Posts Tagged with recept

A kenyérsaláta két okból is nagyon hálás étel: egyrészt köret készítése nélkül is komplett, jóllakató étel, másrészt a kenyér felszívja a finom salátaöntetet, ami máskor csak úgy a salátástál alján maradna. Nálunk történetesen volt otthon ipari mennyiségű kétszersült betegség esetére, de mint kiderült, a betegek nem szeretik, úgyhogy kerestem nekik másik életcélt – mármint nem a betegeknek, hanem a kétszersültnek.

A vegetariánus változat így készül (a mennyiségek egy személyre értendők, amennyiben főételnek készítjük a salátát): fél salátacukkinit felkockáztam, nyolc koktélparadicsomot elfeleztem (vagy hasonló mennyiségű másféle paradicsom is tökéletesen megfelelne), két gerezd fokhagymát apróra vágtam és az egészet olívaolajon puhítottam addig, amíg a cukkini al dente lett. Ekkor borsoztam, rákockáztam 10 deka juhfetát (Spar Bio-Fetat vagy ahhoz hasonló állagú, tehát nem túl zsíros, feldarabolható fajtát), párszor még megkevertem, hogy a feta a paradicsom levével elegyedve megolvadjon, majd levettem a tűzhelyről és beletördeltem két szelet kétszersültet. Ha lett volna otthon friss metélőhagyma, azzal még lehetett volna fokozni, de anélkül is remek lett. Fontos, hogy a kenyér- illetve kétszersült kockák közvetlenül tálalás előtt kerüljenek a salátába, így lesz még ropogós, de már kellően szaftos az állaguk. A húsevők pedig legyenek résen, holnap jövök a húsos változattal.

Az ötlet, hogy szülinapomra grillszakácskönyvet kapjak, tulajdonképpen jogos, én ugyanis evés helyett is szívesen nézegetek jó ételfotókat, olvasgatom hozzájuk a leírást. Fél óra alatt így tulajdonképpen jól is lakok anélkül, hogy ténylegesen megfőznék bármit. Az mondjuk egy kicsit zavaró tényező, hogy nálunk a kertben meg van tiltva a grillezés, szóval esélyem sincs a receptek kipróbálására normál grillezővel, lázasan várva, hogy a faszén parázs pont tökéletes legyen.
Azért nem hagyom magam, van a sütőmben grillfunkció, sőt, ahogy a múlt héten a használati utasítás olvasása közben rájöttem, a szerkentyű sokkal több mindenre alkalmas, mint amit valaha sütőtől elvártam volna, tehát ha már grillez is meg itt ez az új szakácskönyv, akkor ki kellett gyorsan próbálnom.

A szokásos kolbász és haloumi mellé készítettem egy újdonságot, a grillezett édesköményt. Egyszerű, viszont remek köret – így készül: A sütőt előmelegítettem 200 fokra. Két személyre egy nagy édesköményt vettem. Felnegyedeltem, kivágtam az alsó közepét ék alakban, és sós vízben egy nagy gerezd fokhagymával majdnem puhára főztem a gumót. A főzővízben szétesett kicsit a sok réteg, de ez nem baj.
Alufóliából hajtogattam egy kis peremes tepsiféleséget, ebbe tettem a szűrőkanállal kihalászott édesköményt szép egyenletesen elosztva. Egy kiskanál vajat elosztottam rajta, hogy ráolvadjon mindenütt, sóztam-borsoztam, majd parmezánforgácsokat szórtam a zöldség tetejére. A többi grilleznivaló mellé tettem a grilltálcára és a sütő grillezőfunkcióján addig sütöttem, amíg ilyen szép barnás nem lett a teteje, kábé 20 percig. Ennyi az egész, nem boszorkányság, viszont kiváló a haloumihoz.

A hűtőszekrény tele volt kis mennyiségű zöldségmaradékkal, mi sem kézenfekvőbb ilyenkor, mint egy remek kis serpenyős mindenes. Egy személyre két zöldhagymát, fél sárga pritaminpaprikát, nyolc szál zöldspárgát és 6 közepes fej csiperkét használtam fel. Olívaolajat melegítettem, majd először a hagymát, paprikát és zöldspárgát pároltam fedő alatt, majd amikor már nagyjából megpuhultak, hozzátettem a gombát is, sóztam és borsoztam. Innentől fedő nélkül kevergettem addig, amíg a gomba el nem érte jellemző pirított állagát. Ráöntöttem az egészre fél citrom kifacsart levét és még forrón, parmezánforgáccsal megszórva tálaltam.

