A gyerekek új kedvence a lisztbe forgatott és serpenyőben kisütött csirkemell, ami lényegesen kevesebb pepeccsel jár, mint a rántott csirke – pláne, hogy a hagyományos családi szereposztásunk szerint a hússütés nem az én reszortom. Ezekhez az ebédekhez én csak a körettel járulok hozzá, ami például lehet ilyen őszi mindentbele – attól függően, hogy épp miből vannak a hűtőben maradékok.
Most épp volt valamennyi jégcsapretek, fél hokkaidó tök, valamennyi pagodakarfiol (bár mezei karfiol is éppolyan jó lett volna hozzá) és néhány szem shiitake gomba. Még néhány gerezd fokhagymát is felvágtam az előbbi zöldségek mellé és az egészet kevés olajon serpenyőben kevergetve pirítottam pár percig. Aztán a tök kedvéért kis vízet öntöttel rá és lefedtem az egészet. Addig pároltam, amíg a tök héján is könnyedén átment a villa. Szírított bazsalikommal, sóval és frissen őrölt borssal fűszereztem, valamint fél citrom levével locsoltam meg a főzési idő utolsó fél percében. Tökéletes párosítás volt a csirkével és ha maradt volna, estére meleg salátaként is igen kiváló lett volna csirke nélkül.
A szokásos nagy hűtőtakarítás alkalmából ismét minden ehetőt egyesítettem egy serpenyős egytálételbe, amivel egyszerre oldottam meg az aznapi vacsorát és még két reggelit. Ilyen dolgok kerültek bele:
két édesburgonya
egy nagy köteg sárgarépa, fele narancssárga, fele citromsárga színű
fél fej karfiol
15 centi jégcsapretek.
Ezeket felkarikáztam és vajon, serpenyőben megpirítottam, majd fedő alatt pároltam pici víz és fél citrom levének hozzáadása mellett, amíg minden hozzávaló puha lett. Só, bors és bazsalikom került rá, valamint még a serpenyőben az utolsó percben apróra vágott tökmag. Amikor reggelire szolgáltam fel, akkor egy tükörtojást is adtam hozzá, de kombinálható mindenfélével, hússal éppúgy, mint gabonával. Ha pedig magában, gabonaköret és hús nélkül esszük, akkor fűszersós tejfölös túróval tálalom.
Szeretem a rizottót, ez nem újdonság, mindenféle verziót hoztam már ide, és még több van, amit egyszerűen csak megfőztem dokumentálás nélkül. Ami sok embernek a rántott hús, az nekem a rizottó. Vannak lelkiállapotok és főleg időjárási körülmények, amikor a rizottó az első dolog, ami eszembe jut és a második is. Régebben ezzel is úgy voltam, mint a kelt tésztával, túlmisztifikáltam, pedig nem annyira bonyolult az egész. Jó rizs kell hozzá, és úgy általában jó hozzávalók, és kész.
A jó hozzávalók közül az egyik, hogy jó fehérbor kell a felöntéshez – na de mit tegyen az ember, ha épp abszolút nem rizottókompatibilis az otthoni borkészlet, mert csak rozé és vörös van otthon?
Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy a fehérborért való leszaladás a boltba túlontúl kitolná a vacsora idejét, így kompromisszumos megoldásként a rozéhoz nyúltam, és amikor kiderült, hogy még az is túl kevés volt, akkor még egy citrom levét is belefacsartam. És akkor most el is jutottunk a kulcsmozzanathoz, mert szerintem ez a kis citromlé emelte ki ez a rizottót a többi közül. Na meg a szárított gomba.
Kétféle szárított gomba volt itthon, bolti, zacskós shiitake és saját szárítású rókagomba. Ami egyébként már megint a gondatlan háziasszony címke alá kerülhet, mert csak azért szárítottam meg, mert az adott héten, amikor vettem, képtelen voltam frissen felhasználni. De a gomba megbocsájtó, szépen kiszáradt úgy másfél hét alatt egy tányéron, utána bezacskóztam, most meg a leves, bor és citromlé hatására visszatért bele minden korábbi zamata.
