Volt egy csodaszép horgolt díszpárnánk, amitől egy idő után el kellett búcsúznom, mert még anyai szemeimet is irritálta, hogy mennyire kinyúlt, kibolyhosodott. (Amiből az is a tanulság, hogy minden fonalról kétszer kéne kritikát írni, egyszer amikor meghorgolja az ember, egyszer meg egy év használat után.) Szóval kellett egy új párnahuzat, és ez úgy fél év önnyomasztás után sikerült is.
Voltak ugyanis horgolt granny négyzeteim, valamikor régen készítettem ezeket maradékokból. Mindig felülök a Pinterestes ötleteknek, hogy maradékokból mennyi mindent lehet készíteni, csak az a nagyon relatív, hogy kinek mi a maradék. Ami nekem az, abból max. egy zseb jön ki, nem valami nagyobb darab. Szóval ott volt a nyomasztó párnabelső és a nyomasztó négyzetkék, és ebből a nyomás elég nagyra növésekor az lett, hogy elszántam magam a négyzetek összehorgolására. Ugyan nem lett elég, de azért még felhajtottam némi passzoló színű maradékot és kiegészítettem. Volt egy gyakorlatilag megkezdetlen gombóc 100 grammos Kacskaringós akrilfonalam, abból horgoltam erhp-kból hátlapot a párnának. Ez így most tehát dupla hasznos, se a négyzetek nem nyomasztanak tovább, se a csupasz párnabelső. Felfedeztem viszont fotózáskor, hogy a zöld pléd elég ramaty állapotban van, sürgősen kell egy takarót is horgolnom. Úgyhogy megvan a következő nyomasztásforrás, biztos, ami biztos!
