A legutóbbi poszt óta eltelt két hétben alig sikerült fonal közelébe jutnom – nem is értem, hogy őriztem meg még a józan eszem. 5 napig Berlinben voltam, és nem volt könnyű kitalálni, milyen projektet vigyek magammal. Legyen horgolás, mert a kötőtűt esetleg elveszik a biztonsági ellenőrzésen – akkor a Color Affection máris kiesett. Legyen könnyű és férjen el kis helyen, mert amúgy is tele van a kézipoggyászom – ezzel elbúcsúztam a horgolt cakkos takarótól. Legyen egyszerű, mert sok a figyelemelterelő tényező a reptéren – ezzel a Doris Chan kardigán is diszkvalifikálta magát. Mi maradt tulajdonképpen? A rengeteg félkész projekt közül egy sem bizonyult megfelelőnek, úgyhogy indulás előtti este gyorsan elkezdtem egy Roselette topot. Drops Cotton Merinot választottam hozzá és 4-es tűt, meg a 10 éveseknek szóló leírást. Kicsit izgultam, hogy ez a méret megfelelő lesz-e a vékonydongájú Nagylánynak, de a mostani próba alapján minden rendben lesz.
Némi változtatás az eredeti mintához képest: jópár sorral tovább horgoltam a pálcákat és így később kezdtem a csipkét. Így ha esetleg póló nélkül hordja az ember, akkor se lesz átlátszó a kritikus helyeken. A kagylómintát is picit bonyolítottam, és majd ahogy egyre lejjebb érünk, egyre szélesebb lesz egy-egy legyező: az elején 2 erhp-lsz-2 erhp volt, aztán 2 erhp-2 lsz-2 erhp, majd később még 3 erhp – 2 lsz – 3 erhp, stb. jön. A fonalfelhasználás eddig: a piros rész majdnem két teljes gombolyagot evett meg, feltételezem, hogy kb ugyanennyi kell majd a csipkés szakaszhoz is.
A Roselette top néhány évvel ezelőtt nagyon népszerű volt magyar horgolós blogokban, nagyjából mindenki elkészítette, aki csak élt és mozgott, én akkor valahogy nem mozdultam rá erre. Most viszont, hogy van egy egészen fiatal unokahugim, akit ráadásul Rózának hívnak, elérkezett az ideje, hogy kipróbáljam ezt a mintát.
A lazacszín az egyik kedvenc árnyalatom a Cataniák közül, de már csak egy gombóc volt belőle, így válogattam hozzá a pamutfonalas kosárból. A meggypiros picit vastagabb Supreme, a lilák fajtájára már nem emlékszem. Mindenesetre szerintem nagyon jó kis kombinációt adnak így együtt a halványlila virágos gombokkal.
Eredetileg kábé egy 74-es méretet szerettem volna eltalálni, az a klasszikus ajándékozós babaruhaméret szerintem, mert ezt már akár 2-3 hónapig is hordják a gyerekek, ellentétben az ennél kisebb méretekkel. Ehhez képest a kész darab olyan 18-24 hós méret ránézésre, úgyhogy még fog egy kicsit a szekrényben pihenni, mire belenő Róza.
Annyira tetszik és főleg annyira egyszerű és sokféle fonalra alkalmazható minta egyébként a Roselette, hogy el fogom készíteni felnőtt és 9 éves méretben is – pont jó lesz a 15/2015-ös kihívásba tunika kategóriában. Ez a mostani csak féllábbal van benne, mert a gomblyuk, nyakszegély és gombfelvarrás műveletein kívül minden 2014-ben készült.
A PIF játék (Pay it forward) – amellett, hogy igen jó dolog adni és kapni egyaránt – még ezért is jó, mert az idő szorítása is kulcsszerepet kap benne. Aki picit is ért a dramaturgiához, az tudja, mennyire fontos ez. Az unalomnak esélye sincs, amikor már azt hinné az ember, hogy előre tudja, mi fog történni, akkor egyszer csak bedobja a szerző az idő szorítása feliratú időzített bombát, és hirtelen belehúznak az események, szereplők igazi arcukat mutatják meg, és effélék. A PIF-ben 3 hónapos határidő áll a rendelkezésünkre, hogy elkészítsük a megígért ajándékot, és – csak hogy izgalmasabb legyen – ha valaki késik, akkor a késés időtartamával rövidül a következő fordulóban a rendelkezésre álló idő. Ha tehát valaki 3 hónap és 10 nap alatt készült el, akkor a következő játékban 2 hónap és 20 nap alatt kell ajándékot készítenie. Nálam a külföldi postázás plusz tényező, egyrészt több időt kell rászámolni, ha Bécsből küldöm a pakkot, másrészt dupla a para is, mert bár mindig ajánlva adok fel mindent, de ha két ország van bevonva a mókába, akkor mindig fennáll a veszélye, hogy csomagelkallódás esetén egymásra fognak mutogatni. Mondjuk jelen esetben ez nemcsak kellemetlen lett volna, hanem egyenesen végzetes, hiszen freeform horgolt cuccot nem lehet csak úgy pótolni, újra megcsinálni. Tehát jobbnak láttam összekötni a magyarországi telelést a stóla postázásával, habár így egy héttel kevesebb időm volt. Persze ez a sztori valószínű mindenki másnak rajtam kívül érdektelen, így jöjjenek inkább a képek, nem ragozom tovább.
