Posts Tagged with horgolt terítő

Dédi csipketerítője újragondolva

Doris Chanról már írtam itt korábban is, több mintáját meghorgoltam már. Például ezt. Meg ezt. A mintáiban elsősorban azt szeretem, hogy a legbonyolultabb dolgok is teljesen követhetően kivehetők belőle és a csipkéket valahogy úgy álmodja ruhadarabbá, hogy azok a nem annyira romantikus, inkább egyszerű és praktikus ruhatáramba is beilleszthetők.

Bevallottan a dédi-jellegű csipketerítők ihlették ezt a modellt, amit – nagyjából, olyan 92%-ban minta szerint – most másodszor is meghorgoltam. Az első megvalósítást egyébként itt találjátok, ez a szerző szándékának megfelelően vállkendő szerepet tölt be. Most kicsit csavartam a dolgon és a miniterítő maxivastagságú fonalból maxiterítő lett.

A fonal, amit használtam hozzá, Lana Grossa Big secondo névre hallgat és nem adtam magát könnyen. Vastagságra a normál kalapgumihoz hasonlít és kb hajlékonyságra is olyan, tehát például nem könnyű csomót kötni rá két gombolyag csatlakoztatásakor. Próbáltam belőle felsőt horgolni (egyébként pont Doris Chan minta lett volna az is), de sajnos csúfos kudarcot vallottam vele: ha elkészül, még csipkemintával is páncél lett volna. Viszont pont egy asztalterítőnél teljesen mindegy, ha páncéljellegű, tulajdonképpen még előnynek is lehet mondani, hogy nem csúszkál el a csipke, nem kell folyton igazítgatni.

És mivel úgy rendeztem, hogy ahol csak lehet, ott az ananászminta sűrű részében, a négy egymás melleti pálcánál legyen a gombolyagok toldása, így végül a szálvégek elvarrása is elég jól sikerült, azaz majdnem láthatatlanul és szerintem stabilan. Azért persze gépben nem fogom mosni, annyira nem vagyok bátor.

Ezen a képen meg az is látszik, hogy mit változtattam a mintán. A hálós részben egy erhp van mindig, eredetileg kettő lenne együtt lehurkolva. Ezzel a vastag fonallal ez nem nézett ki igazán szépen, ráadásul tartottam is tőle, hogy a fonal nem lesz elég duplázva. Szerintem jól döntöttem, ez az egyes megoldás nagyon tetszik. Persze ha más fonalból megint elkészíteném, amihez nagy kedvem van egyébként, akkor ott az eredeti mintát követném.

265 gramm fonalat evett meg a projekt, azaz 6 gombócot lehet rá számolni ezzel a kis módosítással és az utolsó néhány kör nélkül, ami még egy plusz csipkés szegély lett volna. Ha megnézitek azt a posztot, amit belinkeltem az első megvalósításról, akkor látszik a különbség.

A könyv, amiben pedig a minta található, például itt kapható. (Nem fizetett hirdetés, és nem rendeltem még ebből az áruházból, de hátha segít, ha be akarjátok szerezni a könyvet.)

Terítőből sosincs elég

A költözés óta eltelt időben alig jutottam horgoláshoz. Nem is annyira az idő hiányzott, mint az az érzés, hogy lazulhatok. Amikor kicsit leültem két feladat között, folyton pásztázni kezdett az agyam mindenféle elképzelt to do listák tételei között, és természetesen mindig talált valamit, ami fontosabbnak tűnt, mint a hobbizás. Szerencsére mostanára eléggé kifáradtam ahhoz, hogy már a pihenést is megengedjem magamnak. Így a múlt héten előszedtem egy klasszikus, nagymamás horgolós újságot, amelyben csipketerítők leírása található és nekikezdtem az egyiknek. Természetesen nem horgolócérnából készítettem, az nagyon nem én lennék. A múltkori takaróból megmaradt Bravo fonalakat használtam. Éljen a fonalfalás!

A pikós szél nem volt a minta része, de nélküle olyan befejezetlennek tűnt. Így most két nap nézegetés után már eléggé tetszik, időnként biztos, hogy helyet kap a nappali asztalán. A régi kedves asztalunk sajnos nem fér be az új lakásba, így egy kisebbel kell most beérnünk. Ha már új, akkor a fehér szín mellett döntöttünk, nem kis részben azért, mert azon jól érvényesülnek a színes horgolt terítők. Az Intagramon időről időre mutatom a különböző terítőkkel az asztalt, nézzetek be, kövessétek az @anyahajoblog Instáját! Például ez a terítő is remekül néz ki az új étkezősarokban:

Abban a reményben búcsúzom, hogy hamarosan visszaáll a normalitás és ismét jelentkezem a WIPszerdákkal és időnként a befejezett darabokkal is. Kellemes horgolást nektek!

