokat. Egy idő után aztán azt mondta, hogy vegyük meg, ami nekem tetszik, neki mindegy. – Már hogy lenne mindegy? Csak olyan kabátot veszünk, ami tetszik neked. Évente 6 hónapot hordod minden nap. – Á, nem gond, vegyük meg, már látom, hogy unod.
Ilyen együttérző hang után aztán összeszedtem magam és újabb bolttámadásra indultunk.
Végül egy kb. 4 órás túra után sikerült a kabáttémát rövidre zárni, a gyerek választott, én meg csodálkoztam, hogyhogy egy sötétbarna, szerintem inkább öreges kabát tetszett neki, de hát rendben, lényeg, hogy neki tetszik. Én meg otthon feltúrtam a készleteimet, vagyis egyszerűen kihúztam a sapkafonalas fiókot, mert a legutóbbi fonalrendezés óta ilyen egyszerűen megy az egész, mutattam két színkombinációt a sapkához, Do pedig kiválasztotta a drapp-fehér-rózsaszínűt.
És akkor az extrém hosszú bevezetés után végre itt a sapka mintája. Vastag, 6-os tűhöz ajánlott műszál-gyapjú keverékfonallal készül. Mindegyik maradék volt címke nélkül, így pontosabbat sajnos nem tudok írni.
Csúszókörből indulva
kör: 10 erhfp (félpálca)
kör: minden erhfp-ba két erhfp (20)
kör: erhp-k, minden második pálcába szaporítunk (30)
kör: erhfp-k, minden harmadik pálcába szaporítunk (40)
kör: erhp-k. A körben összesen hat helyen szaporítunk (46)
körtől már nem szaporítunk. A páros számú körök erhfp-val, a páratlanok erhp-val készülnek a 11. körig. Utána három sor erhfp-val, az utolsó kör rp-val készül.
Kifejezetten szép formájúra sikerült most ez a sapka és tökéletesen passzol a méret a majdnemfelnőtt 11 éves fejére.
Habár szerda, most kész holmit hoztam, de ha úgy vesszük, ez is csak “in progress”. Ahogy tavaly, úgy idén is fogok pár sapkát horgolni karácsonyig, szóval hosszútávú a sapigyár-projekt.
A kékkel kezdtem, ezt az unokahugim születése alkalmából hirdetett FB-játékra készítettem Ákosnak, aki 6 éves és kék sapkát kívánt magának. Aztán annyira belejöttem, hogy meghorgoltam egy lányos fazont is, ezt majd egy karácsonyi cipősdobozba teszem.
Minden évben csinálunk cipősdobozt, de általában utolsó pillanatra halasztódik a projekt, ami miatt kevesebb készül, mint szeretném és ráadásul nem is mindig kapok mindent bele, amit elképzeltem. Idén másképp lesz, az első dobozzal már végeztem is, most kezdtem a másodikat ezzel a sapival és hát jönnek még a téli csizmás cipősdobozok. Bízzunk benne, hogy sikerül tartani a tervem 🙂
A képen látható könyvet egyébként nagyon ajánlom. Sokáig nem vettem meg, mert úgy voltam vele, hogy nem egy nagy durranás a benne lévő sapkák mintája, tulajdonképpen fejből is megy. Igen is meg nem is. Mert pont a sapkánál egyetlen szem eltérés az egyik sorban a sok szaporítás miatt teljesen félreviheti a sapka formáját a későbbi sorokban. Vagy ha épp nincs jelen a célszemély, hogy rápróbáljam a fejére, hogy megfelelő-e már a sapka hossza, akkor nagy könnyebbség, hogy ott a kipróbált minta és ha azt írja, hogy 14 sor szükséges, akkor az tényleg annyi. Szóval én nagyon szeretem a myboshi könyvet és németül tudóknak ajánlom. Kémeim jelentették egyébként, hogy a Müllerben kaphatók myboshi egységcsomagok, feltételezem, hogy abban van leírás magyarul is. (Köszi, Anna!)
Ti készültök már a karácsonyi sk ajándékokkal? Mi minden van a tűiteken?
Az internet népe mandalákat horgol az utóbbi időben, na jó, nem is annyira utóbbi, legalább egy éve már. Én pedig csodálom a kész műveket, a színek és formák tökéletes harmóniáját és azt kívánom, bárcsak lenne olyan részletekig megkomponált lakásom és életem, hogy ha kiteszek egy mandalát a falra, akkor az ott érvényesülne és kereken illene a környezetébe. Sajnos nincs ilyen lakásom és életem, csak az aszimmetrikus dolgok illeszkednek az összképbe, azok is csak addig, amíg valamit rájuk nem pakolunk.
Azért egy gyenge pillanatomban elkezdtem horgolni egy mandalát, mert az szép és mert az internet népe egy ideje mandalát horgol. Ja, ezt már mondtam.
Aztán végül úgy döntöttem, legyek realista, ez a mandala meg inkább sapka. Ha már egyszer úgyis van a családban olyan kislány, aki hord rózsaszínt meg olyan kislányszerű kislány. Igaz, még elég kicsi a feje a mandala, azaz sapka méretéhez képest, de majd belenő őszre. Vagy egy év múlva őszre. Reméljük, még akkor is ilyen kislányszerű kislány lesz, aki hord ilyen pasztellrózsaszínt meg bézset.