Ami a legutolsó képről lemaradt, az elég jól látható az első képen elől: a kagylós-csíkos szakasz és a sárga virág. Olyan volt ez a stóla, mint a Luca széke. Bármennyire szeretem a freeformot, olyan nehezen szánom el magam, hogy a rengeteg lehetőség közül egy felé elköteleződjem, pedig minden jó ötlet nem valósulhat meg ebben az esetben sem. Szóval amikor ódákat zengek a szorító időről, akkor erre is gondolok. Talán nem véletlen, hogy eddig egy freeform holmit sem készítettem magamnak – akkor nem lenne határidő, barátnő, aki kérdezgeti, hogy mi van már a sáljával vagy beígért blogjáték, ahol freeform holmit ígértem ajándéknak.
Apropó, ajándék, apropó blogjáték. Már megint kihúzott a random.org egy játékban, így Színreszín Florentine-től nyertem egy csodás naplót sk borítással és ehhez passzoló pénztárcát. A Florentine blogját mindenféle nyereményjáték nélkül is kész főnyeremény olvasni, ő az, aki nemcsak nézegeti a blogokat meg a Pinterestet, hanem rendszeresen ki is próbál mindenféle recepteket és egyéb ötleteket, mellesleg pedig olyan hatalmas édeskömény nő a kertjében, hogy olyat kereskedelmi forgalomban még sosem láttam. Na de ha még ilyen csodaszép ajándékokat is kapok, akkor különösen boldog vagyok! Egyébként kicsi a blogos világ, ő is nyert már nálam blogjátékban.
Ja, hogy még mindig nem mondtam azt, ami miatt az egész témát elkezdtem? Szóval örömömben kitaláltam, hogy hamarosan nálam is lesz blogjáték nyereményekkel. Még nem tudom, hogy egyszerre több nyeremény vagy egymás után mindig egy – de rengeteg ötletem van, többek között egy újabb freeform darab is. És mivel készítek leírást is hozzá, ezért az is elkészíthet egy hasonlót magának, aki véletlen épp nem nyerte meg. Hogy az idő szorítása tényezőt se felejtsük el, legyen mondjuk a határidő a blogolásom 9. évfordulója, április. Remélem, velem játszotok majd!
A stóla egyébként Drops Safran fonalból készült, napsárga, narancs, fukszia és lila színekből – ha valakit a száraz tények érdekelnek 🙂
Régi vágyam egy igazán hatalmas horgolt takaró, lehetőleg jó tarka, vidám. Az a fajta, ami alatt kényelmesen el lehet férni akkor is, ha a hétvégi délutáni szunyókáláskor csatlakozik hozzám egy gyerek is. A hullámos minta pedig egy másik ilyen régi vágy, amellyel voltak már próbálkozásaim, de leginkább freeform horgolásban végződött mind, mert vagy elvesztettem szemeket, vagy újabbak termettek nem megfelelő helyeken, szóval kész katasztrófa volt mindig. Most viszont valahogy rájöttem a ritmusra, így semmi akadálya, hogy elkészüljön egy gigantikus méretű tarkabarka chevron takaró.
Bravo fonalat választottam hozzá – ez már bejött egy barátnőmnek is, akitől tkp az egész ötlet jött. (Kíra, ha elküldöd a takaró posztjának linkjét, akkor berakom, egész egyszerűen nem találom, köszpusz) Volt még némi maradék a nyáron készült babatakarómból, azt egészítettem ki 17 gombóc frissen vásárolt fonallal. Ezt hívják mifelénk fonalfalásnak – ne mondjatok semmit. Összesen 20 színnel játszadozom, két zöld, négy sárgás, hat kékes, egy törtfehér, a többi rózsaszín-lila-pirosas. Nincs terv, nincs koncepció, nincs órák hosszat rajzolgatás papíron vagy gombolyagok egymás mellé rakosgatása. Egyetlen alkalommal gondolkoztam előre hat sornyit, amikor a szilveszteri buliba vittem a horgolást és nem akartam az egész kosarat magammal cipelni, de mert a buliban végül nem horgoltam, ez a minimális tervezés sem lett valóság.
