Posts Tagged with pompom

2017 legnagyobb melléfogása

Illő, hogy a kudarcokat se hallgassam el, úgyhogy most az év utolsó horgolós posztjában bemutatom ezt az “akkor jó ötletnek tűnt” sálat. Régóta foglalkoztatott, hogy milyen lenne azzal a módszerrel sálat horgolni, mint amivel régebbi német kötőskönyvekben vannak sálminták, tehát hogy körben megy a kötés/ horgolás, ami egy kétrétegű sálat ad ki. Ez azért is tetszett volna a fűtőhatáson kívül, mert akkor lehet ilyen keskenyebb lógós részeket horgolni a végére, amelyekre aztán pompomot lehet varrni. (Mondtam már, hogy vettem egy pompomkészítő biszbaszt, és használni akartam?)

A gondolat jónak tűnt, de több sebből vérzett. A horgolás félpálcákkal elég tömör, így ez két rétegben tömlőszerű érzést eredményezett, nem az a húdefinom sál a végeredmény. Aztán hozzájött az is, hogy fonalfaló projektnek szántam, azaz adott mennyiségű fonalam volt hozzá és ebből két réteggel elég rövid sál jött ki csak. Bár nyilván, ha közben látom, hogy nagyon ütős lesz az eredmény, akkor vettem volna még hozzá, de ugye sajnos nem ez volt a helyzet. A harmadik bénázás is ezzel függ össze: a kis keskenyebb részek túlságosan egyforma hosszúak lettek, ha lett volna még fonalam, akkor ezzel kicsit variáltam volna. Végül pedig a pompom. A pompomok el voltak átkozva. Első napi használat után leesett egy. Aztán további két nap múlva még egy. Visszavarrtam. Leesett. Visszavarrtam. Leesett. Ezután már hagytam, legyen meg az ő akarata. Most pompomos is meg nem is, a hossza hm, hát, épp jó gyerekméret. Mindegy, ez van, Do-nak tetszett, viccesnek találta, időnként hordja is, ő végülis nem tudja, hogy mi volt a fejemben, amikor készítettem. Mindenesetre nekem ez 2017 horgolós állatorvosi lova. Most mondanám, hogy írjátok meg kommentben, ha nektek is volt hasonló – de sajnos a kommentfunkciót le kellett zárnom a továbbra sem szűnő spamáradat miatt. Ha van kedvetek, a blog FB-csoportjában viszont megmutathatjátok az év állatorvosi lovát.

Karácsony szeptemberben

3 hozzászólás Karácsony szeptemberben című bejegyzéshez

Fonalas baráti körben elhatároztuk, hogy megajándékozzuk egymást. Az időpontot nem volt könnyű megszülni, mert egy elfoglalt nő életében szinte minden hónap ellen szól valami. Karácsonyi ajándékot szerettünk volna elsőre, mint a suliban, sorsolósat. Na de karácsony előtt mindenki a saját családjával van elfoglalva. A június-július-augusztus a nyaralás miatt nem jön szóba, utána jön az iskolakezdés, aztán a gyerekek menetrendszerű megbetegedései. Végül a legszélesebb körű kompromisszumot szeptember 15-ben sikerült megkötnünk: a sulikezdés rémségein – úgy is mint könyvkötés, hiányzó tanszerek beszerzése és beadandó pénzek beborítékolása forintra kiszámítva – már túl vagyunk, de még nem kezdődött el se a dolgozatszezon, de a téli betegségek. (Bár ne kiabáljuk el)

Szóval szeptember 15-i határidővel készítettünk egymásnak karácsonyi meglepetést, illetve azoknak, akik nem annyira karácsonyrajongók, őszi vagy téli dekorációt.

Mondanom sem kell, hogy az ötletelés egészen vadul folyt és nagyon nehéz volt elszakadni a mégsem 100%-os ötletektől. Nem is tudom, hogyan, mert már egy egész más dologhoz vásároltam be alapanyagokat, végül mégis egy szép augusztusi szombaton azt vettem észre, hogy fonalkoszorút készítek. Nem teljesen olyat, mint a sajátunk, de nagyon hasonlót, csak a sok kis fonalpompom helyett egyetlen hatalmas került rá.

