Ahogy terveztem, megpróbálom meghorgolni a körkardigánt vékonyabb fonalból vékonyabb tűvel. Úgy képzeltem, hogy ez a változtatás automatikusan gyerekméretet eredményez. Csak részben lett igazam, ugyanis pár helyen látahatóan kicsi lett volna, ha a minta szerint haladok, így például a karöltőnél. Néhány olyan helyen is szaporítottam, ahol a minta szerint nem kellett volna, s még így is az a helyzet, hogy a jelenleg aktuális 116-122-es méretet épp hogy csak éri el a kész, azaz egyelőre félkész darab.
Jó viszont játszani a színekkel. A fonal részben maradék Catania, részben az azzal teljesen megegyező minőségű Lana Grossa Cotona. Bármennyire is felemás a vizonyunk a Cataniaval, mégis mindig vissza-visszatérek hozzá.
Itt jobban látzik, mint a női kardigánnál, hogy a kör cikkei között lyukminta található. Kicsit csavarva halad a lyuk, mivel nem minden sorban van szaporítás.
Itt pedig a karöltő kialakítása látható vizuális típusok kedvéért.
Nemcsak a fonalak színesek, hanem a reggelizőasztal is – boldog húsvétot kívánok mindannyiótoknak!
Ennek a bejegyzésnek az előélete három szakaszra osztható. Az első és legrövidebb, a kardigán elkészítése. Habár kb. 70 deka (Lana Grossa Uno) fonalat használtam fel hozzá, alig néhány estét, talán ha ötöt-hatot, dolgoztam rajta. Na jó, ebből egy nem este volt, hanem egy vonatút, de akkor sem több idő, mint két óra. A vastag fonal és az új technika keltette kíváncsiság csodákat tett. Egyszerűen kíváncsi voltam, hogyan jön létre a kardigán az óriási körből varrás nélkül.
A második szakasz az volt, amíg megtaláltam, hogyan fogom megoldani a záródást. Bár a minta szerint gomb van a gallérnál, nekem ez nem tetszett. Nem esztétikailag, hanem attól tartottam, hogy a nagy súly elszakítja a fonalat ott, ahol a gomblyuk van. (Előfordult már ilyen és nem találtam megoldást a szép javításra, itt meg nem akartam freeform stílusban foltozgatni.) Szerencsére a nem túl nagy sáltű-választékból egy elég jónak tűnt. Nem tökéletesenek, jobban tetszett volna egy kicsit kontrasztosabb, de mégsem fehér – na de ne legyünk nagyravágyók. Végül egészen kibékültem a feketével.
A harmadik szakasz volt a leghosszabb, a fényképezés. Három, mégy, öt hete keresem a megfelelő pillanatot. Azt hiszem, ennél jobb fényviszonyok nem lesznek addig, amíg még értelme van vastag kardigánt posztolni idén. Ma épp rettentő hideg, szeles, ámde napos idő van. Az embernek kedve lenne sétálni menni, de csak amíg le nem ér a ház elé.
A kardigán szeszélye, hogy jó időben túl meleg, a mostaniban majdnem jó, de mert elől lent “kivágott”, igazából kicsit fázom benne. Nem is kültéri használatra szánom elsősorban, hanem arra a két-három téli hónapra, amikor az irodában a legfelső emeleten gubbasztva bármit veszek magamra, fázom.
A mintáról: a füzet, amiből a minta származik,pár hónapja jelent meg, nagyrészt kötött, kisebb részben horgolt modelleket tartalmaz. Talán Lea – mindenesetre most akárhogy keresem, nem találom, nyomtalanul felszívódott, ami nyugtalanít is. Tényleg szuper füzet volt, az a fajta amiből több modellt is elkészítenék, és még az én minimális kötéstudásomat sem haladja meg a szint, mégis csinos és divatos és minden. Amint előkerül, pontosítom a bejegyzést.
A horgolás menete egyszerű: először egy óriási kört horgolunk, aztán hagyunk rajta lyukat a karnak, aztán tovább horgoljuk a kört. Majd felvesszük a szemeket a karöltőnél – pont annyit, amennyi adja magát, szóval tényleg egyszerű, és tovább horgolunk 20-22 sort. Itt van egy fogyasztás és már kész is. Ha újra horgolnám (gyerekméretben szeretném), akkor a kart kicsit hamarabb kezdeném fogyasztani és apránként tenném, de ezt leszámítva tökéletes a minta.
