Ha figyelmesen megnézitek a blog oldalsávját, feltűnhetett, hogy felkerült egy önismereti csoport hirdetése. Mivel eddig nem voltak hirdetések itt, azt hiszem, illik mondanom erről valamit.
Akik kicsit jobban ismernek, tudják, hogy a horgolás mellett egy másik nagy szenvedélyem is van, ez pedig a pszichodráma. A kettő egyébként nem is áll olyan messze egymástól, mint az elsőre látszik. Ahogy a horgolásban is azt szeretem legjobban, amikor minta nélkül, a saját fejem és szívem után öltögetek, úgy a pszichodráma is a belső szabadság eléréséről szól számomra – szóval mindkettő kicsit freeform. Ezenkívül mindkettő terápiás hatású: a horgolás nyugtat, sikerélményt ad, hozzákapcsol egy közösséghez, a dráma pedig játékkal, mozdulatokkal, kapcsolatok megjelenítésével és a csoporton keresztül juttat el saját magunkhoz. Hosszú évek alatt szívügyemmé vált a dráma, így most kimerészkedem és összekötöm ezt a két területet az életemben, az anyahajót és a drámát. Ha van kedvetek, kattintsatok a linkre vagy az oldalsávban lévő képre!
A posztban lévő fotóért pedig ezer köszönet Varga Nórának, akinek nem mondtam, mégis ráérzett, hogy a hajó és a graffiti egyetlen képen mennyire pontosan kifejezi ezt a kettősséget!