Posts Tagged with horgolt

A dolgokat letakarják, ugye?

5 hozzászólás A dolgokat letakarják, ugye? című bejegyzéshez

Új lakás, új probléma: a laminált padló mindent és mindenkit feltölt elektromossággal, ami és aki csak hozzáér. Így történik, hogy gyanútlanul a kilincs után nyúlva a sötétben látható tízcentis szikrák jönnek belőlem – ami egyébként egy négyéves pókemberkalóztopagent-mániás szemében irtó cool, de én szívesen lemondanék róla. A padló és a szekrények-polcok eddig ismeretlen mértékben vonzzák a port, így elkeztem a dolgokat letakarni pamutból készült takarókkal. A kanapét a hálószobában fel nem használt bordó sötétítővel takartam le (jót tett neki és a szobának is egyébként), a legkritikusabban porosodó középmagas szekrényre pedig ez a csíkos terítő készül épp. A hossza már megvan, most még a körbehorgolás néhány marathoni köre maradt hátra, remélem, hogy a jövő hétvégén már a kész képet mutathatom. Nagyrészt Catania egyébként – vagy valami más pamut maradék, a lazac pedig újrahasznos: az első horgolt pulcsimat bontottam fel, miután hordhatatlanra nyúlt. (Szép volt pedig, csipkés, meg minden.) Lazac, barack, málna és taupe színek – ez utóbbi mi is magyarul?

 
Továbbra is lassan, de biztosan halad a Barka Libikókából készülő takaró. Régebben úgy gondoltam, hogy Kristóf ágytakarója lesz, de ez azóta módosult. Rájöttem, hogy egy gyereknek, aki mindenféle takarót ledob magáról és az ágyról, talán mégis inkább valami mással kellene kedveskednem. De minő szerencse, a nappali színvilágába – amely egyébként mintegy mágikusan, magától alakult narancsdominánsból zölddominánssá – pont beleillik, így ha hamarabb leszek kész, mint ahogy a fotel feladja a szolgálatát, akkor majd azt takarjuk le. Ha nem, akkor majd valami mást. A dolgokat végül is le kell takarni, ugye?

Itt látszik, hogy azért egyre nő a csíkok száma. Ez egyébként azért is fontos, mert időközben versenytakaró is lett a darab: egy közelebbről meg nem nevezendő blogbarátnőm – megnevezhetném, de még nem posztolta a hírt, ezért nem lenne fair – babatakarót horgol ezzel a mintával. Na, ki, ki, ki kezdi, ki lesz az első?

(A posztban található két filmutalást megtalálók virtuális kézszorításban és tiszteletbeli blogolvasó címben részesülnek)

Nem fiktív pár-beszéd

8 hozzászólás Nem fiktív pár-beszéd című bejegyzéshez

 She: – Na és szerinted milyen?
He: – Ez kész van?
– Szerinted?
(Hosszú szünet, már-már igent mondana, amikor észrevesz egy lényeges részletet.)
– Ja, hogy még egy ujja hiányzik.
– Aha, na de szerinted ettől eltekintve hordható lesz?
(Hosszú szünet, már-már nemet mondana, amikor eszébe jut, hogyan fogalmazzon diplomatikusan.)
– Ez olyan hosszú, mintha kabát lenne.
– Igen, mert az is.
– Ó. De hát mindjárt itt a tavasz.
– Szóval gáz???

Háttérinfo: Régi vágyamat teljesítem be épp, és egy kör alaprajzú kabátot horgolok ultravastag fonalból. Az egyik ujja kivételével kész. Hamarosan kiderül, hogy a kedves blogolvasók is úgy vélekednek-e a végeredményről, mint első számú kritikusom.

Narancs

4 hozzászólás Narancs című bejegyzéshez

Ahogy már meséltem, vonzom a narancssárgát mostanában, sok narancsszínűt horgolok. Ezt a fonalat 2+ éve rakosgatom, nézegetem, olyan soknak tűnt (értsd: több, mint egy sapkányi), de annyira mégsem sok (Kristóf méretű pulcsihoz kevés). Egy kagylócsipkés stóla mintája mellett döntöttem végül a Dianából. Ott szettben található egy sapkával és egy kesztyűfélével, így a megadott fonalszükségletet nézve azt hittem, elég lesz a két maradék eredetileg tízdekás gombolyagom. Most három mintaegység után úgy néz ki, hogy még ugyanennyi kijön talán, aztán kénytelen leszek hasonló fonál után kutatni vagy megálmodni, hogy milyen csíkozást tartanék nem túl soknak egy ilyen csipkéhez. Ti el tudnátok képzelni többszínű csipkecsíkokból egy stólát? Reménytelen konzervatív vagyok, ha nekem a csipke plusz a többszínűség túl sok együtt? Ismertek olyan példát, amikor ez a kombó jól sült el?