Update: A füzet előkerült: Lena Special Stricken LS219 Megrendelhető az OZ-Verlags-GmbH-tól.
Az alábbi három ruhadarabban az a közös, hogy egyikre sem volt igazán szüksége Do-nak. Ha jobban belegondolok, teljesen fölösleges mind horgolni, mind varrni, bőven elég ruhája van a nyári szezonra még tavalyról. Csak néhány basic pólóval egészítettem ki Do ruhatárát, de a szoknyák és ruhák legfeljebb rövidebbek lettek tavaly óta, széltében továbbra is passzolnak. Esetleg egy vékony kardigán lenne még hasznos, de ahhoz horgolás helyett inkább kötni kéne tudni. Sebaj, azért varrtam – még jócskán télen – egy türkiz hagymaszoknyát Ottobre szabásminta és Zsukka útmutatása alapján. Egyszerű, nagyszerű, és gyakorlatilag az utolsó centiig elhasználtam ezt az anyagot, amiből összesen fél méter volt. Tökéletesíteni még lehetne a kivitelezést – nekem mindig bajom van a behúzásokkal, hogy nem tudom egyenletesen eloszlatni a ráncokat. De ne legyünk maximalisták, csinos és a színe is jó, és majd még gyakorlom további fölösleges szoknyák varrásával.
A kardigán leginkább technikai kísérletnek tekinthető: nagyi négyzet térbe konvertálásával készülő modell, leírása az alábbi linken található Eredetileg magamnak szerettem volna elkészíteni, de elriasztott, hogy egy bizonytalan eredmény kedvéért vegyek brutál vastag fonalból fél kilót meg brutálvastag horgolótűt, így gyerekmérettel próbálkoztam először.
Mindent ugyanúgy készítettem, mint a felnőtt modellnél, csak a fonal és a tű volt vékonyabb. (7-es tű és olyan fonal, amihez 6-os tűt ajánlottak. Egyébként Rübezahl márkájú volt, gyapjú-akril keverék, és kifejezetten nem volt kellemes dolgozni vele, szóval nem ajánlom. Cserébe nem volt drága – ez is valami egy kísérlet esetében.) A végeredményt lehet jól fényképezni, de alapvetően egy formátlan, nemcsinos T-alakú lebernyeg, ami még egy gyereken mutat is valamennyire, de pubertáson túl nem ajánlanám senkinek. Szóval maradtunk a kísérletnél: izgalmas, ahogyan síkból a térbe átlépünk, de hogy ezt magamnak nem horgolom meg, az is biztos.
És akkor most jön az, amiért viszont fenntartás nélkül rajongok. Egy tunikát horgoltam egy régi Lea Spezial-ból. Kicsit módosítani kellett a szemszámot, mert valahogy az én fonalamból és az én szoros horgolásommal még a 128-as is kicsi lett volna, de pár mintaegységgel többet horgolva tökéletes lett. Szellős csipke, lendületesen bővül. A felső részét Do kívánta rózsaszínből (nekem jobban tetszett volna az egészet egyféle fonalból, de a megrendelő kérése parancs) és azt teljesen a magam feje után horgoltam.
A fő változtatás a megkötős spagettipánt lett, ez eredetileg szélesebb fix-varrott pánt lett volna. Csak épp tudom, hogy mennyire szoktak ezek a pántok nyúlni, szóval inkább maradtam a megkötősnél. Külön posztot is érdemelne a téma, de most csak egy linkre van energiám. Doris Chan mutatja be azt az állítólag régóta ismert láncszemsort, ami rugalmasabb és minden szempontból jobb, mint a hagyományos. Én is ezt használtam ehhez a zsinórhoz, és biztos vagyok benne, hogy hagyományos láncszemsort soha többet nem horgolok. Ez a megoldás zseniális, és ha van egy kis időtök – tényleg kicsi, negyed óra elég – üljetek le és bogarásszátok ki, NAGYON megéri!
Még a fonalról: Pécsen vettem sok évvel ezelőtt, Oltremare BBB Filati, 70% pamut, 30% akril, van benne egy fényes fehéres szál, ami nekem nagyon tetszik. Ezenkívül elég jó alaktartó, szóval szeretem. Eddig csak apróbb holmikat horgoltam belőle, babafotózós sapkákat, ez lett a nagy projekt, amivel szinte az összes fonalat el is használtam. Vastagabb mint a Catania, 3,5-es horgolótűvel horgoltam, de akár 4-essel is lehetett volna. A rózsaszín fonal pedig Catania, ezt nem is ragozom.
