Nagyjából 18 éves korom óta vagyok kávéfüggő. Nem érdekel a koffein, nem fennmaradni akarok a kávétól, nem felpörgetni magam. Nekem a kávé a kuckózás érzése, a meleg folyadék, ami után azért tudok jobban dolgozni, amiért egy bármilyen szünet után jobban dolgozik az ember. Kis oázis a napban, lehetőleg minél többször. Hogy mégse vigyen el a szívbaj, időnként koffeinmentesen iszom, de azért még így is többet, mint kellene. Mióta ötelemes főzőcskézek, ilyen szemmel is nézem az italokat, és sajnos rengeteg jó ötletnek tűnő kávéalternatíváról tudom, hogy nem felel meg az alkatomnak. A vörös tea lenne az egyetlen a forró víz mellett, amit ihatnék korlátlan mennyiségben – milyen pech, hogy sajnos az összes tea közül a vörös az, amit nem annyira szeretek. Gondolhatjátok, mennyire lelkes voltam, amikor nemrég olvastam, hogy a Sonnentor, a kedvenc fűszer- és teaboltom, új terméket fejlesztett, a kurkuma latte port. Rögtön beindult a fantáziám, és persze saját magam akartam előállítani a port, mert hát mi lehetne benne, ami nincs itthon? És igen, sikerrel jártam:
1,5 dl mandulatejet felmelegítettem. (A tej persze akármilyen lehet, én a gabonatejek közül csak a mandulát és a kókuszt szeretem, a tehéntejet meg inkább csak fűszerként használom.)
Beleszórtam egy csapott kiskanál kurkumaport, kikapartam egy 3 centis vaníliarúd belsejét, hozzáadtam egy késhegynyi holland kakaót és egy kiskanál mézet. Még a fazékban, melegen tejhabosítóval megdolgoztam, így lett a sárga folyadéknak egy sárgásfehér habja. Pohárba öntöttem és megszórtam fahéjjal.
Nekem ez a kurkuma latte tökéletesen kivált egy kávét, meleg, habos, és ráadásul a kurkumafogyasztás amúgy is az egyik legjobb dolog, amit az ember magáért tehet. Próbáljátok ki hűvös szombat délutánokon!
