A nyár nem az én évszakom, ami a főzést illeti. A nappali-konyhánk déli fekvésű, ami remek télen a szobanövényeknek, de amikor tartósan 25 fok felett van a nappali hőmérséklet, akkor elkezd a lakásnak ebben a részében elviselhetetlen hőfok uralkodni egész nap, és még éjjel se sokkal jobb a helyzet. Júniustól augusztusig kerülöm a tűzhelyet, amikor csak lehet. Praktikus ilyenkor egy nagyobb adagot készíteni egyszerre olyan ételből, amit aztán hidegen is lehet fogyasztani. A sima leveles saláta is remek persze, de nekem a jóllakáshoz azért hosszútávon több kell, és a quinoaalapú saláták pont ezt a többletet adják. A quinoa amúgy remek fehérjeforrás is, de a lényeg, hogy elég semleges ízű alapanyag ahhoz, hogy szinte bármilyen alapanyaggal keverve finom legyen. Akár édes ízekkel is kombinálható, de erről majd máskor.
Ehhez a salátához először is háromszoros mennyiségű sós vízben puhára főztam a quinoát (2 adaghoz egy dl nyers quinoát számoljatok, ezt lehet többszörözni). Az ízt pedig a következő serpenyős zöldség adta: nemrég csináltam töltött gombafejeket, a két doboz gombából megmaradt tönköket karikáztam fel ehhez a salátához, valamint anyi szárzellert, hogy felkarikázva három maroknyi legyen. Ez a mennyiség is a két adaghoz értendő. Két evőkanálnyi olvasztott vajon serpenyőben kevergetve pirítottam a zöldségeket, a végefelé egy citrom levét is ráfacsartam, borsoztam. Felkockáztam kb. három ujjnyi fetát. A zöldséget és a fetát a quinoához kevertem. Apróra vágtam 5 mentalevelet és 5 szál petrezselymet, ezeket is belekevertem a salátába. Fantasztikus friss ízt adnak a zöldek, nyugodtan mehetett volna bele még több mentalevél de most ennyi volt itthon.
Ha nagyobb adagot készítetek és nem fogy el egyszerre az egész, hűtőben, lezárt dobozban 3 napig is eláll (lehet, hogy tovább is, de erre még nem került sor.) Hidegen is finom, de persze meg lehet melegíteni is, ha valaki nem kerüli a tűzhelyet ebben a hőségben.
Régen jelentkeztem utoljára főzős bejegyzéssel, aminek oka, hogy az utóbbi hónapokban a jól bevált és már posztolt receptjeimet főztem általában. Ez február második hetétől annyiban változott, hogy már nemcsak magamnak kell ebéddel készülnöm, hanem Do is otthonról visz magával meleg ételt keddtől csütörtökig, pénteken pedig ugyan nem viszi magával, de otthon ebédel. Neki pedig nem egyszerű főzni, jóval többet kell gondolkodnom hozzá.
Az egész úgy indult, hogy valamikor nyáron-ősszel rájött, hogy nem szeretne húst enni. Az ok nagyjából ugyanaz, mint nekem is volt kamaszkoromban: látta egy filmben, milyen állapotok vannak a húsiparban és megundorodott tőle. Az undor ellen sokat nem lehet tenni, szóval átbeszéltük, hogy kábé mit és hogyan kellene táplálkozni, hogy mégis elegendő fehérjéhez meg vashoz jusson. Szerencsére a halászatról még nem tájékozódott, meg mondjuk egyébként is igyekszünk fair halászatból származó halakat enni, így azért nem annyira lehetetlen a változatos főzés. Ami viszont megnehezíti a dolgot, hogy a zöldségek közül is rengeteg van, amit nem szeret. Így eltelt fél év menzázással, és félév végén megpendítette, hogy igazából a vegetariánusoknak szánt ételek elég egyhangúak, meg egy csomó mindent nem szeret, ami a menzán van, úgyhogy a szünet után nem szeretne ott enni. Ha ez egy évvel korábban van, akkor megvonom a vállam és azt mondom, hogy ez van, ezt kell szeretni. Most viszont tökéletes a csillagok együttállása, otthonról dolgozom, ráadásul csökkentettem a munkaidőm félállásra, és még csak nem is utazgatok havi egy-két napnál többet, így tudtam válalni a napi szintű főzést. Éljen!
S hogy ezt miért fejtem ki ilyen hosszan? Mert egy hónap elteltével óriásit léptünk előre – és remélem, ezzel sok rosszevő gyerek szüleinek adok egy kis reményt. Az első hét előtt megbeszéltük és felírtuk, hogy milyen ételek, alapanyagok kapnak zöld lámpát. Nem volt hosszú a lista. Egy szakácskönyvet is Do kezébe adtam, hogy jelölje be azokat a recepteket, amelyeket ehetőnek vél. Ezen a nyomon indultam el. Az első héten csak tuti dolgokat főztem, amiket otthon is megeszik: gombás rizottót, kéksajtos tésztát és paprikával és sajttal töltött tortillát. Aztán vérszemet kaptam és csináltam egy párolt savanyúkáposztás gnocchit, serpenyős zöldséget, amiben volt olyan zöldség is, amit addig nem evett, tepsiben sült céklát, zellert, krumplit és édesburgonyát. A vicc egyébként az, hogy ezeket az ételeket a cékla kivételével már babaként megette, csak aztán a közösségi étkeztetésbe került, ahol hirtelen kiderült, hogy ez sem ehető meg az sem. Így most újra elkezdtük a rászoktatást és nicsak, sikerül.
