Aki figyelemmel kíséri a Lukács Judit szövőműhelyében zajló életet, az azonnal látja, hogy ezt a sálat nem a múlt héten szőttem. Tavaly tavasszal volt ez a rózsasziromszínű felvetés barna hosszanti csíkokkal. Két sálat szőttem benne, az egyiket egy év alatt sikerült is kirojtoznom, a másikon most dolgozom szorgalmasan. Nagyon kis egyszerű terv volt, a nagyja rózsaszín, és egy-egy keskeny natúr illetve a felvetés barnájával megegyező színű csík került bele váltakoztatva, egymástól egyenlő távolságra. Nekem tetszik és azt hiszem, annak is, aki ajándékba kapta. Cérnavékony pamutfonalat használtam hozzá.
Fonalasok csapdája sokszor, hogy vesszük, vesszük a sok szép, különleges összetételű luxusfonalat, aztán sajnáljuk elhasználni, mígnem egyszer egy kifinomult ízlésű molycsalád úgy nem dönt, hogy ha mi nem, majd ők hasznosítják a kincseket. Velem is előfordult már ez a sztori, szóval azóta inkább erőt veszek magamon és használom, használom, használom a fonalaimat. Bónuszként igyekszem minimálisan növelni a készletet vagy inkább semennyire.
Ennek a sálnak a két fő színe, a padlizsán (kicsit melange-hatású) és a bordó szintén ilyen sokáig tartogatott különleges fonal: bébi alpaka, gyapjú és mulberry selyem keverék Peruból (Mirasol Sulka Legato). Kiegészítettem egy frissen vásárolt Zauberball gombóccal, ez utóbbi az átmenetes csíkos részben található.
Előzetes tervezgetés nélkül szőttem, mert annyira nem tudtam elképzelni, milyenek lesznek ezek a fonalak együtt, hogy inkább hagytam magam vezetni attól, ahogy alalkult a szövet a szövőszéken. A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, úgy érzem, hogy egy minden szempontból hozzám illő óriássál lett belőle. A padlizsán és a bordó a két kedvenc színem és az egész remekül tompítja a kabát élénkpiros árnyalatát.
Júliusban hosszú-hosszú vágyakozás és tervezés után eljutottam Judit szövőműhelyébe. Azért is tartott sokáig eljutni ide, mert hétvégén időpontot kapni nem könnyű, de ez csak a külső ok. A belső ok az volt, hogy nehezen engedtem meg magamnak még egy potenciális hobbit – van már elég így is. És hát igen, jól sejtettem, nem volt elég a kipróbálás. Azóta már voltam egyszer szeptemberben is szőni és még bőven van terv a fejemben.
De ha már hobbihalmozás, azért a szövésnek mégis van előnye a többi hobbimhoz képest. Mivel ezt nem otthon csinálom, ezért egy-egy napot ennek a tevékenységnek dedikálok, és az egy nap alatt valóban elkészül egy “termék”, általában stóla vagy sál. Otthonra marad még a rojtozás, de azért ez nem olyan sok és valahogy nekem sokkal kellemesebb, mint a fonalelvarrás a horgolásban.
Ezt a sálat hajszálvékony pamutfonalból szőttem nagyon egyszerű mintával. Volt A színnel egy egyszínű rész, aztán A és B színnel csíkozva, aztán B színnel egy nagyobb egyszínű, lezárásként pedig három csík A színnel. Juditnál egyébként hihetetlen szofisztikált mintájú kendőket is szőnek a lányok, de természetesen ezt hónapokig, évekig kell gyakorolni, amíg idáig eljut valaki. Azért az egyszerűség nekem kifejezetten tetszett is, és nagyon elégedett voltam a végeredménnyel.
Amikor megtudtam, hogy királykék és fűzöld felvetések vannak szabadon, akkor nyilvánvaló volt, hogy nem magamnak fogok szőni. Először anyukámnak szerettem volna, de ő nem szerette volna, így ideiglenesen hazahoztam. Nézegettem, csodáltam, aztán egyik sógornőm megjegyezte, hogy neki eléggé tetszik, így most majd ő kapja meg, hozzá tényleg illenek ezek a színek.
A szövés mágikus, de tényleg, nagyon egyszerű mozdulatokkal és egy adag monotóniatűréssel lassan, milliméterenként születik a sál. A színe sosem olyan, mint a két fonal színe, hanem a felvetés és a beleszőtt fonal színe keveredik és néha, mint itt a lila részen, szabályosan irizál, vibrál. Most nem áradozom többet, nézzétek meg a közeli képeket, szerintem fantasztikus a színek játéka!