Vannak, akik vendégség esetére menüt készítenek. Több fogás van és minden mindenhez passzol, ízek és színek harmonizálnak. Én úgy készítem elő a vendégségeket, hogy kitalálok valamit, ami mindössze arra jó, hogy aztán mégse azt főzzem meg. A menü ugyanis bevásárlás közben alakul ki. Abból veszek, ami szép. Vagy amit már két hete is pont kerestem, de akkor nem volt. Aztán az is közbejöhet, hogy pont előtte rabolták le a keresett árut és ez húzza keresztül a számításaimat.
Szombat reggel is hazajöttem vagy hétféle alapanyaggal és gőzöm sem volt, hogy mit fogok főzni. És mert vasárnapra se tartottam előrébb a döntésben, inkább csináltam ezt is, azt is.

A vajban párolt spárga májusban szinte kötelező, a virsli az ebéd gyerekbiztos része (az a fajta, amit Frankfurter néven árulnak Ausztriában, minimálisan se hasonlít a magyar virslihez). A prímet egyértelműen a spenótos-juhsajtos lepény vitte.

1 csomag levelestésztát kiterítettem egy tepsire, a széleket picit felgöngyölítettem.
Mélytányérban felvertem egy tojást, majd villával összetörtem 200 gramm Spar Bio fetasajtot. Ez a feta morzsálódós állagú és picit más íze van, mint a többi fajtának, úgyhogy ha lehet, mindig ezzel sütök-főzök. Picit megborsoztam a sajtos-tojásos keveréket.
Serpenyőben vajat olvasztottam és 250 gramm bébispenótot két gerezd fokhagymával, pici sóval megfonnyasztottam.
A leveles tésztán először egyenletesen elosztottam a sajtos keveréket, aztán arra rátettem a spenótot kanalanként.
Addig sütöttem, amíg szép színe lett – sőt, egy picit tovább is, ahogy a képen látszik. Azért így is remek lett.

Volt a lepénynek társbérlője is a sütőben, mégpedig a mozzarellás gomba. Egy tűzálló tálban szeletelt gombát rétegeztem, leöntöttem pici olívaolajjal. A tetejére mozzarellaszeletek kerültek, pici só, picit bors és sok oregánó. Először a lepény alatti polcon, majd amikor a lepény elkészült, még egy kicsit a felső polcon sült a sütőben. Levet engedett, azt nem ettük meg, csak a gombát a ráolvadt sajttal.
A vendégek pedig tetszés színleltek, úgyhogy majd máskor is kapnak ilyesmit.

A hétvégi szülinapi zsúr végül lezajlott, ráadásul várakozáson felül jól sikerült és ebben a remek játékokon kívül minden bizonnyal része volt a könnyű és finom tortának is.
Rendelkezem annyi önkritikával, hogy kulcshelyzetben nem kísérletezem teljesen sk tortával, hiszen amennyire magabiztos vagyok főzésben, annyira bizonytalanul mozgom a sütik és torták világában. Nekem már sima kevert tésztát is sikerült elrontani. Így aztán biztosra mentem, kész tortaalaphoz csak a krémet készítettem saját kezűleg. Az adagot nem találtam el, de szerencsére többet készítettem a szükségesnél, a maradék pedig nem fog ki rajtunk. A következő recept tehát két tortára elegendő mennyiség vagy egy tortához, ha több tortalapot akar megkenni az ember.

600 gramm mascarpone-t habosra kevertem 100 gramm porcukorral, majd még tovább 200 gramm tejszínnel. Az így kapott krémet lehet színezni ételfestékkel vagy kicsit kevésbé hatékonyan, de egészségesebben meggybefőtt levével. Kb. 20-25 teáskanál befőttlé pasztellrózsaszínné színezi a krémet és picit folyósabbá is teszi. Így még szépen megáll a tortán, de több lét már nem bírt volna el szerintem. A krémmel megkentem a tortalapot kb. 1-1,5 cm vastagon, és az évszakhoz illően színes cukortojásokkal díszítettem.

