Sikerült már végeznetek a húsvéti sonkával? Ha nem, akkor hasznát vehetitek az alábbi kedvenc receptemnek. Elárulom, hogy én rögtön húsvét másnapján szoktam ezt főzni, nem kockáztatom meg, hogy esetleg nem lesz maradék sonka, annyira szeretem, sőt, néha év közben, húsvéttól telejsen függetlenül is veszek sonkát és elkészítem ezt az ételt.
Maga a ragu teljesen egyszerű: a sonkát kockára vágom, a zsíros részeit zsírjára sütöm serpenyőben, majd hozzáadom a felkarikázott zöldhagymát (zöldjével együtt) és a húsos sonkakockákat egész kevés (4 evőkanálnyi) folyékony tejszínt adok hozzá. Szerintem ezt külön sózni, fűszerezni nem kell.
A nokedlit én úgy készítem, hogy 20 deka liszthez egy tojás megy és annyi víz, hogy jó legyen az állaga – és ezt a mennyiséget lehet többszörözni a jóllakatni kívánt társaság méretétől függően.
A salátát nem bonyolítottam túl, nincs rajta öntet, sem fűszer, egyszerűen csak felvágtam pálcikára a retket. Nekem ez a recept maga a tavasz! Jó étvágyat!
Nem tudom, ismerős-e nektek az a jelenség, hogy bizonyos hozzávalók egyszercsak megjelennek a kamrapolcon/szekrényben/fiókban, és már egy héttel később is teljes az értetlenség, hogy mit keresnek ezek itt. Nálam ezek tipikusan távolkeleti konyhai alkatrészek, úgyis mint adzukibab vagy most éppen a sobatészta. Olvastam nyilván egy receptet, amihez kellett sobatészta, hetekkel utána megörültem neki, hogy kapható, betáraztam, aztán nem találtam meg a receptet vagy nem is kerestem. Aztán eltelt egy év és közeledett a lejárati dátum – bár mit tud lejárni egy száraztésztán. Mindegy, nekiveselkedtem és kerestem receptet hozzá. Elég kiábrándító volt olvasni, hogy gyakorlatilag egy sima levesbe mártogatva szokták ezt a tésztát enni, bár igaz, hogy meg van bolondítva egy kis szójaszósszal meg mirinnel a leves. Na de mirint égen-földön nem kaptam, szóval titkos megkönnyebbülésemre ezt az alapverziót el kellett vetnem. Így a recept abszolút nem autentikus, mindössze annyi keleties van benne, hogy só helyett szójaszószt használtam és megszórtam szezámmaggal. Viszont a gyerekek is megették, az ilyen receptek pedig érdemesek a megörökítésre.
A sobatészta egyébként hajdinalisztből van, így extra egészséges és mégsem “túl egészéges” az íze – ahogy a gyerekek nálunk a teljes kiőrlésű tésztát jellemzik. Forrásban lévő vízben 4 perc alatt készül el, igazán villámgyors.
A feltéthez harminc deka friss lazacpisztrángot használtam, nyilván ízlés szerint mindenféle filézett friss hal jó hozzá. A halszeletet kisebb kockákra vágtam és serpenyőbe, egy evőkanál olvasztott vajra tettem. Szintén hozzáadtam egy répát hosszú, vékony csíkokra vágva. Egyenletesen leöntöttem az egészet egy citrom kifacsart levével. Kevergettem egy keveset, hogy színe legyen, utána pedig öntöttem rá egy deci fehérbort és lefedtem, hogy teljesen átpárolódjon. Amikor nagyjából késznek ítéltem meg, még megszórtam egy kevés csírával, egy evőkanál pirított szezámmaggal és kis szójaszósszal beállítottam az ízeket.
A feltétet és a leszűrt tésztát egy tálban összekevertem, a felnőtt részbe pedig még egy kevés ruccola is került. Most elfogyott a minekisvettem sobatészta, de attól tartok, ez a nem autentikus recept annyira bejött nekünk, hogy hamarosan megint lesz otthon soba. Addig azért megpróbálok valamit az adzukibabbal is kezdeni, az is már lassan iskoláskorba lép.
Hihetetlen, hogy a mínuszokból mennyire gyorsan lett szinte nyár! Mondjuk nem panaszkodom, nekem ez pont megfelel így meg ennél melegebben. A tányérokban is egyre több a zöld, mára két receptet hoztam – ha már megint ekkora szünetet tartottam a posztolásban.
Az első egy majdnem szimpla gombás rántotta, viszont mivel shiitake gombával készítettem, így különösen jó íze lett. A tetejét snidlinggel és lencsecsírával szórtam meg. A csíráztatásról itt írtam régebben egy posztot.
A másik zöld étel egy izgalmas kísérlet. Életemben először próbáltam ki a kucsmagombát. Kiderült, hogy jobban is felhasználhattam volna, de nem abban az értelemben, hogy ez ne lett volna finom, hanem lett volna olyan recept, amiben jobban érvényesül az íze. Viszont ebből az a jó hír következik, hogy ebbe a receptbe ezek szerint bármilyen gomba megfelel, a legegyszerűbb sampinyon is.
