Posts Tagged with lakás

A csipketerítő második élete

1 hozzászólás a(z) A csipketerítő második élete bejegyzéshez

Hosszas tűnődés után eldöntöttük a nappali színvilágát. Gondolhatná az ember, hogy egy narancssárga kanapé mellett nem sok döntési lehetőség marad, de ez nem igaz. Eredetileg ugyanis a hozzá tartozó szőnyeg narancssárga-piros-pink-padlizsánlila volt  – ami vadabbul hangzik, mint amilyen valójában -, ez azonban egy költözés során gyerekszobai szőnyeggé lépett elő, a nappali meg szőnyeg nélkül maradt. Hasonlóan a szőnyeg által determinált pink szék is a dolgozószobába költözött, ellenben az új helyen a konyha-nappali egy tér, a konyhabútor frontja pedig bézs, s ez újabb irányt szab. Tehát viszlát, pink-narancs-lila, köszöntsön be a félkomoly korszak: a narancs csak bézsekkel és esetleg a narancssárga árnyalataival kombinálódik majd a nappaliban. Legalábbis az elején, amikor még képesek vagyunk kézben tartani a dolgokat.

Ahogy ezt  döntést meghoztuk, találtam néhány remek kerámiát. Semmi magas művészet – egy Caritas-otthon lakói készítették és árulják karácsony előtt. Ha jól látom, az agyagba egy csipketerítőt nyomkodtak, ez adja a mintát, s színük pedig mintha csak a mi nappalinkba készült volna.

 

És ha már a második életeknél tartunk, akkor íme a legremekebb újrahasznosított zsírkréta. Csak mert az aktuális gyomorvírusos kényszerszabadság alatt is el kell valahogy ütni az időt a gyermekkel. (A kényszerszabadság ténye egyébként változatlanul azt jelenti, hogy mérlegelem a második mosógép beszerzésének szükségességét.)

24, 28, 64

17 hozzászólás 24, 28, 64 című bejegyzéshez

24 nappal ezelőtt éjfélkor még rövidujjúban ücsörögtem Firenzében. 28 fok volt nappal, s éjjel se sokkal kevesebb. Még pár nap nyár után – jobb későn, mint soha – Bécsben gyakorlatilag egyik napról a másikra tél lett, az ősz pedig érdeklődés hiányában idén elmaradt.  (A kép tavaly ősszel készült egyébként, akkor ilyen is volt.)
Hogy kicsit tisztába jöjjek a feladat-idő koordinátarendszerben elfoglalt helyemmel, visszaszámoltam a napokat karácsonyig és az eredmény 64, de csak ha 24-ét is napnak vesszük. Annak vettem, mert a sok éves tapasztalat azt mutatja, hogy kevés napon vagyok olyan hatékony, mint épp december 24-én.
Ezalatt a 64 nap alatt egyszer be és egyszer ki fogom dobozolni a lakást, megszervezek két bútortranszportot és azt hiszem, kipróbálom az ikeától való online vásárlást megspórolva ezzel egy decemberi áruházlátogatással járó agybajt.
Most olyan apróságokon agyalok, hogy kezdjem-e el már most a karácsonyi ajándékok beszerzését és költöztessem el azokat is vagy hagyjam költözés utánra, ami viszont azt jelenti, hogy mindent egyszerre a legnagyobb tömegben kell majd intézni.
Meg azon, hogy feladjam-e tévémentességünket vagy húzzam még amíg lehet, s hogy vajon meddig lehet.
Meg azon, hogy mi a fontosabb nekem, a nevem vagy a nemi identitásom – ugyanis egy olyan országban élek, ahol a nevem leírva kivétel nélkül mindenkinek férfinévnek tűnik. Biggyesszek mögé egy -e-t, amiből mindenki tudná, hogy nyugodtan írhat nekem levelet Sehr geehrte Frau AD megszólítással Sehr geehrter Herr AD helyett? Vagy ragaszkodjak ahhoz, hogy engem így neveztek el -e nélkül?
Meg hogy milyen színek között képzelem el a következő éveimet, ha már egyszer annyival nő a lakás alapterülete, hogy kénytelenek leszünk bútorokat venni bele?

Hihetetlen mennyi kérdést vet fel az a perspektíva, hogy várhatóan több évig ugyanabban a lakásban fogok lakni, ugyanazon a munkahelyen fogok dolgozni és nem kell évente új ovit keresni sem. Mivel fogom vajon elfoglalni magam? Persze a kérdés csak karácsony után lesz izgalmas, addig azt hiszem, nem fogok unatkozni.

harsogó színek

15 hozzászólás harsogó színek című bejegyzéshez

Eldöntöttem, hogy méltó jövőt építek egy tucat gyönyörű, színes maradék pamutfonalnak. Ha már sapkák nem lehettek szegények – mert ennél szebb sorsot aligha képzelhet magának egy gombolyag Catania – legalább lépjenek elő párnahuzattá.

Erre természetesen még várni kell, de türelem és nappali fény rózsát terem. Igen, nappali fény, valahogy lámpafénynél képtelen vagyok a színeket normálisan összepárosítani, így ezzel a projekttel csak hétvégén tudok haladni.

Retextil helyett refonal

11 hozzászólás Retextil helyett refonal című bejegyzéshez

Most pár napig úgy fog tűnni, mintha éjt nappallá téve blogot írnék, pedig csak kiskanalanként adagolom, amit az utóbbi időben elmulasztottam, és kihasználom az időzített bejegyzésben rejlő hatalmas lehetőségeket. Szükség is van az előrelátásra, mert a hétvégén véget nem érő születésnapi party lesz, valamint csatlakoztatott Mikulás, és a vendégek egymásnak adják majd a kilincset, és taszigálni fogják egymást, hogy hozzáférjenek a négy darab székünk egyikéhez vagy a négy darab nappalis ülőhelyhez. (Habár a lakás hatalmas, de nem vagyunk sokvendégkompatibilisek. Illetve csak akkor, ha a vendégek a földön is szeretnek ülni és az ölükből esznek.)

Tehát az első, amit muszáj megmutatnom, az a vasárnapi mézesbuli eredménye. Hála Ahamának, ki lettünk okosítva retextil terén, én pedig hazajőve kénytelen voltam kicsit gyakorolni a hurkolásokat. Retextil alapanyag híján fonalnyalábokat hurkolgattam. Hatalmas távlatok nyíltak meg a fonalfalás előtt!

Még azt kellene kitalálnom, hogy mivel érhető el, hogy a széle ne kunkorodjon fel.

A fent látható IZÉ rendeltetési helye egyébként a nappaliban lesz, ahol ronda oszlopok tagolják a teret, mely oszlopok eddig hófehérek voltak, de ez hamarosan már a múlté. A meglehetősen vad színpárosításról annyit, hogy nálunk ilyen a szőnyeg, és gyakorlatilag szinte semmilyen dekoráció nem illik hozzá, ez az első, amire azt mondom, hogy nem ütné agyon egymást a szőnyeg és a falidísz.

Newer Posts