A fonal egyébként Pittsburgh, anno a Burda Stúdióban vettem és ebből készül például ez a kendő és ez a takaró is.

Háromkirályok

4 hozzászólás Háromkirályok című bejegyzéshez

 – Na kivel utztam ma a metrón? – kérdezem ebédnél otthon.
 – Kírával? (Do)

Majdnem igaza is volt, csak épp nem Kírával, hanem a háromkirályokkal.

S ha már ma van az ünnepük, akkor mi másról is írhatnék, mint néhány ajándékról. Az egyiket a Virtuálfonó karácsonyi csereberéjére készítettem Vacskamatinak

Filz it! fonalból készült a neszi – nem is most, hanem pár hónapja, csak nem volt ötletem a befejezésre és különösebb motivációm sem egészen a karácsonyi ajándékozásig. Vacskamithoz valami lágy színű ajándékot tudtam elképzelni, ez a kék pont megfelelt. 

Nyáron volt egy német barátnőm nálam látogatóban, pont egy Pécs környéki nemezelős táborból hazafelé ugrott be Bécsbe. Akkor kaptam tőle a két natúrszínű gyapjút (még széna-szalma is volt benne, meg mindenféle szemetek, annyira natúr volt). A sötét sem színezett, hanem egy ilyen színű fajta gyapja. A barátnőm eléggé fanatikus, szóval egy különleges fajta gyapjúért képes elutazni egy messzi faluba, ahol azt az állatot tartják és úgy kiismeri magát a különböző fajták között, mint egy biológus. Tőle van egyébként az ötlet, hogy állatkertekből lehet a legkönnyebben gyapjút szerezni. A nemezholmik felületének díszítését is tanulták többek között a táborban – ott volt például Corinna Nitzschmann is mint oktató. Corinna holmijait eddig is nagyon szerettem, de hogy ez a díszített nemezfelület ennyire szép tud lenni, azt el se tudtam képzelni. Persze teljesen más képen mint valóságban, amikor 3D és megfogható, tapintható, rusztikus és élő egyszerre.

 Az persze világos volt, hogy ezt ilyen szinte csak nagyon sok tanulás után lehet művelni, de úgy voltam vele, egy első próbálkozást úgysem lehet kikerülni. Az én első próbálkozásom ebben a műfajban ez a neszi.
Először a sötét gombócot nemezeltem össze lazán tűvel, aztán ezt ráböködtem az alapra, végül a világos gyapjút nemezeltem szintén tűvel az egészre. Ezután jött a hímzés, végül a gomb. Persze sokkal szebb hímzést képzeltem rá, de sajnos a legtöbb öltés csak leírva tűnik egyszerűnek, s nekem még nagyon sokat kell gyakorolni, pláne ilyen vastag filcen. Talán 2012-ben erre is sor kerül? A vírus mindenesetre elkapott, ez a felületdíszítés nagyon élvezetes és a végeredmény is tetszik.

A másik ajándék ma, a szüliapra való indulás előtt 5 perccel készült el Do egy ovistársának, Chiomának. Chioma mamája valódi tejfelszőke germán típus, papája pedig feketebőrű – így feltétlenül valami élénk színű kendőt szerettem volna készíteni neki, ami jól illik a kisány forrócsoki színű bőréhez. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatás. A fonalat egyébként még tavaly rendeltem a dawandáról, saját (mármint nem tőlem, hanem valaki mástól) festésű zoknifonal, a színe a közelképen majdnem az igazi.

Szélminta horgolt terítőhöz, takaróhoz

2 hozzászólás Szélminta horgolt terítőhöz, takaróhoz című bejegyzéshez

A nyaralás nem teljesen úgy alakult, ahogy terveztem – a leggyakrabban hordott ruhnák a vízlepergető túradzseki volt polárbéléssel, és néha még így is fáztunk. Így aztán abból a fantáziaképből, hogy “amíg a gyerekek a kertben rohangálnak, én békésen horgolgatok egy padon”, nem sok valósult meg. Azért a két horgolásból és a két olvasásra elvitt könyvből egyet-egyet befejeztem. Azaz már csak a fonalvégek levagdosásának egy része és a formára szárítás maradt, de majd erre is rászánom magam egyszer.

