Posts Tagged with okos játék

Most másodszorra van nagycsoportos a családban és én kifejezetten szeretem ezt az évet. Egy nagycsoportos már elég okos ahhoz, hogy kicsit nívósabb társasjátékokat lehessen vele játszani, mint a Csigafutam vagy a Bob mesteres zsetongyűjtős. A nagycsoportos már érdeklődik, kacérkodik a tudással, de a tanulás még nem kötelesség és nincs igazi tétje.
Igaz, hogy a nagycsoport már szeptember elején elkezdődött, de olyan igazi érdeklődő, lelkes, kíváncsi nagycsoportosunk úgy három hete van. K. tényleg úgy változott meg, hogy reggel felkelt és közölte, hogy most titkosírást készít. Előtte héten még közölte, hogy ő ovis, a játszás a dolga és nem érdeklik a betűk, mert az iskolás dolog. Tavaly még tiltakozott, amikor be akartuk íratni az ovis festőkurzusra, most meg reklamál, hogy csak dobolni járhat, kórusba nem. (Járhatott volna, ha időben szól, mert ilyen jófejek vagyunk. Remélem, januártól majd beveszik.)

Elkezdték érdekelni a számok is, úgyhogy kapóra jött a Vigyáz(z)6 kártyajáték. A full verziója inkább Do tudásszintje, de az a jó, hogy a kártyákat saját szabályok szerint is lehet használni.
Az eredeti játék lényege, hogy midig öt sorban növekvő számsorrendben kell lerakni a lapokat. Van benne szerencsefaktor is és persze vetélkedés a játékosok között, de a taktikázás még másodikos sorban nem várható el. Egyelőre azt tanuljuk, hogy melyik szám a nagyobb. Most lehetne azt mondani, hogy ez nem valami nagy szám, de kétnyelvű gyerek esetében ez sem olyan egyértelmű. Do ugyanis  jobban beszél magyarul, mint németül, viszont németül számol és fejben magyarra fordítja az eredményt. De amíg magyarul az első számjeggyel kezdjük a kiolvasást és a másodikat másodszorra mondjuk, addig németben ez pont fordítva van. Így lehet, hogy bár pontosan tudja, hogy 14+14 az 28, de 82-t mond, ha gyorsan vágja rá. Szóval ez a melyik nagyobb, melyik kisebb, pláne, hogy ki kell mondai hangosan a számot, jelent némi kihívást.

Hogy K. mikor tanulta meg, hogy mikor nagyobb és mikor kisebb egy szám, az se én nem tudom, se ő.
(- Te ezt honnan tudod?
– Hát, az óvodában nem tanultuk.
– Akkor magadtól?
– Nem tudom, nem vettem észre, csak tudom.)
Azért bőven vannak még tévedések, amelyek egyébként arra vezethetők vissza, hogy ovis korban még nem tulajdonítanak a gyerekek jelentőséget annak, hogy valami jobbra vagy balra, felfelé vagy lefelé áll. Így pl a 25 és az 52 a kártyákon használt betűtípussal ugyanaz, csak fejjel lefelé és tükrözve, tehát K. szerint egyforma számok.

Kétféle light-szabályt találtam ki a Vigyázz6 kártyáihoz, mindkettőnek az a lényege, hogy el kell dönteni, két szám közül melyik a nagyobb.

Az első verzióban én mutatok két lapot, mindkettőn egy szám van. K. kiválasztja a nagyobbat és viszi, én pedig megkapom a kisebbet. Így neki lesz több pntja, tehát nyer, aminek ő örül, engem meg nem zavar.

A második verzió már kétesélyes és kell hozzá szerencse is. Kiosztunk mindkét játékosnak mondjuk 20 lapot. Mindenki hátoldallal felfelé, kupacban tartja a kezében a lapokat és a legfelsőt rakja ki. A nagycsoportos eldönti, hogy melyik lap a nagyobb és aki azt rakta, az viszi mindkét kártyát. A vitt lapokat külön gyűjtjük, s a végén megszámoljuk, hogy kinek van több lapja.

A harmadik verzióban már taktikázni is lehet, ez a haladó szint. Mindenki ugyanannyi lapot kap (mondjuk 15-öt, lényeg, hogy tudja tartani a nagycsoportos is kézben.) és látja is, hogy milyen lapjai vannak. Szintén minden körben két lapot játszanak ki a játékosok, de ők választják ki, hogy melyiket. Amit kijátszanak, azt először hátlappal felfelé teszik az asztalra, majd egyszerre felordítják. Nagycsoportos kiválasztja, hogy melyik a nagyobb lap és aki azt rakta, viszi mindkettőt. A taktikázás ott van benne, hogy egy 18-as lappal is lehet nyerni, ha a másik 9-est rak és egy 98-as is veszt, ha a másik 103-at tesz. Ha tehát észreveszi az ember, hogy a másik először a nagy lapjait teszi ki, akkor értelemszerűen a legkisebbeket fogja kirakni és egyúttal elveszteni is. Bár igaz, ha a másik random dobálja a kártyákat, akkor nem nagyon működik a taktika.

