Az utóbbi napok időjárásához képest szinte túl lenge az az összeállítás, de egy hatalmas rozsdabarna vagy töksárga nyakmelegítővel, no meg kesztyűvel talán mégsem fagynánk meg benne. Szeretettel ajánlom azoknak, akik idén sem készülnek mérgespóknak meg vámpírnak öltözni a Halloweenkor, avagy a Reformáció 495. évfordulóján. 🙂
Vannak azok a napok ősszel, amikor nem tudom eldönteni, hogy melegen vagy lengén öltözzek. Ilyenkor sosem árt egy egyszerű natúrszínű ballonkabát, amit bármikor felvehetek, ha elbújik a nap, ha meg épp süt, akkor bőven elég a rövidujjú felső. Zöldet pirossal pár héttel ezelőttig semmi pénzért nem vettem volna fel, aztán valami véletlen folytán egymás mellé került a piros nadrágom és a fenyőzöld blúzom, és azt kérdeztem: miért ne?
Kiegészítők tekintetében inkább unalmas vagyok, a ballonhoz, ha nem esik, natúr balerinát és ugyanilyen táskát hordok. És igen, piros nadrághoz piros rúzs is kötelező, így csak akkor veszem fel, ha ehhez is elég bátor vagyok. (A lazacszínű sál csak illusztráció, igazából az ugyanilyen színű SBS-em jönne ide, csak az érthető módon nem szerepel a polyvore képtárában.)
Az augusztusi Barka-féle közös kötés az oka mindennek, azaz annak, hogy meghorgoltam x+egyedik SBS-em. Ott láttam ugyanis egy lágyan eső, selymes SBS-t, ami mint kiderült, Alize Bellából volt. Csipkekendő pamutfonalból – ha nem láttam és fogtam volna saját kezembe, nem hittem volna, hogy lehetséges.
Szerencsére volt még a múltkori babatakaróból kb. két gombolyag a színátmenetesből és valamennyi az egyszínűből is. Az egyszínűből lett az utolsó sor – nem mondom, hogy szegély, mert annyira nem nagy szám, alig tűnik fel, hogy eltér a kendőtesttől.
Ez a kendő egyszerűen tökéletes, egész biztos fogok még más színűt horgolni ilyen fonalból. És bár világosabb, mint az őszi táskám, de a Szandi-féle zakóm tökéletes közbülső láncszemet képez a sorban: visszafogott drapp kendő, visszafogott lila zakó, sötét barnáslila táska. Mintha stylist válogatta volna, pedig csak a véletlen.
A Drops Alpaca után a Limát is szeretném egy kicsit sztárolni – szerintem megtaláltam a jövőbeli egyik kedvenc fonalamat. Vastagsága pont kényelmes, nagyon finom tapintású, egyáltalán nem szúr és szép a színskálája. Ez itt a pisztácia árnyalat, szerintem inkább zsálya, de ezen nem veszünk össze. Valóságban kicsit élénkebb, de tényleg csak kicsit.
A fenti képen egy újabb csősál készült belőle, a lentin pedig egy tunikának indult ruha. A tanulság, hogy blokkolásnál ez is jócskán nyúlik. Ebben az esetben combközépig érőből térdig érő lett. Nem bánom, csinos így is. Ha nem haragszotok, most mégsem fényképezkedem benne, talán majd ha 20 fokkal kevesebb lesz. A minta egy Die kleine Diana füzetből való kis módosítással.
Az idei ősz színeivel nagyon meg vagyok elégedve: a vörös, a bordó, a teveszőr jól is állnak, meg szerencsére a meglévő ruháim közül is több újra elővehető. Na, nem mintha amúgy nem venném elő őket, de így legalább trendi is leszek. Csakúgy, mint azzal a majd másfél éve elkezdett sállal, aminek befejezéséhez épp az őszi kirakatok adták meg az utolsó svungot.
Egy régi sál alapján chunky fonalból, 7-es tűvel készült. Sajna a fonal márkájára már nem emlékszem, de az biztos, hogy egy tavaly elkészült vörös sapkámhoz illik tökéletesen: ugyanannak a fonalfajtának az egyszínű és a cirmos változatát kaptam meg egyszer régen, nagyon régen névnapomra. (Egyszerűen nem találom a bejegyzést, még az is lehet, hogy fel sem tettem, végül is semmi különös, egy sima sapka, még dísz sincs rajta.) Összetétele akril-gyapjú keverék közel fele-fele arányban. Ami külön jó: a képen látható bársony blézer, amit több éve turkáltam, azaz ennek a tökéletes hasonmása a D’Orsay kínálatában is szerepel. Mondtam, hogy trendi leszek idén ősszel 🙂
Egy barátnőm mondta, hogy eljön az az életkor, amikor minden nőnek előnyösebb a szoknya, mint a nadrág, ki is röhögtem anno, mondván, mekkora macera az, harisnya, szépcipő, jókislány viselkedés, de x darab őszi nadrág felpróbálása után kezdem belátni, hogy igaza volt. De hogy mégse kelljen annyira vasaltblúzos jókislánynak lenni, szoknya helyett egy ruhával leptem meg magam, kényelmes pamuttopot lehet alávenni, hossza ideális, éljen, részemről jöhet is az ősz!
Egy bíborlila, az idei ősz kedvenc színe (ahogy Áginak ígértem) és egy barna (a láthatónál picit zöldesebb). A gombokat még nem varrtam fel, kíváncsi vagyok, tetszenek-e nektek is ebben a színkombinációban.
Egyébként ezek már igazán téliesek, a fonal gyapjú-akril keverék, az egyik kedvencem. Ha pedig valaki úgy gondolja, hogy praktikusabb lenne egy jobban takaró sál, akkor áthelyezheti a gombot pár centivel beljebb – akkor nemcsak csinos, de igazán be is takarja az egész nyakat.
