Egy lyuk a pólón, amit a gyermek a kertben való ökörködés közben szerzett meg, természetesen nem nagy tragédia és évente többször előfordul. Na miért mindig a kedvenc pólóval? – teszi fel természetesen sírva a kérdést.
Legutóbb, amikor Berlinben jártam, hoztam Donak egy Ampelmannos pólót. (Ezek a figurák vannak a zebráknál a lámpán, van fiú és lány verziója.) Mivel 134-es méret nem volt, előrelátóan 140-est választottam. Nagyon örült, de csak néhányszor volt volt még rajta a póló, amikor a kis baleset megtörtént. És ebben a pillanatban nagyon örültem, hogy volt az a pár centi játéktér, ami a 134-es és a 140-es méret között van.
Levágtam a lyukkal egy vonalban a póló alsó 5 centijét, és egyszerű cikkcakköltéssel körbevarrtam háromszor a szegélyt. Teljesen magától fodrozódott meg ilyenre, mivel a jersey erősen nyúlik. Csak arra kellett figyelni közben, hogy egyenletesen továbbítódjon az anyag. Így a kedvenc pólót megmentettük, és ha jövőre nem is lesz már jó, de legalább idén hordhatja.
Legutóbb azt mutattam meg, hogyan lehet kislányfelsők hosszát pár centivel szépen megtoldani. A mai ruhajavítási módszer uniszex, most egy fiúpólón mutatom be. A felső képen látható a végeredmény.
És így készül: Adott egy rejtélyes szakadás a póló alsó szegélyén. Olyan, mintha valaki ollóval bevágta volna, de hogy valójában mi történt, azt már sosem fogjuk megtudni.
Kézi öltésekkel összevarrjuk az elszakadt széleket. Nem baj, ha nem túl szép (nem is minden szakadásnál lehet szépen varrni), mivel a varrást el fogjuk takarni szőtt szalaggal. Ilyen szőtt szalagokat sokféle mintával lehet kapni, én a Dawandán vettem, de néhány fajta a Röltexben is beszerezhető.
A szalagok a vágás mentén foszlanak, ezért öngyújtóval vagy gyufával óvatosan megolvasztjuk a szalagok vágott végét, ezzel “beszegtünk” a szalagot. Most már csak annyi van hátra, hogy néhány öltéssel a szalag végeit felvarrjuk. Alul átnyúlik a póló visszájára, felül pedig pár milliméternyit visszahajtjuk a szalag végét, hogy ezt is elfedjük. Lehet persze géppel is varrni, de kézzel is működik. Ha a szőtt szalag mintája passzol a pólóhoz, a végeredmény kifejezetten cool!
Úgy van, hogy szerintem van bennünk családilag egy mágnes, ami bevonzza a gyerekruhákat. Ma évszakváltásra és iskola-óvodakezdésre készülve átnéztem a fiókokat és szekrényeket, csak hogy tisztán lássak. Egyik gyermeknek 23 darab alsót találtam a fehérneműs fiókjában (négyet kiszelektáltam, de a többi tökéletes, szóval maradnak), a másiknak majdnem ugyanennyi zoknit és még 6 félzoknit. Honnan vannak? hogy én nem vettem ennyit, az tuti, Apahajó eleve nem foglalkozik a gyerekek ruházkodásával, szóval teljesen értetlenül állok a dolog előtt. Felsőruházatban csak kicsit jobb a helyzet, sőt igazából csak Do-nak van kábé annyi ruhája, amennyi szükséges. Kristóf sok cuccot örököl, úgyhogy kábé kétszer annyi cucca van, mint amennyit fel tudna venni, mire kinövi a mostani méretét. (De mert kényes az ízlése, úgyis lesz három kedvence és azokat fogja ronggyá hordani.) Szóval tényleg bőven van holmi, szerintem már-már túlzás is ez a bőség. Azért van pár kedvenc, amit próbálok megmenteni minden áron, növelni az élettartamát, nőjön a gyerekkel, mert édes vagy puha vagy jól mosható vagy ilyesmi. Ilyen például ez az aranyos indiános felső (az alsó zöld-sárga csík nélkül), aminek azon túl, hogy a nyár alatt összement 4-5 centit, nincs különösebb baja.
Horgoltam tehát egy kis toldást hozzá.
Az alapozó sor így néz ki: 5 lsz, az első lsz-be még 3 krhp. * Beszúrom a tűt a 4 pálca közepébe (a 2. és 3. közé), majd ebbe a pontba 4 lsz és 3 krhp. * a * és* közötti részt ismételtem addig, amíg olyan hosszú zsinórféleséget kaptam, mint a póló alsó széle. A horgolás színével megegyező cérnával kézzel ráöltögettem a póló aljára. A visszáján látszik, de a színén nem.
Innentől már merő élvezet volt és nincs határa a lehetőségeknek. Az első hosszában horgolt sort a zélső krhp-ákba öltöttem – a pálcát körbefogva, mindegyikbe 4 erhfp került. A kört kúszószemmel zártam. A következő két sor nekem erhp, de mint mondtam, bármi más is lehetett volna. Az utolsó sor pedig egyszerű kagylóminta.
