Elkészültek a nyári játék nyereménykitűzői: egy vöröses-narancsos őszies
és egy lilás-pinkes színvilágú.
Mindkettő osztott hímzőből készült, hátlapja gyapjúfilc. A hímzőfonalból készült freeform holmikban különösen azt szeretem, hogy a cérnákat kifejezetten tilos gondosan eldolgozni, a lógó cérnavégek kifejezetten hozzátartoznak a kompozícióhoz.
Kedves nyertesek, írjátok meg a postacímeteket, hogy már holnap postára adhassam!
A sok sapka mellett azért időnként egy-egy kisebb darab is készül, legutóbb ez a narancsos-tüzes színekben megálmodott kitűző. Aarkusnak küldtem, mert ő volt az Ági-féle villainterjús játék győztese.
Egyébként ennek a kitűzőnek köszönhetem, hogy végre nem halasztottam tovább a hímzőfonalaim rendezését. Alább látható a lázas munka közbeni állapot. 🙂
És remek színekre akadtam, más remek színeket pedig nemrég hoztam a házhoz, úgyhogy további kísérletek várhatók, bár a mikort homály fedi – köszönhetően az újra és újra támadó, aztán mégis visszavonuló, szóval teljességgel kiszámíthatatlan gyermekbetegségeknek.
Annak ellenére ugyebár, hogy ilyesmit csak reggel szabad enni nálunk.
Bevallom, amikor egy tevékenység magával ragad, elfeledkezem a többi kötelességemről. Igaz, azért ritkán engedem meg magamnak ezt a luxust, de tegnap este a kísérletezőkedv erősebb volt, mint az önfegyelmem.
A múltkoriban rendezgettem a hobbicuccaimat, akkor tudatosult, hogy annyi hímzőcérnát felhalmoztam már – minden fonalhoz a megfelelő cérna gombvarráshoz -, hogy vétek nem kezdeni velük valami gombfelvarrásnál jelentősebb dolgot. 
Korábban is kísérleteztem már kitűzővel, de sosem voltam teljesen elégedett. Valahogy túl nagy, túl tolakodó, túl vastag volt az én mércém szerint. A hímzőfonal viszont tökéletes alapanyagnak bizonyult egy kis freeform kitűzőhöz. Könnyen lehet játszani a sokféle árnyalat átmenetével, mégis csak pár centis az egész. Még a hátlapra való rádolgozás módját kell tökéletesíteni, hogy a hátulján se látszódjanak az öltések, egyébként nagyon tetszik. Rá is tűztem a tavaszi-őszi blézeremre, és epedve várom, hogy végre abban lehessen járni.
Na szóval ez a kis semmiség volt az oka, hogy a komoly vacsoráztatás helyett tegnap engedtem a gyereksereg szokásos esti kérésének, és cornflakes-t adtam nekik. Szerintem eléggé meglepődtek.