Saját koszorúnkhoz képest újítás, hogy ennek a felfüggesztése átlátszó rugalmas damillal lehetséges, aminek egyik haszna, hogy áthelyezhető. Így a pompom és a különböző színű csíkok helye változik és mindannyiszor olyan, mintha új koszorú lenne.

Húsvéti dekoráció maradék fonalból

Már karácsony előtt óta vár az intelligens pompomkészítő szerkezetem a kipróbálásra, és most végre előszedtem. Ehhez el kellett jutni abba a szellemi állapotba vagy másképp mondva a kialvatlanságnak arra a fokára, amikor már az is kreatív tevékenységnek számít, hogy kitartóan egy félkör alakú izére tekerek fonalat, esetleg közben színt váltva. De ha ilyen az eredmény, akkor azt hiszem, igazán nem bánom, aludni meg majd lehet a koporsóban is eleget.

A pompomfa persze nem a szőnyegen áll hanem az Expedit polc tetején, csak ellenfényben nem annyira célszerű fotózni, így átmenetileg leköltözött a földre.

Ha úgy adódik, lehet, hogy még készítek pár pompomot, bár jobban örülnék, ha lassan valami ennél komolyabbat is tudnék barkácsolni, főleg, mert április végéig egy következő fonaltesztelés is esedékes. Van, aki már el is készült – nézzetek be például a Szöszblogba!

Bogyós sál készítésének technikája

2 hozzászólás Bogyós sál készítésének technikája című bejegyzéshez

Az ebben a bejegyzésben látható sálhoz végre elkészítettem a képes segédletet. Nem is olyan egyszerű két kézzel horgolni és közben fényképezni a folyamatot, de azért remélem, használhatónak tartjátok majd. A szöveg mindig a fölötte lévő képre vonatkozik.

Kétféle fonalra lesz szükség: egy bármilyen egyszerű, egyszínű fonalra, lényeg, hogy színben harmonizáljon a bogyóssal, valamint egy bogyósra. A bogyós el fog fogyni teljesen vagy majdnem teljesen, a másikból maradék is elegendő.

Készítünk egy olyan hosszú láncszemsort, mint amekkora sálat szeretnénk. Ez kb. másfél méter. Elvágjuk a szálat és a végeket meghúzzuk, ezzel fixáltuk.

A pompomos fonalat csatlakoztatjuk a láncszemsor végéhez, ehhez kézzel is segíteni kell esetleg áthúzni a pompomot a hurkon.

Meghúzzuk a kezdő csomót, esetleg még egy csomóval rögzítjük.

Az első szem: A tűt bebökjük az első láncszembe. A pompomos fonalat úgy vezetjük, hogy a kezdő csomóhoz képest 3-5 pompom szabadon lógjon és az az utáni egyenes szakaszt ráhajtjuk a tűre.

A ráhajtott szakaszt áthúzzuk a láncszemen a tűvel. A tűn így a pompomos fonal egyenes szakasza van.

Beleöltünk a tűtől a második láncszembe, így a tűn a pompomos és a sima fonal van.

Vezetjük tovább a pompomos fonalat úgy, hogy ismét 4-5 pompom szabadon lógjon, s az azutáni egyenes szakaszt ráhajtjuk a tűre. Így most három fonal van a tűn: pompomos-sima-pompomos. A képen lila ráhajtott részt egy mozdulattal áthúzzuk a másik kettő hurkon. Ezzel kész az a szem, amit a láncszemsor végéig ismételni fogunk. A következő lépés az előző képen látható, aztán újra ez a kép jön végestelen végig.

Hogy ne legyen olyan szabályos a sál, variálhatjuk, hogy mennyi pompom van a lelógó részeken.

Így néz ki a sál a láncszemsornál, tehát olyan, mintha láncöltéssel hímeztünk volna a pompomos fonallal a láncszemekre.

