Ez a sálnak indult szőttes volt az első takácsmintázásom Judit szövőműhelyében. Elég sokáig tartott, mire kirojtoztam, és ez nem véletlen. Amennyire tetszik másokon egy vajszínű, natúr kendő, annyira nem tudom elképzelni, hogy én hordanám. Elajándékozni mégsem akartam, pont azért, hogy az első megmaradjon összehasonlításként. Ott lapított a szekrényben azóta is és várta az ihletet.
Az a szerencséje, hogy az új lakásba nem fért be a régi négyzet alakú asztalunk, ahhoz ugyanis arányaiban nem passzolt sehogyan sem. Ehhez a kisebb hosszúkáshoz már sokkal jobban megy, így végül asztali futóként végezte. Picit népies lett ezzel a zöldes fonallal, emiatt se vagyok boldog 100%-osan. És úgy egyáltalán, a gombolyag sokkal inkább nézett ki mályvásnak, mint zöldesnek (Zauberball átmenetes zoknifonal), de valahogy úgy alakult, hogy mégis a zöldből került több a sálba. A képen a középső mályvás csík egy talán Ninathread maradék, ezzel probáltam menteni a menthetőt.
Nem mondom, hogy nem tetszik, mert úgy egyébként játékos a szimmetriája, izgalmas a színek változása, meg szőni jó volt, nem terveztem túl és kísérletezgettem is közben, szóval jó érzésem kapcsolódik hozzá, ha ránézek, de nem a végeredmény kinézete miatt.
A széle valószínűleg a fonalak különböző vastagsága miatt elég hullámos lett, de erre mondjuk nem vagyok háklis, végül is nem eladásra készítek.
A fonalakat legjobb tudásom szerint felidézem:
- A natúr Drops Lace
- A zöldes-mályvás átmenetes Zauberball Teezeremonie
- a mályva egyszínű szinte biztosan Ninathread lace, de azért mérget nem vennék rá.
Nagyon kíváncsi vagyok egyébként, hogy a hézagos posztolási szokásaim és a blogkorszak vége ellenére maradt-e még itt valaki, aki olvas. Ha írtok egy kommentet, nagyon megköszönöm, csaerébe ígérem, hogy a következő poszt is már készülget.