A szélminta szokásosan az ahogy esik, úgy puffan, lepjük meg magunkat elve alapján készült.
1. Az összehorgolt négyzeteket először körbehorgoltam egy sor kontrasztos színű nagyimintával. (három egyráhajtásos pálca az előző sor lukas részébe, majd egy láncszem. A sarkokon a nagyimintánál szokásos 1 pálcacsoport, három láncszem, egy pálcacsoport a sarokba.)
2. Ezután két sor rövidpálca következik más-más színnel. Amire érdemes figyelni: akkor nem hullámosodik a széle, ha a 3 pálca egy láncszemre, ami összesen négy szem, csak három rövidpálca kerül. Nem kell a szokásos módon fogyasztani, egyszerűn csak az egyik szemnél úgy tenni, mintha ott se lenne és nem kell beleszúrni.
3. A következő kör ismét más színnel: Két egyráhajtásos pálca és két láncszem, amivel átugrunk az alatta lévő sorban két pálcát. A sarkokban bűvészkedünk (hacsak nincs olyan szerencsénk, hogy pont a sarokszemre jön ki egy kétpálcás egység.), azaz igyekszünk úgy alakítani, hogy a sarkot körülölelje két pálcacsoport, és ha úgy látjuk szükségesnek, akkor kettő helyett három vagy négy láncszemet horgolunk a sarokhoz. Éljen a spontaneitás, a lényeg, hogy szépen kifeküdjön a terítő.
4. Ez az utolsó sor, úgyhogy jól gondoljuk meg, milyen színt választunk, ez eléggé meghatározó az összkép szempontjából. Sötétíteni vagy világosítani akarjuk az összhatást? Élénkíteni vagy semlegesíteni?
a minta pedig: Az előző sor két pálcája közé hat egyráhajtásos pálcát öltünk, ezzel alakítjuk a kagylómintát. Amikor ez kész, a következő két pálca közé horgolunk egy rövidpálcát. Ezzel azt a hatást érjük el, hogy az előző sor pálcái egyszer V alakban szétállnak (a kagylóknál), egyszer pedig egyenesen maradnak (a rövidpálcáknál). A sarkoknál két módon alakulhat a minta, lehet, hogy úgy jön ki, hogy a kagyló kerül a sarokra, de az is lehet, hogy a rövidpálca. Nekem lett három ilyen, egy olyan, és bár ez minden, csak nem szimmetrikus, az összhatás szempontjából nincs jelentősége.

Ha pontosításra van szükségetek valahol, csak szóljatok!

8×4

2 hozzászólás 8×4 című bejegyzéshez

8×4 darab kör a négyzetben összehorgolva, most már csak a kedvenc részem jön, a szegélykészítés. Legközelebbi jelentkezésemkor előreláthatóan kész terítővel és kisimult, világoszöld idegekkel jövök. Azt is kiderítem, hogy valóban léteznek-e lila tehenek. Addig is minden jót, de főleg jó időt mindenkinek 🙂

Szentpyr-féle tunika

4 hozzászólás Szentpyr-féle tunika című bejegyzéshez

 A tunika, amit korábban már említettem, nagyon gyorsan elkészült és meg is vagyok elégedve vele. Ami még jobb, hogy a tulajdonosa is. Hátul gombokat kapott, ennyi az összes dísz. Na jó, tkp az egész csipke egy nagy dísz.

És igen, egy öt és fél éves már egy iedeje nem szereti, ha 1. írnak róla a blogban (mert pl. ha valami icceset írnék, akkor azon mások is nevetnének) 2. ha úgy fényképezik a neki készült ruhákban, hogy látsszon az arca is. Ez, kérem a fejetlenség oka. Azt hiszem, ez ilyen életkori cucc, végülis D. Tóth Kriszta is ez okból és kábé ebben az életkorban fejezte be a Lola-sorozatot. Mi mást tehet ilyenkor egy anya – megért és elfogad és engedélyt kér fejetlen fényképezésre, melyet meg is kap.

Drops boleró újragondolva

Szellemes mellényke címen található egy Drops-minta az oldalsávban – ennek alapján horgoltam egy felöltőt. Ennek alapján, azaz nem pont a mintát követtem, de alaposan áttanulmányoztam és a horgolás folyamatának logikáját átvettem. Persze másféle fonalat használtam és tulajdonképp a végeredmény is teljesen más, mégse jutott volna eszembe az eredeti leírás nélkül, hogy így is el lehet jutni a gombolyagtól a kész darabig.

