Posts Tagged with rizottó

Hét-főzz: Vörös és fekete rizottó

2 hozzászólás Hét-főzz: Vörös és fekete rizottó című bejegyzéshez

feketepiros

Úgy illik, hogy az év első Hét-főzz posztja valami különleges legyen. Legyen tehát először is szokásomtól eltérően kicsit nagyobb odafigyeléssel megkomponált tálalás, meg legyen egy kicsit szokatlan alapanyagkombináció, meg még legyen irodalmi utalás is benne.

Igazából egy sima céklás rizottónak készült az egész, amilyenről írtam már itt. Nézegettem, ahogyan a rizs pillanatok alatt átvette a cékla piros színét és akkor beugrott a Vörös és fekete. Hogy ennek van köze a főzés előtti könyvesbolttúrámhoz és az ott látott Vörös és Feketéhez (amiről eszembe jutott, hogy ezt a kötelező olvasmányt még végig is olvastam volna, de sajnos hamarabb sorrakerült az órán, minthogy a végére értem volna, utána meg már a következő könyvet kellett olvasni), azt ne zárjuk ki csuklóból. Na de mi lehetne az a hozzávaló, ami fekete és illik a rizottóba is? Naná, hogy a beluga lencse, ami pont annyi idő alatt puhul meg, mint a rizottó és egyben marad főzés közben. Ráadásul még remek fehérjeforrás is, meg kényezteti a vesét, ami télen ideális. Kis kiruccanás gondolatban: tavaly a Kicsi Vú-féle ötelemes főzőtanfolyamon, ami amúgy életem egyik legjobb döntése volt, azt is tanultuk, hogy a lencsét-babot úgy a legkönnyebb beilleszteni az étkezésbe, ha mindenféle ételbe csak egész kis mennyiséget belefőzünk. Akkor nem dominál, nincs az az érzése az embernek, hogy már megint babfőzelék, se nem bántja azok gyomrát, akik nagy mennyiségben érzékenyek rá. Szóval azóta tényleg rendszeresen szórok ragukba, rizses ételekbe lencsét és babot. Ebbe a rizottóba az egy nagy fej céklához és egy bögre rizshez három evőkanálnyi beluga lencsét adtam és ez így pont jó volt. Szép színfolt, íze belefolyt a nagy egészbe.

A vörös és feketétől innen már csak egy lépés volt a szerelem tematikájú tálalás: van egy igencsak haszontalan, viszont megacuki fém szerszámom, ami arra jó, hogy szív alakú tükörtojás lehet készíteni vele. Igen, szív alakú tükörtojást. Időnként elfog az anyai vagy hitvesi szeretet és akkor szoktam használni, most pedig ebbe a keretbe szedem ki a rizottót.

A család persze már beledumál a fúdsztájlingba: anya, kéne valami fehér, mondjuk fetasajt meg mondjuk olivabogyó. Ez utóbbit végül mégsem használtam hozzá, viszont körülnéztem a Sonnentor fűszerkeverékeim között, és láss csodát, volt egy Alles Liebe, azaz Sok szeretettel fantázianevű is, azzal körbeszórtam. Előbb csak az esztétika miatt, aztán kóstolás után már azért is, mert jól passzolt a céklás-lencsés rizottóhoz.

Legyen az évetek nemcsak kulináris szempontból olyan, mint ez a rizottó: kicsit fűszeres, melengessen belülről és legyen szép is a szemnek. Boldog 2017-et!

A legjobb rizottó titka

Szeretem a rizottót, ez nem újdonság, mindenféle verziót hoztam már ide, és még több van, amit egyszerűen csak megfőztem dokumentálás nélkül. Ami sok embernek a rántott hús, az nekem a rizottó. Vannak lelkiállapotok és főleg időjárási körülmények, amikor a rizottó az első dolog, ami eszembe jut és a második is. Régebben ezzel is úgy voltam, mint a kelt tésztával, túlmisztifikáltam, pedig nem annyira bonyolult az egész. Jó rizs kell hozzá, és úgy általában jó hozzávalók, és kész.

rizotto

A jó hozzávalók közül az egyik, hogy jó fehérbor kell a felöntéshez – na de mit tegyen az ember, ha épp abszolút nem rizottókompatibilis az otthoni borkészlet, mert csak rozé és vörös van otthon?

Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a fehérborért való leszaladás a boltba túlontúl kitolná a vacsora idejét, így kompromisszumos megoldásként a rozéhoz nyúltam, és amikor kiderült, hogy még az is túl kevés volt, akkor még egy citrom levét is belefacsartam. És akkor most el is jutottunk a kulcsmozzanathoz, mert szerintem ez a kis citromlé emelte ki ez a rizottót a többi közül. Na meg a szárított gomba.

Kétféle szárított gomba volt itthon, bolti, zacskós shiitake és saját szárítású rókagomba. Ami egyébként már megint a gondatlan háziasszony címke alá kerülhet, mert csak azért szárítottam meg, mert az adott héten, amikor vettem, képtelen voltam frissen felhasználni. De a gomba megbocsájtó, szépen kiszáradt úgy másfél hét alatt egy tányéron, utána bezacskóztam, most meg a leves, bor és citromlé hatására visszatért bele minden korábbi zamata.

Egy bögre rizottórizst és kb 50 gramm szárított gombát wokformájú fémserpenyőbe tettem, először felöntöttem kb. 2 dl rozéval, aztán még erőlevessel, hogy nagyjából minden gomba víz alatt legyen. Lassú tűzön (villanyon) főtt magának a rizottó, időnként újratöltöttem a levest rá, valamikor félidőben eszembe jutott, hogy belerakjak egy ág rozmaringot, néhány olajban eltett aszalt paradicsomszeletkét meg egy marék vöröslencsét (mert egy kis hüvelyes sose árt és ráadásul pont annyi hiányzott még a rizs megpuhulásához, mint a vöröslencse főzési ideje). A lencse egyébként alig látszott ebben a mennyiségben és az íze sem volt igazán markáns, viszont jó fehérjeforrás, akkor meg miért ne. A levessel locsolgatás közben időnként kóstolgattam is, és a gomba nagyon aromás ízéhez még kívánkozott egy kis citromlé, ahogy már mondtam is. És nagyjából ennyi volt a fűszerezés, most se sót, se borsot nem kívánt a rizottó – a shiitake meg a rókagomba mindent vitt. Tálaláskor még kevés parmezánt reszeltem rá, és megállapítottam ismét, hogy a legjobb ételek akkor születnek, amikor valami fontos hozzávaló hiányzik a receptből. Éljenek az előre nem látó és hiányos kamrájú háziasszonyok!