A színek sorrendjét úgy döntöm el, hogy mindig csak a két egymás melletti sornak kell harmonizálnia egymással. Vannak színek a 20 közül, amelyek egész biztos nem kerülnek majd egymás mellé, mert nagyon nem működnek – túl nagy vagy túl kicsi a kontraszt – viszont ha már egyetlen sor megfelelő színű fonal is közéjük kerül, akkor minden rendben. Feketét most tudatosan nem választottam ehhez a takaróhoz, mert a másik takaróm, a pöttyös megmutatta, mennyire dominál a fekete. Azt csak akkor tennék ilyen csíkosba, ha szabályosan helyezném el a csíkokat, mondjuk 10 sárgás árnyalatú csík után egy fekete, 10 pirosas után újra és így tovább. (Amúgy tetszene egy ilyen takaró, úgyhogy majd ha az összes jelenlegi tervemmel végzek, akár vissza is térhetek hozzá.) A fehér, pláne, hogy ez törtfehér árnyalat, sokkal visszafogottabb szín, jobban lehet vele játszani és mégis egyensúlyban marad az összkép. Igaz, egész véletlenül a fehérek között is eddig 10 más színű sor volt, de ez nem fog így maradni, ahhoz ugyanis nem lenne elég a fonalam. A random színváltás oka egyébként leginkább az, hogy nem akarok csak azért fonalat vásárolni, hogy szabályos mintát tudjak kihozni. Inkább rendszertelenül cserélgetem a színeket és belehorgolom az összes Bravo fonalat, ami készleten van – legyen azért valami fonalfaló hatása is a takarónak, ha már ennyi új gombolyagot kellett venni hozzá.
Egész pontosan három másik projektem van, aminek határidőre kellene kész lenni, de sajnos ez a takaró eléggé beszippantott, úgyhogy minden más – beleértve a háztartási munkákat is – hátralépett pár lépést. Gondolom, ezt az érzést nem kell elmagyarázni.
Ez a lila mindentartó már jó ideje várt a megfelelő cippzárra – az ilyen visszafogott, pasztell árnyalatokhoz valahogy nehezebben találok olyat, ami szép is, meg nem is unalmas, meg nem is túl szirupos, mint mondjuk egy pasztellrózsaszín lett volna. Ez a lilásbarna árnyalat végül mindenben megfelelt kényes ízlésemnek.
És ha már barna a cippzár, akkor barnás, komolyabb díszért kiáltott, így választottam a Hababann Design csodás kézzel faragott fagombját, amit tavaly nyertem egy FB-os sorsoláson. Enikő egészen különleges tárgyakat készít fából, nemcsak gombokat, de például sütipecsétet, tortatálat, karácsonyfadíszeket is. Nézzetek be a blogjába vagy a FB-oldalára, ha szeretnétek gyönyörködni.
Ez a neszi egy jótékonysági árverésre került végül, na jó, árverésnek nevezni talán picit túlzás, mert nem volt túl nagy hírverése, meg talán az időzítése sem volt a legjobb, de a lényeg, hogy elkelt és egy 6 éves kislány gyógyulását segíti. Mostanában több ilyen projekt is megtalált és örömmel veszek részt, ha időm engedi. Emellett azt is látom, mennyire nem egyszerű emberektől pénzt kérni még akkor sem, ha a kapott pénz 100%-ban jótékony célra megy, hiszen annyi visszaélés is van. Ha van tapasztalatotok esetleg azzal kapcsolatban, hogy hogy lehet megbízhatóan, átlátszóan menedzselni ilyesmit, örömmel venném, ha megírnátok kommentben vagy akár privátban is. Előre is köszönöm!
– Na, és felkészültél már a karácsonyra? – Hát persze, átgondoltam, mi mindent is kellene még csinálni, menüterv, bevásárlás, fát venni-faragni-díszíteni, csomagolópapírt nyomdázni, ajándékokat csomagolni, a függönyöket a nappaliban leszedni és bedobni a mosógépbe, legalább a nappaliban ablakot mosni, alaposan felporszívózni mindenhol, pláne a vendégszobában, WC-fürdőszoba nagytakarítás, előszobából a cipőket valahogy elpakolni, hogy lépni lehessen. – Hú, komoly. És hol tartasz, mit csináltál meg már az utolsó ádventi hétvégén? – Horgoltam négy sapkát.