Nézzük, hogy készül! Először a hátát horgoljuk meg: szükség szerinti hosszúságú láncsemsorra egyráhajtásos pálcákat horgolunk. Csak így, unalmasan. Én nem szaporítottam és fogyasztottam – habár a minta szerint kellett volna – így a háta nem lett olyan szépen testre simuló, de 1. most már ez van 2. nekem így is tetszik – úgy 80%-ra. Alább látható a képen, milyen lett a háta. Amolyan laza – végülis ilyeneket most sok pénzért is lehet venni, ezzel vigasztalom magamat a hiányzó 20% miatt.

Hogy pontosan mekkora téglalapot horgoljon az ember, azt a test méretei határozzák meg. Fontos, hogy nem az egész háta készül el az első lépésben, csak a közepe, azaz az a rész, ami az ujja nyílás aljától annak tetejéig tart. Ha ez kész van, akkor jön az egész darab egyedüli izgalmas része. Most alakítjuk ki ugyanis az ujja nyílást. A téglalap hosszabbik oldala utolsó sorának végén láncszemsort horgolunk – olyan hosszút, hogy a láncszemsort a téglalap alsó sorához kapcsolva bele tudjuk dugni az ujjunkat kényelmesen. Ha ez megvan, akkor az alsó sorhoz horgolunk ismét pálcákat egész a sor végéig. Ekkor egy újabb  – az előző méretével megegyező – láncszemsorral a másik ujjnyílást is létrehozzuk. Hozzákapcsoljuk a téglalap tetejéhez és újra pálcák következnek a téglalap utolsó sorára. (A dolog megértéséhez a mintát nézzétek, ott van rajz is. Link feljebb!)

Innentől körbe horgolunk: minden pálcába egy pálca és a láncszemsor minden szemére is láncszem. Halálosan unalmas, előre szólok. Az kárpótol kissé, amikor az ember már látja, hogy ebből egy olyan ruhadarab lesz, amit fel is lehet majd venni. És tényleg. Az eleje két része együtt nő a háta aljával és a “gallérral”. Izgi. (Na jó, lehet, hogy az a pár hét szépíti meg a dolgot, amióta már készen vagyok vele.)

Hogy ki meddig horgolja, az próba és személyes ízlés kérdése. Az én verzióm majdnem derékig ér és elől annyit takar, amennyi a képen látható. A legutolsó sor egyszerű szélmintával készült az eredeti mintában található négyzetek helyett.

Az egésznek olyan hatása van, mintha egy stólát magamra kaptam volna, csak épp alul is összeér. Kényelmes, könnyű, de ezzel együtt egy darabig várni fog a sorára, a színe ugyanis inkább téli-őszi használatra determinálja.

És ha már ilyen leírásos hangulatban vagyok, akkor mondom, hogy épp készítek egy pólóvarrós tutorialt kezdőknek (olyanoknak, mint amilyen én is vagyok). Amint tudom, posztolom. Kicsit rohanok magam után, már ami az elkészült dolgokról való írást illeti, horgolni ugyanis vonaton is lehet, gépet viszont ilyenkor nem viszek magammal. És a május vége-június egy jelentős részét vonaton töltöm, egy másik jelentős részét meg mindenféle konferencián. Ott aztán azzal hívom fel magamra a figyelmet, hogy tollal füzetbe jegyzetelek, nem laptopba. Csak hogy el ne felejtsek már írni. Meg hogy pihentessem a szemem. Meg hogy ne kelljen cipelni. Így aztán ha meg is jelenik valami poszt, az szigorúan időzített, kommentekre meg emilekre csak nagy késéssel válaszolok. Azért naponta hazatelefonálok. Vagy naponta kétszer. Szeretem kínozni magam az anyagyerehaza tartalmú monológokkal. “Hát így éldegélünk mostanában” című utóiratunkat olvashatták.

Fekete csipke

4 hozzászólás Fekete csipke című bejegyzéshez

Ha a megfelelő vastagságú fonalat használta volna ehhez a négyzethez, akkor egy felnőtt női mellény elejét kellett volna kiadnia a már korábban bemutatott Doris Chan könyv szerint. De mert csak vékonyabb fonalam van jelenleg, és mert ez a fekete, félig fényes, félig matt fonal szerintem tökéletes a mintához, inkább meghorgolom többször és úgy hozok ki belőle valamit. Majd, ha lesz időm…

Older PostsNewer Posts