Granny terítő és a bizonyíték, hogy akár már szülhetnék is

Tudjátok, van az a mondás, hogy először legyen szobanövényed, ha az túlél, akkor háziállat és ha az is, akkor jöhet a gyerek. Tisztelettel jelentem, hogy akkor most már hivatalosan is szülhetnék, kár, hogy túl vagyok a negyvenen.*

De tényleg, a szobanövényeim egészen sokáig a lassú haldoklás állapotában voltak, volt persze, ami teljesen meghalt, a legtöbbje csak szimplán nem nőtt, nem volt szép, de azért mégis vegetált valahogy. Időnként ledobták minden vagy szinte minden levelüket két hét alatt, a gondoskodásra, átültetésre éppúgy hattyúdallal reagáltak, mint az elhanyagolásra. Idén valahogy minden más. A korallvirágom másodvirágzik. Soha, de tényleg soha nem sikerült még életben tartani se korallvirágot, másodvirágzásról nem is beszélek. A Ficus benjamicus, ami egy kis kényeskedő hercegnő, egészen aktívan hajtja az új leveleket és nem volt eddig erős lombhullatása az utóbbi 12 hónapban. A júniusban szülinapomra kapott bonsai is még mindig él és hozza az új leveleket. A két orchideám, ami eddig ha virágzott is, maximum néhány virággal tisztelt meg, most roskadozik a fürtök alatt, de szó szerint, egy dobozzal kellett kitámasztanom a cserepet, mert lehúzta a virág súlya. Naponta többször járok csodájára és lelkesen fotózgatom, kábé mint mások a gyerekeiket. És ha már ennyi fotó készül róla, akkor berakok ide egy olyat, amin a legutóbb elkészült granny terítő is szerepel – amiről eddig csak minősíthetetlen rossz megvilágítású képet láttatok itt.

*A mondás egyébként baromság, a gyerekeket könnyebb életben tartani, mint a szobanövényeket, ők ugyanis elég hangosak, ha valami nem felel meg nekik.

Horgolt mandala

1 hozzászólás a(z) Horgolt mandala bejegyzéshez

Néha az egyszerű is pont jó. Sok nagyon színes mandalát lehet látni Instás barangolások közepette, ezeket is nagyon szeretem, de az utóbbi időben egyre jobban megfognak az egyszínű, nem annyira élénk színű lakáskiegészítők is. Amikor a fonalkészletemben keresgéltem az új projektre valót, ezért is ugrott a szemembe ez a régóta elhanyagolt farmerkék, kicsit koptatott, tompa színű Drops Cotton light. Összepárosítottam egy denevéres rongyi testének mintájával (hogy mire gondolok, azt itt láthatjátok) és addig horgoltam, amíg el nem értem a kívánt méretet. Kellemes meglepetés volt, hogy jóval kevesebb fonalat kellett használnom, mint terveztem, mindössze két és fél gombócot, szóval akár még egy másik is kitelik a maradékból.

Ezzekkel a képekkel kívánok nektek boldog húsvétot és szép tavaszt!

Visszafogott mandala

Idén karácsonyra nagyon kevés sk ajándékot adtam – engem mindig frusztrálnak a határidők. Ez a pici terítő is már októberre kellett volna, hogy kész legyen, ehhez képest karácsonyi ajándék lett belőle. A színek adva voltak, a minta egyszerű granny-kör ebből a könyvből és Catania fonalból. Sok mesélnivaló nincs róla, hacsak nem, hogy ez az elődje.

Hexagonos horgolt terítő tutorial – 2. rész

Már-már úgy tűnhetett, hogy elfeledkeztem róla, pedig dehogy! Végre itt a hexagonos terítő készítésének második szakaszát bemutató videó. Remélem, követhető – ha bármi kérdésetek van, kommentben nyugodtan tegyétek fel, igyekszem válaszolni. Ha pedig nem láttátok az első részt, akkor itt tudjátok bepótolni.