A fenti krém egyébként más kontextusban is sikert aratott már. Fahéjjal párolt almát és a mascarponekrémet pohárban egymásra rétegezhetjük és megszórhatjuk reszelt csokival, s máris sokkal franciásabbnak tűnik ez az egyszerű kis krém. Mondjuk aki fogyókúrázik, az kerülje nagy ívben vagy függessze fel a diétáját – ha engem kérdeztek, inkább az utóbbit javaslom.

Ezt a kekszet akkor szoktam sütni, ha kávézós vendégeket várunk és annál több időm van készülni, mint lerobogni a pékségbe sütiért, annál viszont kevesebb, hogy kuglóffal kísértsem a sorsot. Szerintem elronthatatlan, kivéve, ha benn felejti az ember a sütőben és szénné ég. Attól lesz különleges, hogy a sima liszten kívül sózatlan mogyoró lisztjéből is készül. Néha lehet kapni készen is ilyet, de aprítógépben vagy kávédarálóban otthon is elkészíthető. 100 gramm mogyorót kell megőrölni egy adaghoz.

150 gramm puha vajat és 60 gramm porcukrot vagy nagyon finom sütőcukrot kikeverek kézi robotgéppel. Hozzáütök egy tojást és egy csipetnyi sót rászórok. Aztán apránként hozzáadom a mogyorólisztet és a robotgéppel – vagy ha úgy jobban esik, akkor fakanállal – belekeverem mind a 100 grammnyit. Aztán jön 250 gramm liszt, ez is apránként hozzákevergetve, így linzertészta állagú lesz az eredmény.
A tésztát időmilliomosok kinyújthatják folpack között és szép formákkal kekszeket szaggathatnak belőle, akik pedig eleve mindig késésben vannak, egyszerűen rudat formáznak a tésztából és felszeletelik 1-1,5 centi vastag szeletekre. Sütőpapírral bélelt tepsiben 200 fokon kb. 15 perc alatt sül világosbarnára. (Ez az adag nekem két tepsinyi, tehát összesen fél órát kell a sütésre számítani.) A képen látható sütik felét olvasztott csokiba mártogattam, ami finom, de nem okvetlenül szükséges. További változatokat lehet létrehozni, ha csoki helyett cukormázzal díszítjük vagy ha vékonyabb kekszeket sütünk (rövidebb sütési idővel!) és kettesével összeragasztjuk lekvárral vagy nutellával.
Kellemes hétvégét, jó nassolást Nektek!

Az elmúlt héten eléggé elvesztettem a kontrollt a hűtő tartalma felett, először vendégeink voltak, aztán elutaztunk, de a vendégek maradtak, aztán hazajöttünk, de még nem volt idő normálisan bevásárolni. A hűtő majdnem üres volt, találtam viszont némi szikkadt sóskiflit és kenyeret, amit egyrészt sajnáltam volna kidobni, másrészt meg valamit mégis kellett enni, így improvizáltam ezt a kenyérfelfújtat, a bundás kenyér picit egészségesebb változatát.

A két nagyobb sóskiflit és még egy szelet kenyeret felszeleteltem. Mivel jóindulattal szikkadtnak lehetett nevezni, reálisan meg kőkeménynek, fűrészfogú kést használtam, ez kábé a legrafináltabb részlet a receptben. Beáztattam tejbe pár percre, nem fedte el a tej a kenyereket, csak megkevertem párszor a tálban, hogy mindenhova jusson egy kicsi. Egy másik tálban felvertem két tojást, majd hozzákevertem még kb. 1 deci tejszínt (tejjel is helyettesíthető), sóztam, borsoztam.
A kenyereket és a még fel nem szívott tejet tűzálló tálba tettem, egyenletesen elosztottam a tetején a tojásos keveréket. Volt még egy fél cukkini, azt karikákra vágtam és szintén elosztottam a tetején. Pár helyre kevés fetát is kanalaztam, majd betoltam a sütőbe 200 fokra és addig sütöttem, amíg jó illata és kellemes színe nem lett (15-20 perc). A család kissé szkeptikusan fogadta, de aztán alig jutott nekem.

Több zöldséggel persze még jobb, nyáron paradicsommal az álmok netovábbja lenne, ha ehetnék, meg lehet a különféle sajtfajtákkal variálni, de most igazából az volt a legfontosabb, hogy a nem sok otthon lévő alapanyagból meleg és finom vacsora legyen. Hát lett.