Egy sütőedényt kibéleltem levelestésztával. Serpenyőben fokhagymásan vajon lesütöttem egy nagy salátástálnyi friss spenótot, 10-12 cm póréhagymát karikára vágva és néhány fej felszeletelt gombát pici sóval, borssal fűszerezve. Hozzákevertem egy nagy felvert tojást. Rátettem a spenótos gombát a leveles tésztára és addig sütöttem, amíg a leveles tésztának szép színe lett. Ekkor megszórtam az egészet kockára vágott fetával, még néhány percre visszatoltam a sütőbe. Remek és elég gyorsan elkészülő vacsora. Egyetek sok zöldet tavasszal, emeli a hangulatot 🙂 Jó étvágyat!
Vasárnapi ebéd még ilyen gyorsan nem készült, mint ez a köleses cékla. A cékla és a köles főzési ideje nagyjából megegyezik, így semmi mást nem kellett csinánom, mint fejenként másfél céklát és két evőkanál kölest egyszerre feltenni főzni. A kölest előtte megmostam, a céklát meghámoztam, felkockáztam. A főzővizet úgy számoltam, hogy először annyival öntöttem föl, amennyi ellepte, aztán figyeltem és kb 8-10 perc múlva még egyszer utántöltöttem – leginkább saccra. Sót, kevés szárított levesfűszert (sótlan, bio) és bazsalikomot tettem bele. A köles szépen magába szívta a vizet és teljesen puha volt az egész 20 perc múlva, ahogy a cékla is.
Külön serpenyőben megpirítottam a szezámmagot, tálaláskor megszórtam ezzel a céklás kölest és még pár szem főtt gesztenyét is tettem mellé. Lehet tupírozni juhsajttal vagy reszelt parmezánnal, de nem muszáj, önmagában is gazdag, finom íze van.
Maradékfelhasználós főzéskor szinte mindig a serpenyős mindenesnél kötök ki. Ebben például volt fél fej vöröshagyma, egy póréhagyma zöld szárának utolsó 10 centije, 6-8 fej gomba, három sárgarépa és egy fej cékla. Kókuszolajon először a hagymákat, majd a többi zöldséget kevergetve pirítottam kb 4-5 percig, aztán fedő alatt puhítottam. Csak kevés sóval és borssal fűszereztem, meg a legvégén egy evőkanál szárított borsmentával. Amikor a zöldség megpuhult még hagytam kicsit odakapni, majd tettem bele 70 gramm felkockázott juhfetát és megszórtam az egészet szezámmaggal. Ez nálunk két adag, bár el tudom képzelni, hogy nagyobb étkűek inkább másfél adagnak mondanák. Mindegy, a maradék az maradék, de természetesen szabadon növelhető a zöldségek mennyisége.
Ahogy biztos észrevettétek már, volt egy hosszabb főzősszünetem, ezért is hanyagoltam el a hét-főzz sorozatot. Nincs garancia, hogy mostantól minden jobb lesz, de vannak kecsegtető jelek. Szombaton például ezt a halas curryt főztem, viszonylag terv nélkül, azaz csak közben dőlt el, hogy ez lesz belőle.
Először is feltettem egy bögre rizst főni, aztán egy másik lábosban beluga lencsét. A lencse mennyisége egy átlagos méretű vizespohárban kb 2 centi volt az aljától, ehhez háromszoros mennyiségű vizet öntöttem és csak kevés sóval ízesítettem főzés közben. A beluga lencse kb 30 perc alatt megpuhul előzetes áztatás nélkül is.
Egy serpenyőben kókuszolajat melegítettem, beleszórtam egy tk római köményt, fél nagy fej vöröshagymát megpároltam rajta, majd hozzáadtam még két gerezd fokhagymát. Személyenként 10-12 deka filézett friss halat felkockáztam, besóztam, borsoztam, megforgattam lisztben és a serpenyőbe tettem a hagymához. Kevergetve arra figyeltem, hogy a halkockák minden oldalról kifehéredjenek, majd egy kicsit hagytam megpirulni. Megszórtam kb három tk curryvel, kevés kurkumával, jól összekevertem az egészet és felöntöttem 125 ml kókusztejszínnel (ez egy egész kis konzerv adagja). A már kész főtt lencsét is hozzáadtam. Hagytam átmelegedni az egészet, ekkor még beletettem két tk garam masalát és belefacsartam kb negyed citrom levét.
Benéztem a hűtőbe, és azt vettem észre, hogy szinte minden zöldség, ami otthon van, zöld színű. Nem gond, tökéletesen passzol az ebédről maradt quinoához, és mivel mindegyik fajta villámgyorsan megpuhul, 10 perc alatt kész volt a vacsora.
Felkarikáztam három újhagyma szárát (a zöld részt is), egy maréknyi zöldspárgát és megmostam, összetéptem annyi spenótlevelet, amennyi egy tésztaszűrőbe belefért.
Először megpároltam a hagymát vajon, aztán hozzáadtam a spárgát és a spenótot is. Fedő alatt 2-3 percet puhult saját levében. Akkor belekevertem a főtt quinoát és kb 8 deka juhfetát, még picit összemelegítettem, majd tökmaggal megszórva tálaltam. Az adag mérete a quinoa mennyiségétől függ, mi ketten laktunk jól belőle.
