Posts Tagged with kézzel szőtt

Szövősblog lesz a horgolósból, ha ez így megy tovább

Tényleg úgy van, hogy a szövés jelenleg nagyobb flowt jelent számomra, mint bármelyik más kézműves technika, így meg fognak szaporodni a szövős posztok a nyáron. Ez a kendő még tavaly készült, viszont a rojtsodorgatást halogattam kicsit, így csak májusban kezdtem el hordani. Szerencsére pont elég hosszú volt a tél.

Nem tudom, a monitor mennyire adja vissza, hogy a kék felvetés és a pink vetülék milyen csodásan irizál. Ha nem látszik, akkor bemondásra higgyétek el légyszi. Hogy mégse csak sima egyszínű sál legyen, beleszőttem egy kis kézzel font fonalat is.

Ez a kendő is Lukács Judit műhelyében készült, amiről – úgy képzelem – a mennyországot is mintázták.

Púderrózsaszín sál

Aki figyelemmel kíséri a Lukács Judit szövőműhelyében zajló életet, az azonnal látja, hogy ezt a sálat nem a múlt héten szőttem. Tavaly tavasszal volt ez a rózsasziromszínű felvetés barna hosszanti csíkokkal. Két sálat szőttem benne, az egyiket egy év alatt sikerült is kirojtoznom, a másikon most dolgozom szorgalmasan. Nagyon kis egyszerű terv volt, a nagyja rózsaszín, és egy-egy keskeny natúr illetve a felvetés barnájával megegyező színű csík került bele váltakoztatva, egymástól egyenlő távolságra. Nekem tetszik és azt hiszem, annak is, aki ajándékba kapta. Cérnavékony pamutfonalat használtam hozzá.

Selyemsál

4 hozzászólás Selyemsál című bejegyzéshez

A múltkori szövésem után elég nyilvánvaló volt, hogy a férjem is szeretne magának sk szőtt sálat, így a februári alkalmat Judit műhelyében neki szenteltem. Nagyon nehéz fényképezni a selymet, mindig becsillog, de hát ami a fényképen a hátránya, az az életben az előnye. Csodás fénye van, előkelő, de a színe miatt mégis diszkrét. Antracit selyemfelvetésben türkiz és kétféle szürke selyemfonalak, Csak kevés minta, a nálam szokásos hajszálcsíkozás és hármas szélesebb csíkok. Férfisálba nem is mertem ennél többet tenni. Ennek most nincsenek rojtjai, varrógéppel szegtem el a két végét.

Persze ennek is sztorija van: szépen félretettem a sálat, hogy majd lassacskán megcsomózgatom. Kábé a negyedénél voltam, amikor elutaztam hétvégére, és pont ekkor durva mínuszok jöttek. Amikor hazajöttem, a reptérről egyenesen családi vacsorára indultam, ott találkoztunk mind, mi öten és a selyemsál. Hát mert hideg volt. És mondjuk jogos, kábé 10 nap van az évben, amikor sálhordásra indító hőmérséklet van – értsd mínusz 5 fok alatt – néhány hiányzó csomó nem lehet akadály. Úgyhogy hazaérve gyorsan eldolgoztam inkább varrás útján, mielőtt így apránként lebomlott volna a nagy mű, és másnaptól már legálisan lehetett hordani. Mit ne mondjak, sikere volt. Szóval jelen fotó csak megtévesztés, valószínű az első és utolsó alkalom, hogy felvehettem ezt a szépséget.

Kézzel szőtt luxus

1 hozzászólás a(z) Kézzel szőtt luxus bejegyzéshez

Fonalasok csapdája sokszor, hogy vesszük, vesszük a sok szép, különleges összetételű luxusfonalat, aztán sajnáljuk elhasználni, mígnem egyszer egy kifinomult ízlésű molycsalád úgy nem dönt, hogy ha mi nem, majd ők hasznosítják a kincseket. Velem is előfordult már ez a sztori, szóval azóta inkább erőt veszek magamon és használom, használom, használom a fonalaimat. Bónuszként igyekszem minimálisan növelni a készletet vagy inkább semennyire.

Ennek a sálnak a két fő színe, a padlizsán (kicsit melange-hatású) és a bordó szintén ilyen sokáig tartogatott különleges fonal: bébi alpaka, gyapjú és mulberry selyem keverék Peruból (Mirasol Sulka Legato). Kiegészítettem egy frissen vásárolt Zauberball gombóccal, ez utóbbi az átmenetes csíkos részben található.

Előzetes tervezgetés nélkül szőttem, mert annyira nem tudtam elképzelni, milyenek lesznek ezek a fonalak együtt, hogy inkább hagytam magam vezetni attól, ahogy alalkult a szövet a szövőszéken. A végeredménnyel nagyon elégedett vagyok, úgy érzem, hogy egy minden szempontból hozzám illő óriássál lett belőle. A padlizsán és a bordó a két kedvenc színem és az egész remekül tompítja a kabát élénkpiros árnyalatát.

Lukács Judit műhelyében készült ez a kendő is.