Az egész legfeljebb fél órát vett igénybe és még vagy fél évvel meghosszabítja a felső életét. Szerintem jó biznisz volt. Legközelebb egy szakadt fiúpóló újraélesztésével jelentkezem, addig is jó iskola- és óvodakezdést kívánok Nektek!
Ha azt mondom, hogy egy hét, két gyerek, három lyukas farmer, akkor azzal nem túlzok nagyot és remekül jellemzem az elmúlt téli szezont. Szerintem soha még nem ment tönkre ennyi nadrág használatban, mint az utóbbi egy évben. Csak tippelek, hogy az óvoda udvarának biztonsági borítása a nadrággyilkos – hogy ne csússzon, nagyon érdes, ezt viszont nem értékelik a nadrágok. A felsők viszonylag ritkán érintettek, de azért azokkal is történnek balesetek. A lyukak anyagi vonzatával már megbékéltem lelkileg, más szakkörökre járatja a gyerekeit, mi a nadrágokat finanszírozzuk, meg amúgy is, ki mondta, hogy megéri anyagilag gyereket szülni. De azért vannak olyan ruhadarabok, amiket kár lenne veszni hagyni, egyszerűen mert annyira szépek. Ez a hosszított felső például, amely egy kézimunkaóra áldozata lett könyök alatt.
Amíg rossz volt az idő, csak rakosgattam, úgy gondoltam, hogy igazán szépen bestoppolni úgysem tudnám. Ahogy viszont melegedett az idő, másik megoldás jutott eszembe: levágtam az ujjakat és sima cikkcakköltéssel végigmentem kétszer az anyag szélén. Automatikusan befodrosodott. Így most mindenki boldog: még kicsit meghosszabbítottuk a felső életét, ráadásul észre se lehet venni, hogy nem szándékosan ilyen. p.s.: ha összeszedem az erőimet, levágom majd a lyukas farmerek szárát is, így lesz kábé 10 rövidnadrágja mindkét gyereknek. Akkor már csak a ragtapaszkészleteinket kell feltölteni udvari esések ellen.
Ranschburg Jenő mondta, hogy az a hat év alatti gyerek, akinek nincsenek állandóan plezúrjai az nem is normális. (Vagy a szülei nem azok – ezt már én teszem hozzá.) Feltételezem, hogy ha ez igaz, akkor nemcsak nálunk van az, hogy a gyerek térdén felül a nadrágok térde is örökké problémás. Azaz szakadt, meg lukas. És akkor jön a nemszeretem elfoglaltság, a foltozás. Szerencsére lánynadrágoknál szárnyalhat a kreativitás!
1. Szükségünk lesz természetesen – farmer esetében – maradék farmeranyagra (esetünkben egy olyan nadrág szára, amiből rövidnadrágot csináltam), valamint kétoldalú ragasztófátyolra. Ezenkívül hímzőfonalra, pamutfonalra, gombokra. Nem használok ezekből mindent, de azért kikészítettem, hogy legyen miből válogatni.
2. A kétoldalú ragasztóból kivágjuk a foltot – pár mm-es ráhagyással. Rávasaljuk a folt anyagának visszájára. A vasaló talpa alatt van a kétoldalú ragasztónak az az oldala, amin a lehúzható papír van.
3. Kivágjuk a foltokat – a pár mm ráhagyás csak azért jó, mert így biztos a széléig fog ragadni a folt. Lehúzzuk a papírt a kétoldalú ragasztóról, és ezzel az oldallal lefelé elhelyezzük a nadrágon ott, ahova a foltot szeretnénk. Rávasaljuk – a vasalót inkább nyomjuk, mintsem toljuk az anyagon.
4. Ha úgy is tűnik, hogy a folt már ott van a helyén, akkor se engedjük megtéveszteni magunkat. Ha így hagyjuk, az első mosás alkalmával leválik a folt. (Khm. Nem hasból mondom.) Körbe kell tehát varrni szépen kézzel, pelenkaöltéssel. Ehhez az egyik oldalon türkiz, a másik oldalon rózsaszín hímzőfonalat használok. A felvarrás akkor esik kézre, ha a nadrág szárát visszahajtjuk.
5. Most jön az izgalmas része: körbehorgoljuk a foltot a pelenkaöltésekbe öltve rövidpálcával. Én úgy csináltam, hogy egy öltésbe egy rp, de ez természetesen az öltés sűrűségétől és a fonal vastagságától függ. Az egyik oldalon színátmenetes fonalat használtam, a másikon pedig a varrás színével kontrasztos egyszínű fonalat.
6. Aztán már csak horgoltam egy virágot, felvarrtam a zsebe alá, közepére gomb került, és kész is. Miért is halogattam egy hónapig ezt a foltozást, amikor annyira szórakoztató volt?
p.s.: megpróbáltam lerajzolni a virág horgolásmintáját, de nem lett túl szép. Nem tudtok esetleg olyan ingyenes programról, amive horgolásmintát lehet szerkeszteni?