Hogy teljesen anakronisztikus május végén gyapjúsapkát posztolni? Nem nyert! A hétvégén Steiermarkban voltunk – ami külön történet lenne gyereknevelés címszó alatt, de most maradjunk a sapkánál -, ahol téli vastag sapkában, téli csizmában, polárral bélelt hosszú outdoorkabátban épp hogy nem fáztam. Nem, hó az nem volt, cserébe viszont volt erős szél és zuhogó eső a hegyekben, amikor meg épp nem zuhogott, akkor is az volt az érzésem, hogy a levegő is tele van vízmolekulákkal és vizet lélegzem be. Nem tudom, hogy a Barkás csapat is a hegyekben volt-e, mindenesetre a tavasszal tesztelt Ambrózia sapka mintáját most jelentették meg. A tesztben én is részt vettem, igazi kihívás volt, hiszen sapkát eddig egyszer kötöttem, de az olyan fazon volt, hogy nem körben kellett elkezdeni, hanem síkban, szóval az igazából nem is ér. Ráadásul azt a sapkát le is bontottam, mert nagyon idétlenül állt a fejemen.
A kötés nagyon élvezetes volt, a minta könnyen követhető, igazi kezdőbarát, nagyon részletes, minden kérdésre választ adó leírás. Azt hiszem, a sapi eléggé vállalható, ilyen lett a fő motívuma:
A formáján azért lenne mit javítani. Elvileg a passzénak szorosabbnak kellene lenni – ennek érdekében két számmal kisebb tűvel kell kötni, mint a sapkatestet. Én viszont úgy tűnik, bármilyen tűvel képes vagyok pontosan ugyanolyan szorosan, azaz inkább lazán kötni, így nekem nemhogy beszűkült volna, de még inkább ki is szélesedett egy leheletnyit a sapi. Ami amúgy nem lenne gond, mert fejrecuppanós fazonként is szép lenne – csak így a bősége nekem túl nagy.
Nem, ezt nem bontom le. Egyrészt mert annyira szép, másrészt a Kiss the Frog fonal blokkolás után már elég nehezen bontható. Családom egyéb tagjai is kisfejűek, így aztán kiszervezem a sapit. A bécsi Diakonie minden évben gyűjt hajléktalan emberek karácsonyi csomagjába sk zoknit, sapkát és sálat. Én januárban hallottam erről először, és természetesen máris jelentkeztem a 2015-ös karácsonyra a sapkaszekcióba. Remélem, valakinek pont passzol majd a fejére és örömmel viseli.
És mert decemberig még sok idő van, azalatt nálunk háromszor elkallódna egy sapi, több meg pláne, így rögtön nyitottam is egy dobozt, ebben fogom gyűjteni az elkészült sapkákat.
Egyébként mostanában épp ezzel szórakozom: dobozokat és mappákat nyitok a különböző holmiknak, ezzel párhuzamosan régi dobozokat áttúrok, kiszelektálok, a tartalmukat újracsoportosítom. Ki hinné például, hogy mennyi ceruzahegyezőm van különböző helyeken! Vagy hogy 7 csomag tűzőgépbetét volt itthon szintén itt-ott. Sok kézműves alapanyag is csak áll, mert már meguntam egy technikát vagy megváltozott az ízlésem. Így aztán próbálok minden még használhatónak új gazdát keresni, a használhatatlanokat meg a kukába könyvelem. Új tárolókat venni nem akarok, inkább az összegyűlő cipősdobozokat hasznosítom. Most nem vontam be színes papírral – szép ugyan, de most nem volt kedvem hozzá -, hanem a betűs nyomdával egyszerűen rányomtatom, hogy mit tárolok benne. Kiderült, hogy rengeteg különböző minipecsétet és színes festékpárnát gyűjtöttem össze az idők folyamán, úgyhogy lehet tobzódni!
Kellemes sapkakötést kívánok nektek is az Ambróziához, meg azt is, hogy mire elkészül, végre legyen itt a nyár és felejthessük el a sapkákat egész októberig!
A takaróból maradt fonalakból lett egy Stephanie’s wrap – kellett persze kis utánpótlást venni, s ahogy az már lenni szokott, nem sikerült kiszámítanom a mennyiséget, így még maradt egy sapkára is. És még abból is maradt, de egyelőre félretettem, nehogy újabb utánpótlást akarjak venni újabb maradékkal. Kábé mint a szalonna és a kenyér esete, ami soha nem egyszerre fogy el.
A sapka a Be Beanie! című könyv egyik mintája alapján készült, csak a saját fejem szerint néhány plusz sorral. Tkp. két sorral azután kellett volna elkezdeni a passzét, mint ahol az első képen tartottam. Csak okosabbnak gondoltam magam a tervezőnél és úgy képzeltem, hogy az én fejemre jobb lenne egy kicsit lazább sapka, nosza, csapjunk hozzá plusz sorokat. A végeredmény mesés, vagy nevezzük nevén: manós. Hordás közben a láncszemívek lazultak hosszában, úgyhogy most van egy manósapkám, miközben igazából ebből a stílusból már minimum 30 éve kinőttem. Azért hordtam rendületlenül egész februárban, csak olyankor vettem le idejekorán, amikor komoly emberekkel találkoztam, akik rólam is azt hitték, hogy komoly ember vagyok. Lehet, jövőre varrok a tetejére egy pompomot – ha már mesésre vettem a figurát.