A korábbi posztban mutatott sálnál még volt egy második sor is, ami ennél a többszínű pompomok miatt akár el is maradhatna. Az a sor a kontrasztos színű normál fonalból így készül: A láncszemsor utolsó szemében rögzítjük a normál fonalat. Elkezdünk láncszemsort horgolni és kb 6-10 centi láncszem elkészülte után rövidpálcával kapcsoljuk ezt a láncszemsort az első láncszemsor egyik szeméhez. Majd újra ugyanez a sor végéig. Minél sűrűbben kapcsoljuk a 2. láncszemsort az elsőhöz, annál dominánsabb lesz a kontrasztszín és annál nagyobb a fonaligény. Szerintem elegendő csak 3-5 centinként kapcsolni.

Amire az elkészült sálnál érdemes figyelni: óvatosan kössük a nyakunkba, rettentő könnyen gubancolódik. A tárolást lógatva javaslom szintén a gubancolódás elkerülése érdekében.

Pompomos villámsál

4 hozzászólás Pompomos villámsál című bejegyzéshez

Sürgősen szükséged van egy sálra, de soha nincs fél óránál több nyugalmad a horgolásra, ráadásul még csak a láncszemet meg a hamispálcát tudod? Akkor ez a sál épp neked való!

Jó, jó, tényleg reklámszerű lett ez a szöveg, de higgyétek el, nincs benne semmi reklámokra jellemző túlzás. A legegyszerűbb és leggyorsabban elkészülő sál, amivel eddig találkoztam, emellett az egyik legblickfangosabb is.

Mi kell hozzá? Hossztól függően kb. 6-8 deka pompomos fonal és egy másik színben illeszkedő bármilyen fajta fonalból 3-4 deka. Hogy készül? A nempomponos fonalból készítettem egy kb. másfél méteres láncszemsort. A tűt vastagabbra cseréltem és elkezdtem a pompomos fonalat jó hézagosan hamispálcákkal felölteni a láncszemsorra. Eközben a láncszemsornak kb minden második vagy harmadik szemébe öltöttem, és a pompompos fonalból hurkokat hagytam lógni (3-5 pompom két öltés között). Ez így leírva zagyvaságnak tűnhet, de ha az ember kezében van a fonal, akkor adja magát. Mivel a pompom hurkolása nem könnyű, ezért nem is kell erőltetni, helyette inkább a két pompom közötti részből készítjük a hamispálcát. Így végigmegyünk az egész soron, elvarrjuk és elvágjuk a fonalat.

A harmadik sorhoz ismét a hagyományos fonalat vesszük elő. Ráhurkoljuk a sál egyik végén, majd készítünk egy öt-nyolc centis láncszemsort. Most hamispálcával hozzáöltjük a sálhoz úgy, hogy hurkos legyen, tehát mondjuk 3-4 centire a kezdő huroktól. Újra láncszemsor, újra lazán hamispálcával hozzáöltjük a sálhoz figyelve, hogy hurok képeződjön – és ez így megy a sor végéig.

Tényleg csak ennyi az egész, fél óra alatt készült el, simán lehetett volna közben tévézni, mert képtelenség elrontani. Ha rossz helyre ölt az ember, se történik semmi, hiszen nincs az egész sálban semmi szabályosság, csak a színek játszanak, meg a pompomok táncolnak. És így végre lett színben harmonizáló sálam a tavaly készült sapkához. A lila blézer persze szintén illik hozzá, de bevallom, majd szétfagytam benne, szóval valószínű nem fogom egyidőben hordani a sál-sapkával.

Ha valaki elkészítené, de jól jönne a képes leírás, akkor csak szóljatok, még van itthon pompomos fonal!

Pompomosok

7 hozzászólás Pompomosok című bejegyzéshez

Az egyik kisfiúknak – tudom, elfogult vagyok, de ez egyszerűen cukker a pompomduplázással.

A másik egy kislánynak. Akinek egyébként – legalábbis az anyukájának – csodás stílusérzéke van, hiszen ez a kalap meg a hozzá készülő Milim-cipőcske ugyanolyan gombot kapnak díszítésül.

Mondtam már, hogy rajongok a pompomokért?