Sikerült már végeznetek a húsvéti sonkával? Ha nem, akkor hasznát vehetitek az alábbi kedvenc receptemnek. Elárulom, hogy én rögtön húsvét másnapján szoktam ezt főzni, nem kockáztatom meg, hogy esetleg nem lesz maradék sonka, annyira szeretem, sőt, néha év közben, húsvéttól telejsen függetlenül is veszek sonkát és elkészítem ezt az ételt.
Maga a ragu teljesen egyszerű: a sonkát kockára vágom, a zsíros részeit zsírjára sütöm serpenyőben, majd hozzáadom a felkarikázott zöldhagymát (zöldjével együtt) és a húsos sonkakockákat egész kevés (4 evőkanálnyi) folyékony tejszínt adok hozzá. Szerintem ezt külön sózni, fűszerezni nem kell.
A nokedlit én úgy készítem, hogy 20 deka liszthez egy tojás megy és annyi víz, hogy jó legyen az állaga – és ezt a mennyiséget lehet többszörözni a jóllakatni kívánt társaság méretétől függően.
A salátát nem bonyolítottam túl, nincs rajta öntet, sem fűszer, egyszerűen csak felvágtam pálcikára a retket. Nekem ez a recept maga a tavasz! Jó étvágyat!
Már karácsony előtt óta vár az intelligens pompomkészítő szerkezetem a kipróbálásra, és most végre előszedtem. Ehhez el kellett jutni abba a szellemi állapotba vagy másképp mondva a kialvatlanságnak arra a fokára, amikor már az is kreatív tevékenységnek számít, hogy kitartóan egy félkör alakú izére tekerek fonalat, esetleg közben színt váltva. De ha ilyen az eredmény, akkor azt hiszem, igazán nem bánom, aludni meg majd lehet a koporsóban is eleget.
A pompomfa persze nem a szőnyegen áll hanem az Expedit polc tetején, csak ellenfényben nem annyira célszerű fotózni, így átmenetileg leköltözött a földre.
Ha úgy adódik, lehet, hogy még készítek pár pompomot, bár jobban örülnék, ha lassan valami ennél komolyabbat is tudnék barkácsolni, főleg, mert április végéig egy következő fonaltesztelés is esedékes. Van, aki már el is készült – nézzetek be például a Szöszblogba!
Idén a húsvéti kalácsot annyira az utolsó pillanatban készítettem, hogy már a gondolat, hogy egyáltalán kalácsot sütök is később jött, mint ahogy gasztrobloggerek sokasága a kész terméket kihúzta a sütőből. De nem gond, a húsvét hétfőn is kell reggelizni, akkor pedig már ott volt az asztalon ez a tökéletes mákos kalács. Na jó, ízre tökéletes, nem küllemre, de majd gyakorlom.
A recept egyébként a Servus magazin 2011/4-es számából van, de változtattam pár dolgot tekintettel arra, hogy az ünnep miatt bevásárolni sem tudtam hozzá, és pl. nem volt otthon fél kiló fehérliszt. Íme a módosított recept:
250 g teljes kiőrlésű búzalisztet
250 g sima búzalisztet
70 g cukrot
1 tasak élesztőt
1 csipet sót
egy keverőtálban összekevertem.
Fazékban összeolvasztottam 2,5 dl tejet és
110 g vajat,
majd hozzáöntöttem a lisztes keverékhez,
hozzáadtam még két tojássárgáját
és jól megdagasztottam és egy óráig pihentettem paplan alatt.
Közben elkészítettem a tölteléket:
A recept szerint 200 g darált mák, 100 g olvasztott vaj, 80 g cukor, 1 tasak vaníliáscukor, 125 ml meleg tej és némi reszelt citromhéj kell hozzá – most azt mondom, hogy a fele bőven elég lett volna. Persze a töltelék finom magában is, csak hát nem diétás.
A pihenőidő után a tésztát újra átgyúrtam és kb. 16 egyforma méretű téglalapot nyújtottam belőle. Inkább hosszúkásak legyenek a téglalapok, de azért szélessége is legyen rendesen. A közepére megy a töltelék egy csíkban, majd ügyesen össze kell hengeríteni, hogy a máktöltelék lehetőleg tésztán belül maradjon. Ez nem könnyű, de nem baj, mert legalább meg lehet enni a kinyomódó mákot.
A mákkal töltött kígyókat kettesével összecsavartam, megkentem felvert tojással és kb. 180 fokon kisütöttem.
Szerintem nem kifejezetten húsvéti recept, karácsonykor is simán megállja a helyét, de olyan családban, ahol a mákot mákkal eszik egyes családtagok (azaz nálunk), az év más napjain is elfogy. Ami pedig kifejezetten tetszett benne: napokig puha maradt, gondolom a rettentő magas zsírtartalomnak köszönhetően.
