A Pálmaház már akkor is kedvenc helyem volt, amikor még boldog szingli egyetemistaként éltem Bécsben. A város időjárása ősztől nyár elejéig a rémes és a szörnyű között váltakozik, hideg, szeles és nedves, így a pálmaház igazi oázis. Oké, a levegő itt is nedves-párás, de legalább nem fúj a szél és az egyik csarnokában meleg van. Télen kifejezetten terápiás céllal ücsörögtem benn annak idején, mint más a sóbarlangban.
Nem is tudom, miért alakult úgy, hogy a gyerekekkel egészen sokáig kimaradt a pálmaház. Talán annyira a nyugalom szigeteként élt a fejemben, hogy nem tudtam elképzelni, hogy gyerekekkel menjek oda? Tél végén végül mégis útba ejtettük, bár nem volt könnyű meggyőzni a gyerekeket, hogy a pálmaház egy jó program. Nagyon prózaian indult az egész: az állatkertbe és a sivatagi házba akartunk menni, de a pálmaházzal kombinált jegy kedvezményesebb volt, mint külön megvenni a belépőket. Ha meg már megvolt a kombijegy, használjuk ki!
Szerencsére a gyerekeket az ötödik percben beszippantotta a pálmaház hangulata. Na nem a hú, milyen szép növények, micsoda illatok, micsoda nyugi. Hanem a sűrű növényzet és a közöttük futó kacskaringós ösvények, a dzsungelhangulat, a vadon illúziója. Egy darabig próbáltam őket figyelni, merre vannak – amúgy nem könnyű, mert tényleg átláthatatlan az egész és három hatalmas csarnok , aztán feladtam, bíztam a józan eszükbe, leültem egy padra és elkezdtem bámulni a semmibe, élveztem a zöldet körülöttem, az illatokat, a váratlanul jött nyugit, a meleg párát. Pont mint megboldogult szingli egyetemista koromban. Záráskor utolsóként hagytuk el a terepet és a gyerekek megígértették velünk, hogy ezentúl rendszeresen jövünk, valamint fejben végigvették a ruhatárukat, hogy milyen rejtőszínű holmiban a legideálisabb pálmaházazni ezután, hogy a bújócskában a másik dolga a lehető legnehezebb legyen. Végigfutkározták és -bújócskázták az időt, ami amúgy nem jellemző rájuk; ha mondjuk kimegyünk a természetbe, inkább a piknik részét élvezik a kirándulásoknak.
Most augusztusban újra eljutottunk a pálmaházba, és ha lehet, még szebb volt. Most nyílnak a kaméliák, az illat leírhatatlan. Mikulásvirág helyett napraforgók találhatók a középső terem változó installációjában, minden virágzik, fantasztikus színek mindenütt. Ha legközelebb Bécsben jártok, ne hagyjátok ki a pálmaházat!