Valami piros

pirosterito2

A múlt heti villámgyors ádventi “koszorúval” kapcsolatban említettem, hogy majd valami karácsonyi terítő lesz alatta. Először az volt a fejemben, hogy egy szalvéta nagyon passzolna hozzá, de valahogy nem lettem elégedett ezzel a megoldással. A békebeli horgolt terítőcskék amúgy nem annyira illenek a lakás stílusához, de ahogy egy horgolós újságot lapozgattam, beugrott, hogy készülhetne pirosból a terítő és valami vastagabb fonalból, és úgy rögtön illene a mi enteriőrünkbe is – már ha nem nagyképűség egy viszonylag kevés előzetes megfontolással berendezett lakás esetében ez a szó.

A minta saját kútfő, nem volt benne különösebb terv, csak próbálgattam a bűvös “hogy kifeküdjön” elv alapján valami kör alakút létrehozni. Egyébként gyorsabban elkészült, mintha elmetróztam volna a városba venni valami piros alátétet, szóval megveregettem utána a saját vállamat.

pirosterito

Granny hexagon terítő horgolása 1. – video tutorial

Hát ez a nap is elérkezett, itt az első bejegyzés, amelyben video is található! Az egész Do-nak köszönhető, nemcsak mert ő vette fel a filmet, hanem mert annyit néz videotutorialokat és annyit tanul belőle, hogy kedvet csinált nekem is ehhez a műfajhoz.

A felvételen látszik, hogy ez az elsőnk, még lehet fokozni mind a kameratartást, mind a horgolás sebességét (azaz inkább lassúságát), de azért fogadjátok szeretettel. És még az is lehet, hogy ha majd pár filmet leforgatunk és belejövünk, akkor újra felvesszük ezt az elsőt is. Szívesen fogadom az építő kritikát, hogy a következő filmek jobbak legyenek.

Szóval elő a maradék Catania fonalakat és a hozzá passzoló tűt, és készítsetek ti is terítőt granny hexgonokból!

Blogjáték: Nyerj tarkabarka horgolt terítőt!

16 hozzászólás Blogjáték: Nyerj tarkabarka horgolt terítőt! című bejegyzéshez

6szog2

Emlékeztek még a nagyjából évekig készült tavaszi terítőre? Mivel horgolás közben még nem voltam teljesen biztos, hogy mekkorára is szeretném a méretét, így maradt néhány hatszögem. Ezeket most összehorgoltam és készítettem belőle egy miniterítőt. Hogy mire jó? Kisebb kerek asztalra szemvidítónak vagy ha például szoktál ételeket fotózni, akkor ahhoz is kiváló színes háttér. Mivel 100% pamut, lehet rá nyugodtan tenni forró edényt is, és párnahuzatban mosógépben is mosható.

6szog1

De igazából nem ezek a fő erősségei, hanem a színe, ami ha esetleg a monitor nem árulná el, akkor mondom: csodás élénk árnyalatok, csak úgy lüktet bennük az életerő.

Ha szeretnéd megnyerni, kommentelj itt a blogon, hogy bekerülj a kalapba, amelyből szeptember 25-én fogok húzni egy nyertest és október elején postázom az ajándékot. Aztán majd ne felejts el visszanézni 25. után, hogy meglásd, Te lettél-e a szerencsés nyertes 🙂

P.S.: Ha most kommentelsz először ezen a blogfelületen, akkor a kommented először engedélyeznem kell és csak azután jelenik meg nyilvánosan. Szóval semmi pánik, ott van az, és amint gép előtt vagyok, nyilvánosra állítom. 🙂

6szog3

Tavaszi terítő granny hexagonokból

tavaszi4

Hosszú-hosszú esték, egyhangú hexagonok horgolása után hosszú-hosszú szünet, aztán egy nagy lendülettel mégis összehorgoltam a rengeteg darabkát. Most pedig végre a száleldolgozásra is rászántam magam, úgyhogy igen, végre kész! Két év munkája és halogatása van benne, közben az asztalt is lecseréltük, szóval a méret sem igazán stimmel, de ez van. Úgyhogy nem is mondok túl sokat, csak elárasztalak benneteket képekkel.

tavaszi1 tavaszi2 tavaszi3

Ezek itt az utolsó képen a szálvégek. Egy darabig nem szeretnék szálelvarrni, csak mondom. De azért mindenki megérdemel egy hexagonos terítőt vidám színekben, szóval a fáradtság mellett boldog is vagyok. Kellemes hétvégét kívánok Nektek, és ne feledjétek, holnap Gyapjúnap és freeform workshop!

Older Posts