Itt láthatjuk a gombhoz a kabátot tipikus esetét. Az Anchor Magicline fonalat évek óta szerettem volna már kipróbálni. Azért vonzott, mert pamut, de jóval vastagabb, mint az általában elérhető pamutfonalak. Ráadásul nem csúszik, és a színátmenetes minta úgy van kitalálva, hogy horgolva is jól érvényesül. Szóval először volt meg a fonal, aztán törtem a fejem, mit horgoljak belőle.
Egy kiárusításon sikerült beszereznem az utolsó 5 gombócot ebből a színből, s egy kivételével fel is használtam ehhez a kacagányhoz. A mintán sokat nem kellett gondolkozni, az a gombolyagról automatikusan jött. Ahogy látszik, meg is viccelt a fonal, mert az ujja szegélycsipke mindkét oldalon úgy lett rózsaszín, hogy a legutolsó mintaegységnél már elkezdődött a következő szín, egyiknél a citrom-, másiknál a narancssárga.
Hogy rövidpálcákkal horgolom, az nem is volt kérdés, az Anchor prospektusaiban ebből a fonalból olyan szép rövidpálcás kardigánok szoktak lenni, hogy másféle feldolgozást nem is tudok elképzelni, legalábbis első magicline-os darabhoz.
Modellen most nem tudtam fényképezni, mert ajándékba lesz egy két és fél éves kislánynak, azaz az egyetlen szóba jöhető méretű modell a családban neménél fogva nem alkalmas a szép kis kacagány bemutatására. De nem nehéz elképzelni, ilyen lesz felvéve. Hollandiába utazik, egy barátnőm kislánya kapja – csak úgy.
Kezdő horgolók is bátran nekiállhatnak ennek az egyszerű, de szellemes kis darabnak, amelyet Szentpyr óta kacagánynak nevezünk. Mivel minden gyerek és minden fonal más és más, ezért a készítés alapelveit írom le, aztán mindenki saját igényeinek megfelelően átírhatja. Do kacagánya maradék pamutfonalakból készült, Catania és ehhez hasonló vastagságúakból 3,5-ös tűvel. Do 110-es vagy 116-os ruhákat hord egyébként, alkata vékony és hosszú. A kacagány szabásmintája nagyon egyszerű, egy téglalapot horgolunk – később ezt horgoljuk össze és szegjük körbe.
A méretvétel úgy történik, hogy a gyerek kétfelé kitárja a kezét, mi pedig mérőszalaggal megmérjük azt a szakaszt, ahonnan és ameddig a kacagány ujjának érnie kell. Do most alszik, úgyhogy csak emlékezetemre támaszkodva mondom, hogy neki könyöktől könyökig mértem 60 centit. A mért hossz lesz a kacagány hosszabbik oldala.
Mivel én végig egyráhajtásos pálcákkal dolgoztam – tehát nem csipkemintával -, nagyon egyszerű dolgom volt, még a horgoláspróbát is kihagyhattam. Egyszerűen horgoltam egy 60 cm hosszú laza láncszemsort, majd minden láncszemre egy egyráhajtásos pálca került. A további sorokban is pálcára pálca – tényleg ideális darab kezdőknek. Hogy ne unjuk el vagy hogy hozzám hasonlóan fel tudjuk használni maradék fonalainkat, időnként színt váltunk. Az új szín bevezetésekor a régi szín fonalvégét “útközben” eldolgozzuk.
Addig haladunk így, ameddig el nem érünk egy sűrű erdő közepébe. Azazhogy itt újra egy mérés, sőt inkább próba szükséges. Helyezzük a téglalapot a gyerek hátához, s próbáljuk az ujjánál összefogni. Ha átéri az ujja szélességét a hónaljnál is és kényelmesen (!) bele tud bújni, akkor megfelelő a méret, le lehet állni az egyhangú sorok horgolásával. Do esetében egy 22 centi lett, tehát az eredmény a meccs félidőjében egy 60 x 22 centis téglalap. Ha erősebb testalkatú a leendő kacagánytulajdonosnő, mint Do, akkor ez simán lehet 25-28 centi is, mindenképp érdemes rápróbálni vagy legalábbis összemérni egy bő szabású, a gyerkőcre éppen jó pulcsival.