Ez tkp már november végén esedékes lett volna egy kislánynak, aki meghívta Do-t a szülinapjára, amire végül csellópróba miatt nem tudott elmenni én meg munkahelyi csúcsrajárás miatt nem tudtam horgolni.
Ezt meg a saját gyermeknek, akinek olyan komor a sötétkék kabátja, muszáj volt hozzá egy élénkebb színű sapka. A másik kettő meg ráadásajándék unokatesóknak, de ez titok. Remélem, még nem olvasnak blogokat. Minden modell Myboshi Tobu, a fonalak nagyobb része Boston, de van benne némi maradék Boshi Nr 3 is, valamint a piros csík egy már gőzöm nincs milyen maradék, amit most sikerült kb öt év után végre teljesen elhasználnom. Fanfárok, sípok! A leírás szerint 150 gramm fonal megy egy sapkába ehhez képest én 300 grammot vettem és ebből 3 sapka teljesen kitelt és a negyediknek a fele, úgyhogy ne higgyetek a leírásnak. Mint ahogy a kötéspróbának sem, mert sikerült három teljesen ugyanannyi sorral és szemmel készült sapkának 3 különböző méretet ölteni ugyanolyan tűvel. Nálam a szorosság, úgy tűnik, hangulat kérdése és semmi köze tűhöz meg fonalhoz.
Kellemes készülődést nektek is- csak semmi stressz, még bőven van időnk!
A színes pöttyös takarómat elvileg csupa színes maradékból terveztem horgolni, de aztán valami oknál fogva csak csatlakozott hozzá két gombolyag új fonal is. Az egyik amolyan meglepetésfonal: kívülről nem látszott az összes szín, a pinkhez például csak tegnap este jutottam el. És mert félhomályban, filmet nézve horgoltam, csak ma reggel vettem észre, hogy hohó, itt valami váratlan történt. A másik váratlan, hogy egész egyszerűen nem tudom, hova tettem a fonal címkéjét, úgyhogy a márkájára sem emlékszem. Ismerős nektek esetleg az a fajta? (A fonalbolt több, mint 1000 km-re van tőlem, úgyhogy nem ugrom be megkérdezni…)
Egyébként a 15/2015-ös kihívásban ez lesz a takaró kategóriához készített modell.
– Ez kié? – kérdezi a vendéggyerek. – Sophié, szombaton lesz a szülinapi bulija, oda viszi Do. – Ti mindig olyan dolgokat visztek szülinapra, amiket te készítettél, nem vásároltat, ugye? – Nem, sajnos nem mindig van időm készíteni, úgyhogy néha vásároltat viszünk. – Amikor én hívom meg Do-t, remélem, lesz időd és akkor egy ilyet kérek én is.
Hogy pont ilyen legyen, azt nem ígértem meg, mert ez a katicás gomb abból a gombos üvegből származik, amelyikben igen ritka, hogy két egyforma legyen valamiből. Valami különleges azért biztos akad majd.
Cippzárból is nagy készleteim vannak, de mind más színű – és akkor rögtön meg is osztom a budapesti tuti cippzár lelőhelyemet, ahol szebbnél szebb színű rejtett, hagyományos és szétszedhető cippzárak kaphatóak szerintem nagyon baráti áron. A Baross utca – József krt. kereszteződésben a körúti fajátékbolt mellett van egy méteráru, itt nagyjából minden élénk színből szokott lenni beleértve a neonokat is.
Most először voltam olyan bátor, hogy horgolt neszibe varrógéppel varrtam be a cippzárt – eddig valahogy ódzkodtam ettől, lelki szemeim előtt megjelentek a gép által bekapott fonaldarabok, meg hogy ha valamit elrontok, akkor képtelenség lesz kibontani a fonal szakadása nélkül a cérnát. De végül egész könnyen ment és sokkal szebb a külalakja a belső részen, mintha kézzel varrtam volna, úgyhogy éljen, ismét tanultam valamit. Indulhat a szülinapi party!
