Visszanézve a blog szünetének az idejére, nem is annyira az elkészült projektek az érdekesek szerintem, hanem két reflektívebb jellegű téma. Remélem, nem untatlak Titeket, ha ezeket is megosztom.
Augusztus elején színtanácsadáson jártam. Régóta tervezem, azt is egész határozottan tudtam, hogy a piacon található sok színtanácsadó közül Molnár Timeához szeretnék menni, az ő kompetenciája számomra nagyon meggyőző volt a blogja alapján. (Egyébként ez nem egy szponzorált poszt, csak és kizárólag azért osztom meg, mert az élmény hatása érezhető a horgolási gyakorlatomon is.)
Az ismerősi körömben ez a vágyam illetve döntésem elég nagy megdöbbentést keltett. Kábé az „ilyen is létezik?” és a „jódógában már azt se tudja, mire költsön” tengelyen minden észrevételt kaptam, kedvencem a „te tényleg hagyod, hogy más előírja, milyen színeket hordjál?” kérdés volt. Ehhez képest én meg azon csodálkoztam, hogy jé, ezek szerint nem érdekel mindenkit, hogy mi áll jól neki? Nem vagyunk egyformák.
Több motivációm is volt, hogy megismerjem a számomra előnyös színeket, anyahajós összefüggésben a legrelevánsabb talán, hogy nagyon rég vágyom készíteni magamnak egy kasmír nyakmelegítőt. A kasmírfonal pedig drága, úgyhogy egész eddig sosem bírtam elszánni magam a lépésre, hogy bevásároljak belőle – esetleg egy olyan színből, ami nem is áll jól. (Ilyennel amúgy, mint kiderült, tele a fonalgyűjteményem.)
További motivációm a lustaság, az unalom és a kifejlett kritikai érzékem volt. A lustaság: nagyon ritkán sminkelek, igazából jobban szeretem azt a negyed órát, amit más arcfestéssel tölt, inkább egy másik szépségtechnikára, az alvásra fordítani reggelente. Smink nélkül pedig nincs túl sok más eszköz az előnyös színeken kívül, ami elvonja a figyelmet a fiatalság múlásáról. Az unalom úgy jön a képbe, hogy hordtam két színt, a türkizt sötét és világos változatban, valamint a bordót, ezekről nagyjából tudtam, hogy jól állnak, de eléggé untam már és szerettem volna, ha más színek is bejönnek a lehetséges előnyösek közé. A kifejlett kritkai érzék pedig az utcán sétálva fogott el gyakran, amikor láttam nőket, akik alapvetően szépek lennének, de lerítt róluk, hogy öregíti őket a ruha, a smink, amit hordanak. És óhatatlanul arra gondoltam, hogy ezt saját magán senki nem látja, máson viszont annál inkább – rajtam is minden bizonnyal. Ezért érdekelt az is, hogy egy elfogulatlan kívülálló, akihez érzelmileg semmi közöm nincs, milyennek lát különböző színekkel engem. Ennél aztán többet kaptam, mégpedig azt, hogy én is tudom magam kívülállóként látni, ha koncentrálok rá, mivel láttam 200+ színt az arcom mellett és már nagy biztonsággal látom, hogy mi a harmonikus és mi nem az.
A döntésemet, hogy most vagy soha, az is segítette, hogy a ruhatáram amúgy is alapos változásra szorult, így jó befektetésnek tartottam, hogy már tudatosan válasszam ki a leendő darabjait. Mivel a most kifutó ruháim is 7-8 évesek, azaz hosszú távra választok ruhákat, így abszolút racionális gondolatnak tűnt, hogy megengedem magamnak a színtanácsadás luxusát és cserébe nem költök olyan darabokra, amelyek a boltból hazaérve mégsem tetszenek.
A színtanácsadás részleteivel nem untatlak benneteket, az a lényeg, hogy rengeteg szín kipróbálása után nemcsak egy színkártyát kaptam, hanem egyfajta látásmódot is, és ez most jót tett a lelkemnek. Persze a kedvenc holmijaimat akkor is fogom hordani, ha véletlenül nem passzolnak a tanácsadás eredményében, mert szerencsére ezért sem csuk le a színrendőrség.
És hogy mi köze ennek a horgoláshoz? Egész eddig abból indultam ki, hogy meleg színtipus vagyok, leginkább ősz, de a lágyabb fajta. Az ősz színeit lelkileg is közel éreztem magamhoz, a természetesség és kis rusztikusság otthonos számomra. Ha visszanézitek a saját részre horgolt kendőimet, túlnyomó részben ez a színvilág uralkodott a munkáimban. Volt viszont pár olyan ruhavásárlásom, ami miatt mégis bizonytalan voltam: színek, amelyeknek elvileg passzolni kellett volna, ha meleg színtípus vagyok, kifejezetten halotti maszk jelleget adtak az arcomnak. A színkártyákkal való játszogatás után kiderült, hogy miért: végülis hideg típusba kerültem, a lágy nyár sémába illek a leginkább, azon belül viszont picit sötétebb irányba is elmehetek. Fantasztikus volt látni, ahogyan színek, amelyektől eddig óvakodtam vagy amelyeket egyáltalán meg se közelítettem egy ruhavásárlás során, tökéletesen passzoltak az arcomhoz. Málna- és egyéb bogyószínek, a türkizek és a smaragd, rengeteg szép lila, a bordók kékes árnyalatai. És persze a szürke, amelyről tavaly fedeztem fel, hogy az is szín. A barnáról, ami eddig a biztos, ami biztos színem volt, kiderült, hogy inkább kerülendő, ha nem akarok saját öreganyámnak öltözni.
Összességében felvillanyozott ez az élmény, és ha még a kasmírfonal beszerzése meg a ruhatárújítás várat is magára, az biztos, hogy egész új szemmel fogok válogatni a színek között.
Sosem gondoltam volna például, hogy lesz valaha egy ilyen fonalrendelésem:
Néhány olyan sk kendőt, amiről most már látom, hogy nem előnyösek, elajándékoztam és valószínűleg még lesz egy pár, amire ráakadok és hasonló sorsra jut. Ha úgy vesszük, ezzel meg is oldódott egy tavaly említett problémám, miszerint annyi kendőm van, hogy hétfejű sárkányként se tudom mindet hordani egy szezonban. Most lett hely új kendőknek és már alig várom a szépséges meggy, málna, levedula, menta és áfonyaszíneket a szekrényben meg persze a kötő- és horgolótűkön látni.
Persze igyekszem párhuzamosan használni a felhalmozott meleg árnyalatú fonalakat is, úgyhogy a tavasz meg ősz típusú ismerőseim, rokonaim és barátaim most örülhetnek. 🙂 Az egyik – egyébként szerelemszínű – kendő már készül is: egy Match+move Martina Behmtől. (Nehéz befogni ezt a két árnyalatot, mustársárga és élénkzöld egyébként, még ha nem is annak látszik a képen a fél óra szerkesztgetés ellenére sem.)
A meleg színű fonalmaradékaimat pedig egy szivárványsálba horgolom épp. Az gondolom, senkit nem lep meg, hogy a szivárvány hideg feléhez egyelőre nincs fonalam, de majd beszerzek.
Ez a poszt már így is sokkal hosszabb, mint amennyit általában az emberek elolvasnak, úgyhogy a nyaram másik fontos témáját majd legközelebb mesélem el. Élvezzétek az őszt és horgoljatok sokat!