Ha megvagyunk a téglalappal, akkor hosszában kettéhajtjuk és a hajtásnál két szélétől befelé összehorgoljuk (színt színre hajtva, hogy aztán az összehorgolás majd ne látszódjon a kifordítás után.). De vigyázat, nem végig horgoljuk össze, csak az ujja hosszának megfelelő szakaszon mindkét oldalon. Ezt is lehet ellenőrizni egy pulcsin – ha esetleg titokban szeretnénk készíteni a kacagányt. Do esetében mindkét oldalon 11 centis szakaszt horgoltam össze.
És most jön az izgalmas rész, a díszítő fodor! A kezdők mostanra már annyira tudják az egyráhajtásos pálcát, hogy lefekvés után csukott szemmel is úgy érzik, mintha a kezük pálcákat horgolna. De a biztonság kedvéért most még egy nagy adag jön 🙂
Kétféle fodrot készítettem, az egyik fajta az ujja végét díszíti, a másik a középső részt körbe. Mindkettőt úgy készítjük elő, hogy rövidpálcákkal horgoljuk körbe a fodrosítandó részt. Nézzük előbb a középső részt!
Itt könnyű a dolgunk, hiszen minden pálcába egy rövidpálcát öltünk, a téglalap össze nem horgolt részein körben haladunk. A következő sorban pedig minden pálcába három vagy négy pálcát horgolunk. Az én verziómban ezek egyráhajtásos félpálcák, de erre csak azért volt szükség, mert sima egyráhajtásos pálcával horgolva nem lett volna elég a fonalam. (Így is csak vagy 1 méter maradt, mire körbeértem). Ha körbeértünk, szép fodros szegélyt láthatunk magunk előtt, és miután elégedetten megszemléltük, elvarrjuk a szálat.
Most jön az ujja végén lévő fodor: Ismét körbehorgoljuk rövidpálcákkal a szegélyt. Most annyival van nehezebb dolgunk, mint az előbb, hogy itt nem a pálcák tetejébe tudunk ölteni, hanem a magasságába. Én úgy szoktam, hogy a pálca magasságába mindig két rövidpálcát öltök, tehát kétszer annyi rövidpálca, mint ahány sor volt a horgolásban. (Ha nem érthető, szóljatok!) A második sorban pedig: minden pálcába három pálca majd három légszem. Ezt ismételjük, amíg körbe nem érünk. A másik ujjánál ugyanez a procedúra még egyszer. Ekkor elvarrjuk a fonal végét, majd megcsodáljuk a kacagányunkat!
Természetesen ilyenkor lehet még díszíteni kis virágokkal, hímzéssel, mindenfélével. Mivel Do kacagánya már így is elég tarka, én most már nem feltétlenül akarom ezt fokozni, de persze ha ő kívánja, teszek még rá egy-két virágot.
Az egész darab elkészítése nekem nagyjából 4 óra volt – csak kicsit széthúzva 🙂 – szóval még lazán elkészülhet karácsonyig! S hogy mennyi a fonaligénye? A mérlegem épp a mosogatógépben tisztálkodik, szóval csak tippelek, de 15 dekánál biztos nem volt több.
Egy kiárusításon sikerült beszereznem az utolsó 5 gombócot ebből a színből, s egy kivételével fel is használtam ehhez a kacagányhoz. A mintán sokat nem kellett gondolkozni, az a gombolyagról automatikusan jött. Ahogy látszik, meg is viccelt a fonal, mert az ujja szegélycsipke mindkét oldalon úgy lett rózsaszín, hogy a legutolsó mintaegységnél már elkezdődött a következő szín, egyiknél a citrom-, másiknál a narancssárga.
Hogy rövidpálcákkal horgolom, az nem is volt kérdés, az Anchor prospektusaiban ebből a fonalból olyan szép rövidpálcás kardigánok szoktak lenni, hogy másféle feldolgozást nem is tudok elképzelni, legalábbis első magicline-os darabhoz.
Modellen most nem tudtam fényképezni, mert ajándékba lesz egy két és fél éves kislánynak, azaz az egyetlen szóba jöhető méretű modell a családban neménél fogva nem alkalmas a szép kis kacagány bemutatására. De nem nehéz elképzelni, ilyen lesz felvéve. Hollandiába utazik, egy barátnőm kislánya kapja – csak úgy.
