A legviccesebb nevű fonal címért nagy eséllyel indul a Zauberball “Blaukraut bleibt Blaukraut” nevű árnyalata – az meg csak még viccesebbé teszi, hogy a Blaukraut igazából vöröskáposzta, más tájegységeken lilakáposzta, de semmiképpen nem kék. A festőleve egyébként egérszürkére színez, ezt volt szerencsém egyszer kitapasztalni, bár akkor nem éreztem szerencsének, mert liláskék fonalra vágytam. No de vissza a lényeghez: majdnem két gombóc, kb. 17-18 dekányi fonal ment bele az évszázad kendőjébe. (És még mindig van 32 deka ebből a fajtából, de ez már másik történet.)
A minta Crescent moon illetve Mezzaluna néven fut, és eredetileg ehhez hasonlót egy japán könyvben lehetett találni. Aztán valaki, aki nem tudott hozzájutni az eredeti mintához, valahogy kép alapján kikísérletezte a félhold alakú szaporítást. Nekem már japán korában is tetszett a kendő, de én se tudtam, honnan is rendeljem meg, szóval hátratoltam a vágyak listáján. Amikor viszont felfedeztem a kísérletezős verziót, nem haboztam és egy FB-os közös horgolás keretében nekivágtam.
A minta egyébként idegesítően hibás, annyira, hogy ha valaki aszerint próbál horgolni, kábé semeddig se jut. Kell egy kis önbizalom, hogy a minta ellenében hozzon döntéseket az ember, legalábbis nekem mindig az az elvem, hogy ha valaki leír egy mintát, akkor annak működnie kell és kizárt, hogy húsz szem eltérés legyen egy sorban. Pedig ha valaki elfelejt egy mintaegységet megismételtetni ikszedszer, akkor simán benne van a húsz szem. Na jó, azért nem akarok lebeszélni senkit a mintáról, mert mint látható, a végeredmény impozáns, csak épp kellő költői szabadsággal kell dolgozni. Azt hiszem, egyébként, hogy az összes idegeskedés ellenére meg fogom más színből is csinálni. Fűzöld és pirosas árnyalatok az esélyesek.
Két technikai jellegű tipp: Fontos, hogy a csomó olyan legyen, hogy mindkét oldalán egyformán pufi, hiszen 3 soronként kerül rá sor, tehát az egyik pufi-sor a színére esik, a másik a visszájára. Ezt én a következőképp oldottam meg: ráhajtás, szembe leszúr, fonalat felhúz olyan magasra, mint egy pálca – ezt ismételtem meg hatszor. Ekkor a tűn van 7 hurok, amit egyszerre hurkoltam le és lezártam egy láncszemmel a csomót. Ez a verzió eléggé fonalfaló, viszont szebbet még eddig nem láttam.
A másik a szegély: Először a lógó virágokat kezdtem el, ami a mintában is szerepelt, aztán rájöttem, hogy ezzel nyár végére sem jutnék a végére, annyira nem volt szapora. És ha már nyáron november van, akkor legalább hadd hordjam a menő kis Mezzalunámat. Így visszabontottam a lógó virágokat – egy kisolló segítségével, mert a Zauberball nem épp könnyen adja magát – és sima hullámos szegélyt horgoltam így: egy rácsra ment rp, erfp, 3 erp, erfp, rp. A következő rácsra 1 rp. Ezt a kettőt ismételtem, amíg csak ki nem hullott az összes hajam, így két hónappal a közös horgolás kezdete után és 6 héttel a többi közöshorgolós lány után végre én is befejeztem. Ha nem is az évszázad wrapja, de az biztos, hogy az idei év kedvence. És mert ilyen nyár van, mint amilyen, rögtön fel is avattam ma. Ezenkívül vettem egy bélelt esőkabátot Kristófnak, úgyhogy Murphy törvényei alapján akár kezdődhetne is a kánikula.