A játék előnye, hogy mivel nem az összes lappal játszunk, akár 5-10 perces köröket is csinálhatunk. Persze ha van kedve a nagycsoportosnak, akkor akár egy fél délutánt is el lehet így tölteni. Már ha a szülőnek nem lesz addig kiütése az unalomtól, ami engem úgy 25 perc után fogott el.

Hosszú szünet után végre ismét visszatérek az okos játékok témájára. Némi öniróniával azért azt is hozzá kell tennem, hogy az a tény, hogy az ember okos játékokat játszik a gyerekeivel, nem jelenti azt, hogy ők aztán okosan viselkednek, nem verik szét egymást ok nélkül és az asztalnál lemondanak a WC-vel kapcsolatos szavak használatáról. De legalább az okos játékok ideje alatt megvan az embernek az az illúziója, hogy a nevelés az egy értelmes dolog.

A következő játékokhoz semmilyen eszközre nincs szükség és bármilyen rövid idő áll rendelkezésre, érdemes elkezdeni. Hosszú autóutak strukturálására is tökéletesen megfelel.

1. Szótagtapsolás: Anya/apa mond egy hosszú szót, a gyerek pedig újra kimondja szótagolva, s minden szótagra tapsol egyet. Végül azt is megmondja, hány szótagú volt a szó. Kezdjük két-három szótagú szavakkal és fokozatosan vegyünk egyre hosszabbakat. Ez egyébként a szülőnek is kerül némi agymunkába, pláne, ha magunknak kiszabjuk azt a nehezítést is, hogy csak egy bizonyos témában mondunk szavakat.

2. Hangdetektív: Hol hallod a “t” hangot? Szó elején, végén vagy szó közben? – kérdezi a felnőtt és mond olyan szavakat, amelyekben szerepel “t”. A gyerek minden szó után megmondja, hol hallotta a feladatban szereplő hangot. Persze lehet nehezíteni is, például olyan szót mondani, amiben nem szerepel egyáltalán, vagy olyat, amiben csak hasonló hang szerepel (esetünkben “d”). Ekkor aztán be is lehet vezetni a zöngés-zöngétlen mássalhangzópárokat is azzal, hogy a torkunkra tesszük a kezünket a két hang kimondása közben és érzékeljük a különbséget. Na de ez már igazán szorgalmi feladat, a lényeg, hogy a hang helyét megérezze a gyerek. Nem is olyan egyszerű, mint felnőtt fejjel gondolnánk. Persze ha egy hanggal végeztünk, rögtön jöhet a következő. Mássalhangzót és magánhangzót egyaránt kereshetünk.

3. Kezdőhang: Milyen hanggal kezdődik a “kutya”? Persze K-val. De eleinte nem kell meglepődni, ha a gyerek az első magánhangzót gondolja kezdőbetűnek. Így csak türelem, gyakoroljuk ezt is, s ha meguntuk, térjünk át az utolsó hang keresésére. Ez már jóval bonyolultabb az ovis korosztály számára.
Mindhárom játék az írástanulást segíti majd a maga idejében, de már nagycsoportban is játszható.

Az átmeneti egykeség csak lábjegyzet az okos gyerek témához. Ahány egyedüli gyereket ismerek ugyanis, mind rettentő intelligens. Az első gyerekek is valahogy okosabbnak tűnnek, mint a másodikak. Saját gyerekeimnél is az a benyomásom, hogy Do ugyanannyi idősen sokkal többre volt képes, és gyakorlatilag mindenben jobb, mint K. Nem zavart ez a tény, de attól még ott volt és úgy tűnt, hogy tény. Múlt héten először életemben K-val két napot kettesben töltöttünk. Azaz nem teljesen kettesben, de legalábbis a Bécs-Bp vonatúton kétszer három órát és később még pár órát kettesben voltunk. Eközben rá kellett jönnöm, hogy a gyerekem abban a pillanatban, hogy kivesszük a kisebb testvér szerepéből és kvázi egyke lesz, éveket ugrik beszédben, gondolkodásban, viselkedésben. Nyoma sincs a dacnak, hisztinek, raplinak, nyugodt és jókedvű lesz, cseveg a vonaton, udvarias, végig játszik – Ausztriában németül, a határt átlépve magyarul szövegel, empatikus, folyékony, értelmes mondatokban telefonál (egy héttel azelőtt is még bármely dadaista költő megirígyelhette volna a telefonon lenyomott szövegeit.) és úgy általában: pontosan olyan érett, mint Do volt ilyen korában. Ez az állapot egészen addig tartott, amíg újra haza nem értünk és újra be nem csúszott a kistestvér szerepébe. Megnyugtat azért a tény, hogy nem az én hatásomra történik a visszafejlődés, hanem Do megjelenésének hatására. Nincs csattanó, hiszen az egykeség már nem opció és elválasztani sem fogom emiatt rendszeresen a gyerekeket. De legalább már tudom, hogy a látszatnak K. esetében semmi köze ahhoz, amit ő valójában tud és amilyen ő valójában.