Úgy van, hogy szerintem van bennünk családilag egy mágnes, ami bevonzza a gyerekruhákat. Ma évszakváltásra és iskola-óvodakezdésre készülve átnéztem a fiókokat és szekrényeket, csak hogy tisztán lássak. Egyik gyermeknek 23 darab alsót találtam a fehérneműs fiókjában (négyet kiszelektáltam, de a többi tökéletes, szóval maradnak), a másiknak majdnem ugyanennyi zoknit és még 6 félzoknit. Honnan vannak? hogy én nem vettem ennyit, az tuti, Apahajó eleve nem foglalkozik a gyerekek ruházkodásával, szóval teljesen értetlenül állok a dolog előtt. Felsőruházatban csak kicsit jobb a helyzet, sőt igazából csak Do-nak van kábé annyi ruhája, amennyi szükséges. Kristóf sok cuccot örököl, úgyhogy kábé kétszer annyi cucca van, mint amennyit fel tudna venni, mire kinövi a mostani méretét. (De mert kényes az ízlése, úgyis lesz három kedvence és azokat fogja ronggyá hordani.) Szóval tényleg bőven van holmi, szerintem már-már túlzás is ez a bőség. Azért van pár kedvenc, amit próbálok megmenteni minden áron, növelni az élettartamát, nőjön a gyerekkel, mert édes vagy puha vagy jól mosható vagy ilyesmi. Ilyen például ez az aranyos indiános felső (az alsó zöld-sárga csík nélkül), aminek azon túl, hogy a nyár alatt összement 4-5 centit, nincs különösebb baja.
Horgoltam tehát egy kis toldást hozzá.
Az alapozó sor így néz ki: 5 lsz, az első lsz-be még 3 krhp. * Beszúrom a tűt a 4 pálca közepébe (a 2. és 3. közé), majd ebbe a pontba 4 lsz és 3 krhp. * a * és* közötti részt ismételtem addig, amíg olyan hosszú zsinórféleséget kaptam, mint a póló alsó széle. A horgolás színével megegyező cérnával kézzel ráöltögettem a póló aljára. A visszáján látszik, de a színén nem.
Innentől már merő élvezet volt és nincs határa a lehetőségeknek. Az első hosszában horgolt sort a zélső krhp-ákba öltöttem – a pálcát körbefogva, mindegyikbe 4 erhfp került. A kört kúszószemmel zártam. A következő két sor nekem erhp, de mint mondtam, bármi más is lehetett volna. Az utolsó sor pedig egyszerű kagylóminta.
Az egész legfeljebb fél órát vett igénybe és még vagy fél évvel meghosszabítja a felső életét. Szerintem jó biznisz volt. Legközelebb egy szakadt fiúpóló újraélesztésével jelentkezem, addig is jó iskola- és óvodakezdést kívánok Nektek!
A tavaszi nagy lomtalanítást is elkezdtem már, például kidobtam két költöződoboznyi “elromlott, de még meg lehetne javítani, csak éppen 15 hónapja mégsem léptünk” cuccot. Amire 15 hónap alatt nem volt szükség, arra valószínű soha az életben. Megszabadultam továbbá egy doboznyi jegyzettől, ami a doktori iskolában halmoztam fel. Bámulatos, mennyi mindent tudtam, mielőtt megszülettek a gyerekek. És bámulatos, hogy 7 év kellett ahhoz, hogy el bírjam engedni a tényt, hogy jelenlegi életszakaszomban nem agyra és doktori disszertációra gyúrok.
Na de hogy a horgolós sarkom se maradjon lomtalanítás nélkül, beszálltam egy márciusi UFOtlanítási kihívásba. A pink Citron kendő nem épp valódi UFO, mert pont az utóbbi időben gyakran előveszem, de azért nem halad annyira gyorsan, mint a horgolások. Azért egyre jobban élvezem a kötést is, és kész vagyok új kihívásokra – de csak ha ezt a kendőt leláncoltam. Még 6-7 este munkája hiányzik kábé (nem csinálom meg mind az öt szakaszt).
Ez a virág a Circle top lesz a Vouge Knitting-ből – ha nagy lesz. (Óvakodjatok amúgy a mintától, rengeteg hiba van a leírásban, van, hogy komplett sort hagy ki.) Ezer éve kezdtem el, azaz októberben, s mert tavasszal és nyárom már hordani szeretném, bele kell húznom. Még úgy 70%-a hiányzik, szintén 6-7 estét tippelek optimistán. Kicsit félek a fukszia szín miatt, mert ez igazából nem szokott jól állni nekem, csak már megint zsigerből vettem fonalat és nem aggyal. Drops Safran egyébként.
Ez a terítő már csak 4-5 estényi munkát igényel, szóval ezt veszem előre a listán. Még 10-12 sor a nagyimintából és egy kicsit bonyolultabb szegély, mint amilyet általában szoktam készíteni.
Hónap végén majd rovancsolok – kérjük, tegyék meg tétjeiket, mennyit teljesítek a terveimből!