Egy bögre rizottórizst és kb 50 gramm szárított gombát wokformájú fémserpenyőbe tettem, először felöntöttem kb. 2 dl rozéval, aztán még erőlevessel, hogy nagyjából minden gomba víz alatt legyen. Lassú tűzön (villanyon) főtt magának a rizottó, időnként újratöltöttem a levest rá, valamikor félidőben eszembe jutott, hogy belerakjak egy ág rozmaringot, néhány olajban eltett aszalt paradicsomszeletkét meg egy marék vöröslencsét (mert egy kis hüvelyes sose árt és ráadásul pont annyi hiányzott még a rizs megpuhulásához, mint a vöröslencse főzési ideje). A lencse egyébként alig látszott ebben a mennyiségben és az íze sem volt igazán markáns, viszont jó fehérjeforrás, akkor meg miért ne. A levessel locsolgatás közben időnként kóstolgattam is, és a gomba nagyon aromás ízéhez még kívánkozott egy kis citromlé, ahogy már mondtam is. És nagyjából ennyi volt a fűszerezés, most se sót, se borsot nem kívánt a rizottó – a shiitake meg a rókagomba mindent vitt. Tálaláskor még kevés parmezánt reszeltem rá, és megállapítottam ismét, hogy a legjobb ételek akkor születnek, amikor valami fontos hozzávaló hiányzik a receptből. Éljenek az előre nem látó és hiányos kamrájú háziasszonyok!
A szombati ebédünk azért volt extra, mert a gazdag köret és a magában is megfelelő fogás határán állt, így egy pár étkezésnél most majd nem kell sokat gondolkodnom, hogy mit egyek. Szombat délben például egy szelet grillezett hallal csak mellékszerepben volt a tökös rizs, vacsorára viszont már meleg salátaként főfogás. Ma pedig csomagolok mellé egy zöldsalátát is és kvázi rizottót ebédelek a munkahelyen.
Azért csak kvázi rizottó, mert a rizottórizs helyett normál hosszúszeműből és vadrizsből készült és a fele leves, fele fehérbor felöntés helyett csak levest használtam hozzá. Ezt leszámítva viszont az elkészítés hasonló a rizottóéhoz.
Egy hagymát és két gerezd fokhagymát kis vajon megpároltam, a serpenyőbe beletettem fél kockára vágott butternut sütőtököt és egy bögre rizst. Felöntöttem annyi levessel, ami ellepte, majd lassan, fedő nélkül, kevergetve pároltam. A levest mindig utánaöntöttem, amikor kellett.
Amikor épp nem kellett nagyon figyelni a serpenyőre, akkor felvágtam sok zöldfűszert, ez konkrétan épp szárzellert (egy szár és a levelek), oregánólevendulát, kakukkfüvet jelentett, hozzáadtam a serpenyő tartalmához, továbbá adtam még hozzá egy kiskanál szárított oregánót és frissen reszelt szerecsendiót is és borsot jó bőven. Amikor az egész puha lett, még egy fél citrom levét ráfacsartam, majd rögtön tálaltam egy kevés tökmagolajjal nyakon öntve és parmezánnal megszórva.
A zöldfűszereket egyébként szerintem szabadon lehet variálni, nekem most épp ilyen extrák voltak itthon a biodoboznak köszönhetően, de amúgy petrezselyemmel és rozmaringgal is el tudom képzelni, meg úgy bármivel lehet kísérletezni, ami épp van. A tökmagolajat viszont kifejezetten érdemes nem kihagyni – a vele és nélküle közötti különbség nagyon erős. Jó étvágyat, kellemes októbert!
Ez a reggeli tulajdonképpen egyszerű zöldséges rántottának indult, aztán közben jött a gondolat, hogy lehetne kicsit elegánsabban is – ha már vasárnap van, adjam meg a módját. Lilahagymát és hokkaido tököt daraboltam fel. Egy személyre nagyjából kétmaréknyi zöldséget használtam és a hagymával nem spóroltam, sóval, borssal fűszereztem. Kevés olajon addig kevergettem, amíg a hagyma megpirult a tök pedig már majdnem puha volt. Ekkor még kicsit fedő alatt puhítottam, majd a serpenyőből kiöntöttem és félretettem a zöldségeket. Meg pirítottam néhány szem diót szárazon, ezt is félretettem. Egy tojásból és néhány evőkanálnyi tejből tojáslepényt sütöttem. A tányérra először a tojáslepényt tettem, majd a zöldségeket, végül megszórtam a dióval. Királyi reggeli, próbáljátok ki! Ha valaki több fehérjével szereti, a reszelt parmezán is remekül illik ehhez az ételhez.