Az étel szállítására egy csini rózsaszín termoszos éthordót vettem, nyilván fontos volt, hogy jól nézzen ki. Emellett melegen is tartja az ételt és szag- valamint cseppmentesen zár. Nem mondom, hogy reggel nagyon lelkes vagyok a félálomban melegítéstől, de nem is annyira vészes, mint képzeltem.
És akkor ha még mindig van itt valaki, akkor hoztam egy szintén jól szállítható receptet mára: a sütőtökös diós tésztát.
Szélesmetéltet használtam, de a masnitészta is tökéletes hozzá. Ezt külön megfőztem.
A hokkaidó tököt megmostam, kibeleztem és apró kockákra vágtam a héjával együtt. Seprenyőben kevés vaj és víz keverékén megpuhítottam, borsoztam. A serpenyőben lévő puha tökre még mindenféle maradék sajtokat szórtam, volt közte markánsabb ízű kéksajt is, valamint főzőtejszínt löttyöntettem rá, hogy valami leve is legyen. Kis kevergetés után a tökös-sajtos szószt ráöntöttem a kifőtt tésztára, összekevertem és még pár szem dióval és szárított zellerzölddel megszórtam.
A szárított zellerzöld egyébként a legjobb barátom mostanában. Ha szárzellert veszek, egy részét mindig kirakom tányérra és hagyom megszáradni, majd egy kis műanyag dobozban tárolom. Szinte minden sós ételnek használ, ha rámorzsolom.
Ha van kedvetek, írjátok meg az anyahajó Facebook csoportban, hogy nektek mi a kedvenc jól szállítható vega ételetek! Jó főzőcskézést!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, bennem vasárnap délután négy körül megszólal egy halk, de kitartó riasztó: közeleg a munkahét kezdete. Persze ez önmagában még nem lenne annyira riasztó, mivel viszont nincs a munkahelyemen menza, a közeli kínai büfét meg már eléggé unom, ilyenkor elkezd zakatolni az agyam, hogy akkor most mit is fogok enni egész héten. Nem árt ezzel tényleg foglalkozni, ugyanis azt már megfigyeltem, hogy ha nincs tervem, akkor általában a túrósbatyu, csoki, banán szentháromságával próbálom az éhségemet csillalpítani. Nem rosszak ezek, csak kiegyensúlyozott étkezésnek nem nevezhetőek.
A hétfő általában még az egyik legjobb nap szokott lenni, legtöbbször ugyanis marad valami vasárnapról, amit jól el lehet csomagolni. Ma például penne szósszal. A szószban cukkini, shiitake gomba és passzírozott paradicsom van, nem is rossz elsőre. Ha kis reszelt sajtot is viszek dobozkában, akkor egész kiegyensúlyozott étel segít átvészelni a hétfőt.
A péntek szintén a főzésileg egyszerűbb napok közé tartozik, mert ilyenkor általában nem maradok olyan későig, azaz a lunchboxos ebéd lehet valami egyszerűbb. Péntekre kedvencem a hummuszkrém, viszek mellé egy zsemlét és feldarabolt répát, almát, sajtot. Este pedig lehet valami komolyabbat főzni otthon, ahol nem szempont, hogy jól szállítható legyen.
Így már csak három nap marad. Ha egyik nap készítek sütőben magától sülő fasírtot, akkor ahhoz mondjuk szerdán főzhetek egy vöröslencse-főzeléket, csütörtökön pedig egy villámgyors wokos zöldséget, például sárgarépából, jégcsapretekből és kínai kelből joghurtos öntettel. Ez utóbbi így készül: Személyenként egy maroknyi csíkokra vágott kínaikel, egy marék gyufaszálra vágott sárgarépa és ugyanennyi szintén gyufaszálra vágott jégcsapretek szükséges. Wokban kevés olvasztott vajon (vagy kókuszolaj, mogyoróolaj is tökéletes) kevergetve pirítjuk néhány percig a zöldségeket – nyugodtan maradhatnak roppanósak. Sóval, pici borssal, szárított zellerrel fűszerezzük, a lunchboxba téve pedig egy deci natúr joghurttal leöntjük. Külön szoktam csomagolni a fasírtot és pici dobozban vegyes magvakat (szezám, dió, napraforgó például) – ez így együtt fejedelmi, ugyanakkor elég gyorsan elkészíthető étel.
Már csak a keddi napot kell megoldani, ehhez e héten a hűtőben lévő maradék hokkaidó tököt használom fel, hétfő este sütőtökös rizottót fogok főzni. A rizottó ugyan kicsit lassabb muzsika, viszont lehet belőle nagy adagot készíteni, így megoldható belőle egy vacsora és egy csomagolható ebéd is. Itt egy csalós verzió receptje, itt pedig egy általános rizottó recept, amit bárhogy lehet csűrni-csavarni.
Ezek mellé persze még lehet magvakat vinni vagy feldarabolt gyümölcsöt, és akkor máris egyszerűbb kibírni folyamatos csokizás nélkül a napot. Bár tudom, ez csak az én problémám, amúgy csupa erős akaratú ember él a földön rajtam kívül 😉 Kellemes hetet nektek!
