Ez a kendő is egy a lassan készülők közül, amelyeket az UFO-leszámolási akcióm keretében végre sikerült befejeznem. Do egykori furulyatanárjának lett volna búcsúajándék – ehhez annyit, hogy két éve abbahagyta a furulyatanulást. Szerencsére azért el fogjuk tudni érni a célszemélyt, aki valószínűleg már lemondott arról, hogy valaha is megkapja a királykék kendőjét. A szín az ő választása, a minta az enyém – hozzá valamilyen modernebb mintát kerestem, nem a hagyományos csipkést.
Az alapminta ebből a könyvből van, ez a címlapmodell. Egyébként nagyon haladós technika, tulajdonképpen néhány nap alatt horgoltam, csak elhúzva két évre. Rengeteg háromráhajtásos pálca az odasorokban, a visszasorokban pedig rövidpálca. Csak éppen én kicsit belevariáltam, és nem csücsöktől végig növekvő kendőt csináltam belőle, hanem a felénél elkezdtem visszacsökkenteni a sorok hosszát. Ez elvileg egyszerűnek tűnt, de mire rájöttem, hogy hogy lesz jó, bontottam is párszor és akkor félre is tettem az egészet úgy 23 hónapra, aztán amikor megint nekiveselkedtem, már gyorsan ment megint.
A fonal Lang Yarns Merino 120, nagyon jó alapfonal, nem először használtam és nem utoljára. Egészben így néz ki, szerintem nem annyira vállkendőnek való fazon, sálnak jobban néz ki, mert a mélysége nagyon nagy a szárnyfesztávolságához képest – bár ezt lehet, hogy csak a 158 centim mondatja velem.
A minta egyébként nagy kedvencem lett, szerintem fogok még vastagabb fonalból az eredeti leírás alapján aszimmetrikus kendőt is horgolni belőle.
